Mezei boglárka

Mezei boglárka
	Hím mezei boglárka
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Lepkék;
Család:	Boglárkalepke-félék;
Nem:	Polyommatus;
Tudományos név
	Polyommatus dorylas; Stephens, 1827
Szinonimák
	Papilio dorylas; Plebicula dorylas
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mezei boglárka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei boglárka témájú médiaállományokat és Mezei boglárka témájú kategóriát.

A mezei boglárka (Polyommatus dorylas) a boglárkalepke-félék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos lepkefaj. Egyéb elnevezése: fénylő boglárka.

Megjelenése[szerkesztés]

A mezei boglárka szárnyfesztávolsága 2,8-3,2 cm. A hím szárnyainak felső oldala ragyogó türkizkék, keskeny fekete szegéllyel és fekete érvégekkel; más rajzolat nincs. A nőstény sötétbarna, a szárnyak töve néha kéken behintett, a hátsó szárny és az elülső szárny aljának szegélyén narancsvörös foltsor látszik, olykor külső fekete pontsorral. A szárnyak fonákja palaszürke vagy világos barnásszürke. A szárnyak szélén viszonylag gyengén kifejeződő narancsvörös szegélyfoltsor található. Ennek kerete alig van és a vele összeolvadó fehér rojttal együtt a foltsáv igen szélesnek látszik; a belső sötét ívek csak árnyékként mutatkoznak. Ettől beljebb fekete-fehér szemfoltsor húzódik, amely elsősorban az elülső szárnyon feltűnő.

Változékonysága a nőstények kék behintésében és szegélyfoltsor hosszában mutatkozik meg.

Petéje lapított, fehér színű, felszínét sűrűn borítják a szemölcsök/kiemelkedések.

Hernyója világoszöld, bársonyos szőrű, sötétzöld hátvonallal, amelynek mentén sárga vonalkák láthatók, és világossárga oldalvonallal.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Hasonlíthat hozzá a közönséges boglárka, az ibolyaszín boglárka, az égszínkék boglárka, az ezüstkék boglárka vagy a csillogó boglárka.

Elterjedése[szerkesztés]

Európában (az Ibériai-félszigettől a Balkánig) és Törökországban honos a Kaukázusig. Északon Dél-Skandináviáig hatol. Magyarországon a középhegységekben él. Az országban két alfaja fordul elő: a P. d. dorylas és a P.d. magnus.

Életmódja[szerkesztés]

Sziklagyepek, sziklalejtők, puszták, szikár legelők lepkéje.

A P. d. dorylas alfajnak két (május-június és július-szeptember), a P. d. magnus-nak egy (június vége, augusztus eleje) nemzedéke repül évente Magyarországon. Az imágók többnyire kakukkfű, szegfű, ördögszem virágán keresnek nektárt. A hímek jó repülők, sokszor csapatosan szívogatnak a nedves földön. A nőstények kevésbé aktívak, többnyire a hernyó fő tápnövényének, a nyúlszapukának közelében találhatók. Ritkábban somkóróra, kakukkfűre, herére, lednekre, kőfali pintyőre is rakhatja a petéjét. A hernyó cukros váladékot bocsát, ki, ezzel vonzza magához a ragadozókat elriasztó hangyákat. Hernyóként áttelel és a következő év tavaszán bábozódik be.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.