Fogaras vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fogaras vármegye
Fogaras vármegye címere
Fogaras vármegye címere

OrszágMagyar Királyság
Népesség
Népességismeretlen
Nemzetiségek88,7% román, 6,8% magyar, 3,4% német (1910)[1]
Földrajzi adatok
Terület1875,43 km²
Térkép
Fogaras vármegye térképe
Fogaras vármegye térképe
Fogaras vármegye domborzati térképe
Fogaras vármegye domborzati térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Fogaras vármegye témájú médiaállományokat.
Fogaras vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Fogaras vármegye (románul: Comitatul Făgăraș, németül: Komitat Fogarasch) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délkeleti részében 1876 és 1920 között. Egykori területe 1920 óta Románia része, ahol 1950-ig maradt fenn megyeként.

Fekvése[szerkesztés]

Fogaras vármegye területe két részre osztható fel: az északi, völgyes, dombos, termékeny és a déli, a Fogarasi-havasok által lefödött rész. A Fogarasi-havasok az egyik legmagasabb hegység volt a Magyar Királyságon belül, rengeteg óriási csúcs van itt: Negoj-csúcs, Buteanu-csúcs, Nagy-Vist. A vármegyének több folyója is volt: az Olt, a Barca, a Sebes.

A vármegyét északról Szeben és Nagy-Küküllő vármegyék, keleten Brassó vármegye, délen Románia, nyugaton pedig Szeben vármegye határolta.

Története[szerkesztés]

Fogaras vármegye az 1876-os megyerendezés során jött létre.

A későbbi vármegye területe a honfoglalás után sem volt sűrűn lakott, köszönhetően a földrajzi jellegzetességeinek. A tatárjárás után a terület a legelsők között kezdett elrománosodni.

Jelentősége az 1300-as években nőtt, amikor Apor László parancsára építettek várat Fogaras városban. 1526 után a Keleti Magyar Királyság része lett, és központi vára a fejedelmek szálláshelyévé vált. 1599-ben Vitéz Mihály irányításába vette a területet, és csak 1605-ben került vissza magyar kézbe, Bocskai Istvánnak köszönhetően.

1685-ben országgyűlést tartottak itt. I. Apafi Mihály fejedelemsége idején Erdély központja. Területét sem a kuruc felkelés, sem a 48-as szabadságharc nem érintette, végig császári uralom alatt maradt.

1916 augusztusától októberéig egy része román megszállás alá került. 1920-tól egészében Románia része, az azonos nevű román megye az 1950-es román közigazgatási reformig létezett. A második bécsi döntés nem érintette. 1944-ben a helyi szász lakosokat a Szovjetunióba telepítették. Ekkor a Brassó központú Sztálin régióhoz tartozott. 1965-ben az újabb közigazgatási reform után területe a mai Brassó megye részévé vált, kis része Szeben megyéhez került.

Lakosság[szerkesztés]

Fogaras vármegyének 1880-ban 84 571 lakosa volt,[2] ebből 88,7% román, 4,6% német, 3,2% magyar[1] 1910-ben 95 174 lakosa volt,[2] ebből 88,7% román, 6,8% magyar, 3,4% német.[1]

Közigazgatás[szerkesztés]

1910-ben a vármegye négy járásra és egy rendezett tanácsú városra volt felosztva:

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 13–14. o. ISBN 9632151046  
  2. a b Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 106. o. ISBN 9632154193  

Források[szerkesztés]