Ozmium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
76 réniumozmiumirídium
Ru

Os

Hs
   
               
               
                                   
                                   
                                                             
                                                               
   
76
Os
Általános
Név, vegyjel, rendszám ozmium, Os, 76
Latin megnevezés osmium
Elemi sorozat átmenetifémek
Csoport, periódus, mező 8, 6, d
Megjelenés ezüstös, kék árnyalat
Atomtömeg 190,23(3)  g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f14 5d6 6s2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 14, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 22,59 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 20 g/cm³
Olvadáspont 3306 K
(3033 °C, 5491 °F)
Forráspont 5285 K
(5012 °C, 9054 °F)
Olvadáshő 57,85 kJ/mol
Párolgáshő 738 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 24,7 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 3160 3423 3751 4148 4638 5256
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0, −1, −2, −4 (enyhén savas oxid)
Elektronegativitás 2,2 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 840 kJ/mol
2.: 1600 kJ/mol
Atomsugár 130 pm
Atomsugár (számított) 185 pm
Kovalens sugár 128 pm
Egyebek
Mágnesség ?
Elektromos ellenállás (0 °C) 81,2 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 87,6 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 5,1 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 4940 m/s
Nyírási modulus 222 GPa
Poisson-tényező 0,25
Mohs-keménység 7,0
Brinell-keménység 3920 HB
CAS-szám 7440-04-2
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az ozmium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
184Os 0,02% >5,6 E13 y α ? 180W
185Os mest. 93,6 d ε 1,013 185Re
186Os 1,58% >2,0 E15 y α 2,822 182W
187Os 1,6% Os stabil 111 neutronnal
188Os 13,3% Os stabil 112 neutronnal
189Os 16,1% Os stabil 113 neutronnal
190Os 24,6% Os stabil 114 neutronnal
191Os mest. 15,4 d β- 0,314 191Ir
192Os 41,0% Os stabil 116 neutronnal
193Os mest. 30,11 d β- 1,141 193Ir
194Os mest. 6 y β- 0,097 194Ir
Hivatkozások

Az ozmium egy kémiai elem, átmenetifém. A rendszáma 76, a vegyjele Os. A neve a „szag” görög osmé szóból ered, nyelvújításkori neve szagany.[1] Ez az elem szúrós szagú, illékony oxidjára utal. Hét stabil izotópja van, 184–192 közötti tömegszámmal.

Felfedezése[szerkesztés]

Nyers platina feldolgozása közben a királyvízben oldhatatlan maradékból fedezte fel Tennant angol vegyész 1803-ban.

Fizikai tulajdonságai[szerkesztés]

Ozmium

Kékesszürke, rendkívül kemény fém. Megmunkálni nem lehet. Minden anyag közt a legnagyobb sűrűségű (22,6 g/cm³). Olvadáspontja 3033 °C. Jó elektromos vezető.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

A nehéz platinafémek közé tartozó nemesfém. Finom eloszlásban közönséges hőmérsékleten is lassan oxidálódik. Fluorral és klórral hevítve egyesül, magasabb hőmérsékleten kénnel, szelénnel és tellúrral is egyesíthető. Vízgőzzel hevítve hidrogént fejleszt. Ha finom eloszlású, oldódik oxidáló savakban, továbbá alkáli-hidroxidokban és hidrogén-peroxidban. Vegyületeiben különböző vegyértékű (0, 2, 3, 4, 6, 8). Ionvegyülete nincs, csak egyes komplex anionokban fordul elő. Mégsem savképző fém, oxidjainak oldata semleges. Atom- és molekulavegyületei igen különböző színűek.

Előfordulása[szerkesztés]

Nyers platina mellett fordul elő az ozmiridium és az ozmit, amik a két fém valamint más platinafémek ötvözetei, néha aranyat is tartalmaz, melynek neve az auriozmirid.

Előállítása[szerkesztés]

A nyers platinát királyvízben oldják, az oldhatatlan részt cinkkel olvasztják össze; sósavban oldják és a hátramaradt port oxigénáramban hevítik, ekkor ozmium-tetroxiddá alakul és szublimál; alkálilúgban fogják fel. Az ozmium-tetroxid hidrogénnel fémmé redukálható.

Felhasználása[szerkesztés]

Legnagyobb mennyiségben nagyon kemény ötvözetek gyártásához használják. Az ozmiridiumot töltőtoll hegyekhez használják. Vegyületeit katalizátornak alkalmazzák. Az ozmium-tetroxid szövettani metszetek festésére használatos. A ruténium-molibdén ötvözetek 10,6 K hőmérsékleten szupravezetők.

Élettani hatások[szerkesztés]

Az ozmium egyik vegyülete, az ozmium-tetroxid erősen mérgező, koncentrációja a levegőben nem haladhatja meg a 0,0016 mg/m3 értéket. A fém már 10-7 koncentrációban a levegőben tüdő-, bőr- és szemkárosodást okoz.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)