Folytatólagos háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Folytatólagos háború
Második világháború, szovjet hadszíntér
Finn katonák lépik át a szovjet–finn határsávot 1941 nyarán
Finn katonák lépik át a szovjet–finn határsávot 1941 nyarán
Dátum1941. június 25.1944. szeptember 19.
HelyszínKarelen tartomány (Karélia) és Murmanszk térsége, Szovjetunió
Casus belliA téli háborút követő moszkvai békeszerződés és területvesztés finn felülbírálása, növekvő szovjet befolyás és ellenőrzés csökkentése
Eredményhadászati patthelyzet, amely a későbbi moszkvai fegyverszünettel szovjet győzelemnek is értelmezhető
Terület-
változások
Karélia ismét finn fennhatóság alá került egy időre
Harcoló felek
Finnország
Németország
Olaszország
Szovjetunió
Egyesült Királyság
Parancsnokok
Carl Gustaf Emil von Mannerheim Kirill Mereckov
Leonyid Govorov
Haderők
500 000 finn katona a karéliai térségben
220 000 német katona a finnországi Lappföldön
900 000–1 500 000 katona
Veszteségek
63 204 halott és eltűnt
158 000 sebesült
2377-3500 szovjet hadifogságba esett
939 polgári áldozat a légi támadásokban
190 polgári áldozat a szovjet partizánok által
200 000 halott és eltűnt
385 000 sebesült
190 000 betegségek miatt hosszabb kórházi ápolásra szorult (pl. fagyási s.)
64 000 hadifogságba esett
4000-7000 polgári áldozat
A Wikimédia Commons tartalmaz Folytatólagos háború témájú médiaállományokat.
A szovjetek által lemészárolt finn gyermekek holttesteit pakolják teherautóra.

A folytatólagos háború (finnül: jatkosota, svédül: fortsättningskriget) a második világháború során lezajlott második szovjet–finn háború, amelyet 1941. június 25. és 1944. szeptember 19. között vívott meg a téli háborút követően Finnország és a Szovjetunió. Magát a nevét az első szovjet–finn háborútól való egyértelmű megkülönböztetésként kapta a nyugati történetírásban, oroszul csak „szovjet–finn háborúnak” (Советско-финская война) emlegetik.

Az Egyesült Királyság 1941. december 6-án üzent hadat Finnországnak, azonban korábban már részt vett brit haderő a harcokban, Petsamo bombázásakor. Finnországot Németország látta el értékes hadianyagokkal, hadfelszerelésekkel, illetve részben segítette is a finn hadmozdulatokat saját csapataival. Az Egyesült Államok nem vett részt aktívan a harcokban, azonban a Szovjetuniónak nyújtott kölcsönbérleti törvény során jelentős mennyiségű hadianyagot juttatott el szövetségesének.

A háborút négy fő részre lehet bontani:

  • Finn 1941-es offenzíva
  • Állóháború 1942–1943-ban
  • Szovjet ellentámadás 1944-ben
  • Fegyverszünet és békekötés

A finn és szovjet csapatok közötti harccselekmények 1944. szeptember közepén értek véget, gyakorlatilag döntetlen eredménnyel: egyik fél sem tudott a másikkal szemben jelentős teret nyerni. A „folytatólagos háborút” végül az 1947-es párizsi békeszerződés zárta le. Az itt lefektetett korlátozások a mai napig érvényben vannak Finnországgal szemben.

A moszkvai fegyverszünetet a lappföldi háború követte, mikor a finn haderő a német csapatok ellen fordulva közel nyolc hónap alatt, 1945. április végére az országból a norvég határig szorította őket vissza.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Keegan, John. A második világháború, 2., változatlan kiad., Budapest: Európa Könyvkiadó (2003, 2008). ISBN 978-963-07-8457-3 
  • Szabó Péter, Számvéber Norbert. A keleti hadszíntér és Magyarország 1941–1943, 2., bőv. kiad., Puedlo Kiadó (2003). ISBN 963-9477-07-9 
  • Szabó Péter, Számvéber Norbert. A keleti hadszíntér és Magyarország 1943–1945. Puedlo Kiadó (2003). ISBN 963-9477-40-0 
  • Richly Gábor: Zsdanov másik arca, a Szövetséges Ellenörzö Bizottság Finnországban. Századok 1997/2. 489-498. o.

További információk[szerkesztés]