Zsidó Tanácsháza (Prága)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsidó Tanácsháza
Maisel-Városháza
A sarokház a kétórás toronnyal
A sarokház a kétórás toronnyal
TelepülésPrága, Josefov
Címul. Maiselová 250/18.
Építési adatok
Építés éve1577
Megnyitás1577
Rekonstrukciók évei1689, 1754, 1893–1913
Építési stílusrokokó (reneszánsz)
Hasznosítása
Felhasználási területJewish town hall
Elhelyezkedése
Zsidó Tanácsháza (Prága)
Zsidó Tanácsháza
Zsidó Tanácsháza
Pozíció Prága térképén
é. sz. 50° 05′ 22″, k. h. 14° 25′ 07″Koordináták: é. sz. 50° 05′ 22″, k. h. 14° 25′ 07″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsidó Tanácsháza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az újépület homlokzata

A prágai zsidó városháza Josefovban három épületet foglal el (u. Maislova 250/18; Idegenvezető). Egyike azon ritka építményeknek, amelyek túlélték a városnegyed 1893–1913 közötti rehabilitálását. amely szorosan kapcsolódik a városházához. Kulturális műemlék; azonosító kódja: 44412/1-460 (a Magas zsinagógával közösen).

Története[szerkesztés]

Legrégibb részét, a sarokházat Maisel-városházának is nevezik, mert építését a 16. században Mordecháj Maisel, II. Rudolf császár bankára, a prágai zsidó közösség fontos mecénása és akkori elöljárója finanszírozta — miként az átellenben álló és a tanácsházához szorosan kapcsolódó Magas zsinagógáét is.

A 16. század elején a Zsidó Vének Tanácsa egy, az iratokban „Zsidó Rathaus” néven említett helyen ülésezett, erről azonban nem tudni, hogy hol lehetett. Ekkor a mai épület helyén még egy ismeretlen rendeltetésű és feltehetően egy ötszög alaprajzú, bordás boltozatú, torony alakú épület állt. Ennek töredékes maradványait a városháza alagsorában tárták fel.

A Maisel által pénzelt épületek helyszínének kiválasztásánál állítólag fontos szempont volt, hogy ezek viszonylag emelt helyen álljanak. A Moldva 20. századi szabályozásáig ugyanis a zsidóvárost rendszeresen elöntötte az árvíz (volt olyan év, amikor ötször is). A két épületet 1577-ben adták át.

Az 1689-es nagy prágai tűzvész után kora barokk stílusban építették újjá. A 18. század első felében a növekvő adminisztráció elhelyezésére megvették a Tanácsháza mellett álló házat, majd az 1754-es, a Zsidóváros nagy részét elpusztító tűzvész utáni újjáépítéssel egybenyitották a két épületet. A sarokház ekkor kapta jelenlegi, rokokó külsejét.

A 19. század második felében a további bővítés érdekében megvették a városháza melletti telket. Erre a városrész 1893–1913-as rekonstrukciójának részeként 1908-ban építették fel a harmadik épületet Matěj Blecha tervei alapján.

Az épület[szerkesztés]

A Maisel-városháza háromemeletes saroképület a Červená és Maiselová utcák sarkán. Rokokó homlokzatát héber számlapú óra, fölötte pedig római számlapú órával ellátott torony koronázza (Barangoló). A tornyot és az órákat úgy konstruálták, hogy hasonlítsanak az Orlojra. Külön érdekessége, hogy a héber számlapú óra mutatói a szokásossal ellentétes irányba forognak. Az órákat máig az 1764-ben beszerelt kézműves óraszerkezet hajtja.

Belső részei a ház egykori reneszánsz jellegét őrzik.

Az 1908-as újépület homlokzata északnyugatnak, a Maisel utcára néz. Historizáló, neorokokó stílusa a régi épületéhez igazodik.

Jelenlegi funkciója[szerkesztés]

Ez az épület a prágai zsidó hitközség és egyúttal a Zsidó Hitközségek Szövetségének székhelye. Itt van a prágai főrabbi és a regionális rabbi rezidenciája is. