Sütemény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobostorta

A sütemény az édes (vagy sós) ételek egy formája lisztből, cukorból és egyéb összetevőkből, amelyet általában sütnek. A legrégebbi formájukban a sütemények a kenyér módosításai voltak, de a sütemények ma már számos olyan készítményt tartalmaznak, amelyek egyszerűek vagy bonyolultabbak.

A leggyakrabban használt sütemény-összetevők a liszt, a cukor, a tojás, a vaj, az olaj vagy a margarin, egy folyadék és egyéb anyagok, például a szódabikarbóna vagy sütőpor. A további általános összetevők és ízesítők közé tartoznak a szárított, kandírozott vagy friss gyümölcsök, diófélék, a kakaó és olyan kivonatok, mint a vanília, az elsődleges összetevők számos helyettesítésével. A süteményeket megtölthetjük gyümölcskonzervekkel, diófélékkel vagy desszertmártásokkal (például cukrászsüteményekkel), vajkrémmel vagy más habbal jegesítve, marcipánnal, vagy cukrozott gyümölccsel díszítve.[1]

A süteményt gyakran ünnepi ételként szolgálják fel ünnepi alkalmakkor, például esküvők, évfordulók és születésnapok alkalmával. Számtalan sütemény recept létezik; némelyik kenyérszerű, van, aki gazdag és kidolgozott, és sok évszázados. A süteménykészítés már nem bonyolult eljárás; míg egy időben bonyolultabb volt a sütemény elkészítése (különösen a tojáshab habverése), a sütési felszerelést és az utasításokat egyszerűsítették, hogy még a legamatőrebb szakácsok is tudjanak süteményt sütni.

Története[szerkesztés]

A sütemény szó angol megfelelője, a cake az északi "kaka" szóból származik.[2] A magyar sütemény szó a "süt" ige és az "-emény" főnévképző rag keresztezéséből származik.[3]

Az ókori görögök πλακοῦς (plakous) néven illették a süteményt. Ez a szó a πλακόεις (plakoeis, "lapos") szóból ered. Liszt, tojás, tej, dió és méz felhasználásával készítették el. A görögöknél volt egy "satura" nevű sütemény is, amely lapos és nehéz volt. A római időkben a sütemény neve "placenta" lett, amely a görög szóból ered.[4]

A görögök találták fel a sört, mint kelesztőszert, az olívaolajban sütést, és a kecsketejből készült sajttortát.[5] Az ókori Rómában a kenyér tésztáját néha vajjal, tojással és mézzel gazdagították, amelyből egy édes, süteményszerű étel keletkezett.[6] Ovidius költő utal a testvére születésnapjára és tortájára az első, száműzetésben írott könyvében.[7]

A korai angol sütemények gyakorlatilag kenyerek voltak: a különbségek mindössze a sütemény kerek, lapos formája és az elkészítési módszer voltak.[6]

A piskóta a reneszánsz idejéről származik, talán Spanyolországból.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cake finishes. YouTube. Retrieved 23 December 2011.
  2. The history of cakes Archiválva 2014. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Devlaming.co.za. Retrieved 23 December 2011.
  3. Sütemény. Wikiszótár
  4. whatscookingamerica.net
  5. Castella, Krystina (2010). A World of Cake: 150 Recipes for Sweet Traditions From Cultures Around the World, pp. 3–4. ISBN 978-1-60342-576-6.
  6. a b Ayto, John. An A–Z of food and drink. Oxford [Oxfordshire]: Oxford University Press (2002). ISBN 0-19-280352-2 
  7. Ov. Tris. IV. X:12.
  8. Castella, Krystina (2010). A World of Cake: 150 Recipes for Sweet Traditions From Cultures Around the World, pp. 6–7. ISBN 978-1-60342-576-6.

További információk[szerkesztés]

  • Beliczay László: A méz ipari feldolgozása, mézes sütemények; Műszaki, Budapest, 1960
  • Auguszt Cukrászda. Egy cukrászdinasztia története, 1870–2006; szerk. Auguszt Arató Auguszta, Auguszt Olga; Grafit Public, Budapest, 2007
  • Kalas Györgyi: Pavlova kisasszony és a dobostorta. A sütemények története; Pagony, Budapest, 2022