Jevfimijevi Megváltó-kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 A Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei
világörökségi helyszín része
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei
  • világörökségi helyszín része
  • orosz szövetségi kulturális örökségi helyszín
A kolostor Uszpenszkij-temploma
A kolostor Uszpenszkij-temploma
Vallásortodox keresztény
EgyházmegyeVlagyimir-Szuzdali egyházmegye
Építési adatok
Építése1352
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító633-007
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, IV
Felvétel éve1992
TelepülésSzuzdal
Elhelyezkedése
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei (Vlagyimiri terület)
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei
Pozíció a Vlagyimiri terület térképén
é. sz. 56° 25′ 59″, k. h. 40° 26′ 21″Koordináták: é. sz. 56° 25′ 59″, k. h. 40° 26′ 21″
Térkép
A Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Jevfimijevi Megváltó-kolostor (Szpaszo-Jevfimijev-kolostor) az oroszországi Szuzdal legnagyobb építészeti együttese, a város északi részén, a Kamenka-folyó partján. 1352-ben alapították védelmi céllal, amikor a város megpróbált szembeszállni a Moszkvai Nagyfejedelemség növekvő hatalmával. Kezdetben Megváltó-kolostornak nevezték, a Jevfimiev nevet a kolostor első, utóbb szentté avatott apátjáról kapta. Épületei eredetileg fából készültek, ezek mára nem maradtak fenn. A ma is álló épületegyüttes III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem, IV. Iván orosz cár és tehetős bojárok adományaiból épült a 16-17. században.

Az épületegyüttes[szerkesztés]

A kolostorerődöt magas kőfal veszi körül, magassága 7,5 – 8,5 m, szélessége mintegy 6 m. 12 nagy bástyája közül a déli bejáratot védő a legmagasabb, annak idején megfigyelő pontként is szolgált.

  • Szpaszo-Preobrazsenszkij-székesegyház (Úr színeváltozása székesegyház), a kolostor központi épülete. A korai szuzdali templomok hagyományos stílusának mintájára épült 1594-ben. Hétkupolás, monumentális alkotás. Kiemelkedő értékei a 17. századi két híres kosztromai mester, Gurij Nyikityin és Szila Szavin freskói. A templom mellett temették el Dmitrij Pozsarszkij herceget, a lengyelektől Moszkvát 1612-ben visszafoglaló hadvezért.
  • Harangtorony a 16. századból való, a 17. században galériával építették körbe.
  • Blagovescsenszkaja-templom (Angyali üdvözlet templom) a kapu fölött, (16-17. század).
  • Főpapi palota a mellette álló sátortetős Uszpenszkij-templommal, (16. század).
  • Nyikolszkaja-templom az ispotály épületével (1669).
  • Börtönépület. II. Katalin cárnő utasítására létesítették 1766-ban. Itt végezte életét a dekabrista felkelés egyik ismert személyisége, Fjodor Sahovszkoj. Az épület
    1923–1939 között politikai foglyok börtöne volt, napjainkban kiállításnak ad helyet.
  • Szerzetesi cellák. Az épület földszintje a 17. századból, többi része a 19. századból való.
  • Bástyák.

A II. világháború idején[szerkesztés]

A bejárat kaputornya napjainkban

1940 közepétől a kolostor hadifogolytábor céljaira szolgált, de ekkor még üresen állt. A II. világháború idején hadifogoly tisztek „elit” tábora lett. Egy ideig itt tartották fogva Friedrich Paulus tábornagyot is,[1] a Sztálingrádot ostromló német csapatok foglyul ejtett parancsnokát. Német és olasz tiszteken kívül 161 magyar hadifogoly tiszt is a szuzdali tábor lakója volt.[2]

Román István egykori hadifogoly 1945-ben festett képei:

A világörökség része[szerkesztés]

A szépen restaurált épületegyüttes jelenleg a helyi múzeum kezelésében áll, számos állandó kiállítás kapott benne otthont: Oroszországi naivfestők múzeuma, Dmitrij Pozsarszkij-múzeum, régi könyvek és ikonok kiállítása stb. A Szpaszo-Jevfimiev-kolostor a Vlagyimir és Szuzdal Fehér Műemlékei részeként 1992-ben felvették UNESCO világörökség listájára.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jurij Satalov: Paulus bil uznyikom v Szuzdale. Parlamentszkaja Gazeta, 2001. július 5. (Hozzáférés: 2011. április 29.)[halott link]
  2. Varga Éva Mária doktori disszertációja: Magyar hadifoglyok és internáltak a Szovjetunióban az oroszországi levéltári források tükrében (1941–1956), 2008. (Hozzáférés: 2011. április 29.)

Források[szerkesztés]