Zsinagóga (Marosvásárhely)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagytemplom
Sinagoga din Targu Mures.jpg
Település Marosvásárhely, Maros
Aurel Filimon u. 24. (volt Iskola utca)
Ország Románia
Vallás zsidó
Irányzat status quo ante
Építési adatok
Stílus eklektikus
Építés kezdete 1899
Építés befejezése 1900
Tervező Jakob Gärtner
Alapadatok
Befogadóképesség 552 ülőhely
Torony 2
Elhelyezkedése
Nagytemplom (Marosvásárhely)
Nagytemplom
Nagytemplom
Pozíció Marosvásárhely térképén
é. sz. 46° 32′ 44″, k. h. 24° 33′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 44″, k. h. 24° 33′ 29″
A Nagytemplom hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagytemplom témájú médiaállományokat.

A marosvásárhelyi Iskola utcai zsinagóga Erdély egyik legnagyobb zsidó temploma, amit a századforduló környékén gyakran csak Nagytemplomnak hívtak, utalva a méretére. A Jakob Gärtner, bécsi építészmérnök tervei alapján épült eklektikus épület a városban élő vallásos zsidó közösség összefogásának tudható be, ezt bizonyítja az is, hogy a monumentális zsinagóga csaknem egy év alatt készült el.

Története[szerkesztés]

Ausch Sándor, a hitközség elnöke meggyújtja a hanukija gyertyáit

A városban élő ortodox zsidók a 19. században, az akkori Iskola utca 5 szám alatt építettek maguknak imahelyet. A viszonylag kicsi, klasszicista homlokzatú, magas oromzattal és szerény díszítéssekkel rendelkező épületben a gyerekek oktatása is helyt kapott. Az idősebb gyülekezeti tagok gyerekeknek hittant és héber nyelvet oktattak.

Az épület szűkössé kezdett válni a status quo ante zsidó hitközség számára és egyre inkább népszerűvé vált egy új, sokkal nagyobb zsinagóga építésének gondolata. Az új épület terveinek elkészítésével a Jakob Gärtner, bécsi építészmérnököt bízták meg. Gärtner igyekezett egy monumentális, az imaházhoz képest gigantikus zsinagógát tervezni, ami jól kifejezné a közösség anyagi, illetve hatalmi helyzetét. A Nagytemplom építését 1899-ben kezdték el és egy év múlva, 1900-ban átadásra került.

A zsinagógát 1970-ben, 1975-ben és 1985-ben részben tatarozták ugyan, de az állaga egyre romlott, a beázás és a talajvíz miatt az oldalfalakon repedések keletkeztek, amelyek már a kupola leomlásával fenyegettek. 1998-ban nemzetközi hozzájárulással sikerült összegyűjteni a forrásokat a teljes felújításhoz, majd 2000-ben újra szentelték a zsinagógát. A holokauszt helyi túlélői márvány emléktáblát helyeztek el a zsinagóga keleti falán az áldozatok emlékére. A héber nyelvű felirat a következőket hirdeti:

Városunk szentjeinek száma 5943. A falban levő kő is kiált fájdalmában és az egész zsidó nép siratja szüleink és szeretteink kivégzését, akiket Auschwitzban fojtottak meg és égettek el az 5704-ik évben.

Leírás[szerkesztés]

A főbejáratot három félkörnyílású, egyszerű oszlopokon nyugvó íves kapu képezi. A főhomlokzaton található a virágmotívumú nagy rozetta, melynek jobbján és balján két kisebb méretű látja el a tornyok díszítését. A homlokzat orommezején héber felirat áll. A felirat követi a rozetta és az orommező hajlított vonalát. A szöveg az Ószövetségből, Ézsaiás prófétától származik és ezt jelenti: „Házam imádság házának hivatik minden népek számára!”. Olyan elemek, mint például a virágmotívumokkal ellátott oszlopfőjű oszlopok, az ezekre támaszkodó félkör alakú nyílások, teljes bolthajtással, társulnak a csipkézett idomokkal és háromkaréjú díszítőelemekkel. A főhomlokzat két tornya nyitott és a templombelső erkélyéhez vezető lépcső indul innen el.

A formailag és színvilágban gazdagon díszített belső teret a nagyság jellemzi, melyet a földszinten a férfiak számára fenntartott 314, illetve az emeleten a nők részére 238 férőhely is kifejez. A központi festett mennyezetet élénk színű csillagok borítják, és kagylómotívumok illetve fűrészelt táblák díszítik, amelyek központjában Dávid csillag áll. A boltozat alatt van a bima.

Források[szerkesztés]