Gellérthegy
| Gellérthegy | |
 | |
| A Citadella | |
| Közigazgatás | |
| Település | Budapest |
| Kerület | I. és XI. kerület |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 7197 fő (2001)[1] +/- |
| Elhelyezkedése | |
 Gellérthegy
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 02′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 02′ 44″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gellérthegy témájú médiaállományokat. | |
A Gellérthegy (egybeírva) Budapest egyik városrésze az I. és XI. kerületben. Nevét a 235 méter magas Gellért-hegyről kapta, amit területe nagyjából lefed.
Fekvése[edit]
A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sashegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.
A városrész határai[edit]
A városrészt északon a XII. kerület, Krisztinaváros és a Tabán, keleten a Duna, délen Szentimreváros és Kelenföld, nyugaton pedig Sashegy városrész határolja. Pontos határai: Hegyalja út a Budaörsi úttól – Sánc utca – Orom utca – a Citadella északi sétánya és a Szirtes út elágazásához futó sétaút – Citadella északi sétánya – az I. és XI. kerület határa – Duna folyam – Kelenhegyi út – Mányoki út – Ménesi út – Alsóhegy utca – Villányi út – Budaörsi út a Hegyalja útig.
Története[edit]
Kelták[edit]
Régészeti leletek tanúbizonysága szerint már a kelták is oppidumot létesítettek a hegy magasabb részein és északi lejtőin. A régészek valószínűnek tartják, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a környező területeket az eraviszkusz törzs lakta. A meredek sziklafal könnyen védhetővé tette a települést. A hely értékét csak növelte a Duna itt összekeskenyedő szakasza, amely a folyami rév, átkelőhely létesítését tette lehetővé. A legjelentősebb kereskedelmi utak is ezen az átkelőn haladtak át.
A lejtőkön kialakított teraszokon a házak mellett bronzöntő- és fazekasműhelyeket is építettek a hozzájuk tartozó edényégető kemencékkel. A feltárt házak némelyikében kézimalmokat, sütőkemencéket és agyagból tapasztott tűzhelyeket is találtak a régészek.
A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később azaquincumi polgárváros területéhez tartoztak. A gazdasági fejlődéshez az eraviszkuszok főként fejlett fazekasiparukkal járultak hozzá, amely kezdetben a kelta formákat ötvözte a római ízléssel, de a későbbiekben, alkalmazkodva a légiótábor igényeihez és a divat változásaihoz, elvesztette az ősi formákat.
Árpád-kor[edit]
Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláveredetű pest szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette. Innen kapta nevét a szemközt, a Duna túloldalán kialakuló Pest városa is.
A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe (egyes források szerint hordóban, mások szerint talyigán) a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt. Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, a 15. századtól a hegyet Szent Gellért-hegynek (Mons Sancti Gerhardi)[2] is szokták nevezni. Más felfogás szerint nem pogány magyarok, hanem a méltatlan Szent István-unokaöcs, a velencei dózse fia, a letett Orseolo Péter király magyar főnemesi ellenfelei végeztek a velencei bencés térítőpüspökkel, mert olaszként potenciális árulónak tartották. Gellért tehát nem kereszténysége (hitvallósága), hanem nemzetisége miatt veszett el.
II. Lajos király a Gellért-hegy alatti táborból indult katonáival a mohácsi csatatérre.
16-18. század[edit]
A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet. A Gellért-hegy elnevezés csak a tizenötödik században vált általánossá. A Budát közel másfél évszázadig (1541 és 1686 között) a kezükben tartó törökök a szentként tisztelt és a hegy tetején eltemetett Gürz Eliász muzulmán papról Gürz Eliász dombjának nevezték-[3][4]Evlija Cselebi 1660-1664-es magyarországi utazásairól írt művében ez áll: "A budai vámfelügyelő elbeszélése szerint Gül-baba dombjától, a Közép-hegyektől és Muhabad dombjaitól (mai Svábhegy) egész a Gürz-Eliász hegyig és Kile ovaszi (ma Kelenföld) dombjaiig menve, onnan pedig egész Ó-Budáig széltében és hosszában három órányi helyen 7000 szőllőkert van."
A 17. században a hegy gyakran szerepel a hazai boszorkányperekben, mint a boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. Még a más vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „szentgellértre való járásnak” nevezték el.
