Bajcsy-Zsilinszky Endre

Bajcsy-Zsilinszky Endre
Született	Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán 1886. július 6. Szarvas
Elhunyt	1944. december 24. (58 évesen) Sopronkőhida
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	Magyar
Házastársa	Bajcsy-Zsilinszky Endréné (1944. augusztus 11. – )
Foglalkozása	politikus, újságíró
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1922–1926) magyarországi parlamenti képviselő (1931–1935) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Iskolái	Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (1904–1908, jogtudomány)
Halál oka	akasztás
Sírhelye	Tarpa
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajcsy-Zsilinszky Endre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán (Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) politikus, újságíró.

Családfa

A Zsilinszky név először 1720-ban a békéscsabai evangélikus anyakönyvben szerepel. Bajcsy-Zsilinszky nagyapja id. Zsilinszky Mihály jómódú parasztember volt, akit bíróvá választottak Békéscsabán. Id. Zsilinszky Mihály elsőszülött fia, Mihály 1838-ban Békéscsabán, idősebb fia dr. Zsilinszky Endre 1852-ben, szintén Békéscsabán született. Id. dr. Zsilinszky Endre 1883-ban feleségül vette Békéscsabán Vilim János ügyvéd mostohalányát Bajcsy Máriát, aki a családdal rokonságban állt. A házasságból négy gyermek született: Endre, Gábor, Margit és Erzsébet. Az 1886. június 6-án született fiúgyermeket Endre Kálmán névre keresztelték.

Fiatalkora

Bajcsy-Zsilinszky Endre egy éves volt, amikor a család Szarvasról Békéscsabára költözött. Bajcsy-Zsilinszky a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol tehetségével kiemelkedett társai közül. Rendszeresen szerepelt az iskolai ünnepségeken és önképzőköri elnök is volt. Figyelemreméltó dolgozatokat írt, amelyekből kitűnt a társadalmi kérdések iránti fogékonysága. Több alkalommal részesült jutalomban. Minden tárgyból (magyar nyelv, latin, görög, német) jelesre érettségizett, így részesült a bányai evangélikus egyházkerület ösztöndíjából.

Az érettségit követően egyetemi tanulmányait – 1904 őszétől – Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta:

„	A szülői házból Széchenyi- és Deák-kultusz, sőt Tisza Kálmán és Tisza István eleven tiszteletével, szellemi tarisznyájával indultam Kolozsvárra, az egyetemre. Tisza Kálmánt személyesen ismertem, édesapám birtokszomszédja volt…	”

Az egyetem első éve alatt sokoldalúsága mutatkozott meg. Sokat olvasott Széchenyitől, a jogi kar mellett beiratkozott a filozófia karra is, ahol történelemórákat hallgatott. A második év izgalmakat, élményeket és szellemi gazdagodást jelentett.

Két szemesztert a lipcsei és heidelbergi egyetemen töltött. Németországban érdeklődése a mikro- és makrovilág iránt fokozódott. A németországi állapotok fejlettsége ösztönzőleg hatott Zsilinszkyre és fokozta szorgalmát. Nemcsak a tanulásra, az önképzésre is több időt fordított. A heidelbergi szemeszterre Zsilinszkynek már annyi ismerőse volt, hogy sok meghívásnak kellett eleget tennie.

Az egyetem lezárásaként Bajcsy-Zsilinszky 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust.

1909 őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez, ahol önkéntesi szolgálatot vállalt, majd 1910 szeptemberében letette a tartalékos tiszti vizsgát.

Az ekkor Békéscsabán élő család nézeteltérésbe keveredett Áchim L. Andrással, a Magyarországi Parasztpártot megalapító politikussal, akit Bajcsy-Zsilinszky Endre testvére, Zsilinszky Gábor pisztolylövéssel halálosan megsebesített.

Munka

Ezt követően 1910 októberétől egy ügyvédi irodában dolgozott ügyvédjelöltként. Ismét bekapcsolódott a társadalmi életbe. Előadást tartott a polgári körben és a Nőegyletben, cikket írt.

Zsilinszky 1912 februárjában a közigazgatási pályára lépett és elhelyezkedett közigazgatási gyakornokként Alsókubinba, az Árva megyei főispáni hivatalba. Először díjtalan gyakornokként dolgozott, majd évente igen csekély összeget, mindössze 1300-1400 koronát keresett.

Az I. világháborúban

Bajcsy-Zsilinszky a háború kitörésekor azonnal frontszolgálatra jelentkezett. A II. lovashadosztály tagja volt, amelyet a szerb frontra irányítottak. Később az olasz frontra került, majd 1916. június első napjaiban, a 2. császári és királyi lovashadosztály egyik lövészhadosztályának a kötelékében az orosz frontra helyezték. 1916 szeptemberében megsebesült, katonai kórházba szállították, ahol nagyon lassan lábadozott. 1917 elején – saját kérésére – ismét a frontra engedték.

1918-ban részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) megalapításában, emiatt később Bécsbe kényszerült emigrálni.

Fájl:Bajcsy.jpg

Igazolványkép

A II. világháború előtt és alatt

Magyarországra visszatérése után Szegeden helyezkedett el. Támogatását élvezték a nacionalista erők, valamint a Gömbös Gyula által vezetett néppártiak. Az ő szerkesztésében jelent meg többek között a Szózat című nacionalista, fajvédő témájú lap.

1922-ben képviselőnek választották, de 1923-ban Gömbös Gyulával közösen kiléptek az Egységes Pártból és létrehozták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártot (közkeletűbb nevén a Fajvédő Pártot), melynek így pártújságja lett a Szózat.

1925-ben a Vitéz, 1926-ban a Magyarság, 1928-ban az Előőrs című lapok főszerkesztője lett. Ettől kezdve távolodott Gömbös Gyula táborától.

1930-ban megalakította a Nemzeti Radikális Pártot. 1932-től a Szabadság című náciellenes napilap főszerkesztője volt. 1935-ben politikai szerepe nőtt, mivel az általa vezetett párt és annak szövetségesei bejutottak a parlamentbe. Még ebben az évben lemondott a vitézi rangjáról.

A II. világháború kitörése után a Független Magyarország című hetilap főszerkesztője volt. Elmélete szerint a németek visszaszorítása érdekében a dunamenti kis népeknek össze kellene fogniuk. 1941-től a Szabad Szó című náciellenes lap szerkesztője volt, ebben az évben az egyik főszervezője volt a március tizenötödikei náciellenes tüntetésnek.

Fájl:Bajcsy Zsilinszky emléktábla Bp Attila ut 37.jpg

Az FKGP által készített emléktábla Bajcsy-Zsilinszky volt lakóházán (I. kerület Attila út 37.)

1944. március 19-én budai lakásán a Gestapo emberei keresték fel, hogy letartóztassák. Bajcsy-Zsilinszky fegyverrel szállt szembe a rátörő németekkel, de a rövid tűzharcban megsebesült, letartóztatták és elhurcolták. Még ugyanezen év október 11-én a magyar kormány követelésére szabadon bocsátották, de novemberben ismét elfogták és Sopronkőhidán felakasztották. 1945. május 27-én ünnepélyesen eltemették Tarpán.

Emlékezete

A nemzetiszocializmussal való szembehelyezkedése miatt a kommunista időszakban tisztelték. Az általa létrehozott, nacionalista, de náciellenes elméletnek ma is vannak követői Magyarországon.

Baja, Balassagyarmat, Balatonalmádi, Budapest, Debrecen, Győr, Eger, Esztergom, Kaposvár, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös, Környe, Kőszeg, Miskolc, Pécs, Szentes, Tokaj és Tatabánya belvárosában is utca viseli a nevét.

Művei

• Egyetlen út: a magyar paraszt
• Nemzeti újjászületés és sajtó
• Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz
• Nemzeti radikálizmus
• Német világ Magyarországon
• Mátyás király
• Helyünk és sorsunk Európában
• Transylvania / Past and Future

Források

• Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944) / A küldetéses ember (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1992) ISBN 963-15-4397-8

Külső hivatkozások

• Szobra a budapesti Erzsébet téren
• Bajcsy-Zsilinszky Endre a Magyar Életrajzi Lexikonban