19. század[edit]
József nádor kezdeményezésére a hajdani palánkvár helyén 1813 és 1815 között felépítették a Nagyszombatról Budára költözött egyetem csillagvizsgálóját, amely 1849-ben, Buda ostromakor megsemmisült.
1847-ben a budai közgyűlés, Döbrentei Gábor javaslatára a hegynek a Kelen-bérc nevet adta, így „hivatalosan” ma is ez a hegy neve.[3]
1851-ben Haynau felépíttette a Citadellát. A kiegyezés után a citadella erődjellege fokozatosan megszűnt.
Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. századvégén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni.
A hegy keleti meredek sziklafalát a Duna árvizeitől védő és az észak-déli közlekedést biztosító Szent Gellért rakpart 1898-1899 között épült.[5][6][7][8]
A 20. századtól napjainkig[edit]
Az 1904-ben épült Gellérthegyi víztároló 1974-1980 között nyerte el mai formáját.
Az 1920-as években kezdték parkosítani a hegy lejtőit és sétányokat építettek. A déli oldalon található a Szent Iván-barlang, melyben 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. A Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos rendnek adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták és befalaztatták.
A délnyugati lankákon elterülő Jubileumi park 1965-ben, a kommunista felszabadulás huszadik évfordulójára készült el. (Átadása óta a játszóteret és a virágágyásokat leszámítva nem volt felújítva.)
1989-ben, a rendszerváltás után a kegyhelyet visszakapta a pálos rend. A templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le. Ekkor már felmerült a ledöntött kereszt visszaállításának gondolata. Az új keresztet Pomsár András építész tervezte, felállítására 2001-ben került sor.
Látnivalók, turizmus[edit]
- Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplom
- Szent István-szobor – Kő Pál 2001-es, mészkőből készült alkotása[9]
- Citadella
- Szabadság-szobor
- Szent Gellért püspök szobra – Az 1904-ben felállított, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megbízásából készült szobor főalakját Jankovits Gyula szobrász alkotta, a pogány alak megformálója Gárdos Aladár volt, az építész pedig Francsek Imre.
- Nagy vízesés
- Gellérthegyi víztároló
- TIT Uránia Csillagvizsgáló
- Jubileumi Park
- Filozófiai kert – Wagner Nándor szoborcsoportja (felavatták: 2001-ben, a 2006-os rongálás után helyreállítva: 2010-ben)[10]
- Kilátókő-szobor – Buda királyfi és Pest királykisasszony; Lesenyei Márta Vadász Györggyel közös szobra, 1982[11] vagy 1984[12]
Jegyzetek[edit]
- ↑ a KSH 2001-es népszámlálási adatai
- ↑ Kelen-hegy, Blocksberg, a boszorkányok hegye[halott link], Magyar Nemzet, 2001. október 26.
- ↑ a b Szülőföldünk, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
- ↑ Történetek a Gellért-hegy viharos századaiból Archiválva 2011. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Magyar Nemzet, 2002. június 3.
- ↑ Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005) Vadas Ferenc: Duna-szabályozás és rakpartépítés Budapesten - Budapest Főváros Levéltára és Bécsi Városi és Tartományi Levéltár ISBN 963-7323-53-8 (Hungaricana online archívum)
- ↑ Garami Tibor, dr. Gőbel József, Párnay Zoltán - Budapest székesfőváros árvízvédelme és az 1940-41. évi árvizek
- ↑ Kolundzsija Gábor - A rakodópart kövei (Postcard Bt. 2018) ISBN 978-963-12-8681-6
- ↑ Látványos Lágymányos virtuális városi séta (Lechner Tudásközpont Youtube csatorna, 2020.10.04.)
- ↑ István, a szobor: másfél száz változat[halott link], HVG, 2009. augusztus 12.
- ↑ Haviszobor: a helyreállított Filozófiai Kert, Fővárosi blog, 2010. július 14.
- ↑ Kilátókő-szobor (Buda királyfi és Pest királykisasszony) Archiválva 2011. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, szoborlap.hu (hozzáférés: 2012. október 24.)
- ↑ Kilátókör-szobor, Budapest Archiválva 2012. november 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, Vendégváró (hozzáférés: 2012. október 24.)
További információk[edit]
- A Dunába dőlő Gellérthegy Archiválva 2008. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben – Urbanlegends.hu, 2006. augusztus 19.
- A Gellért-hegyi stációk – Egyker.blog.hu, 2014. április 19.
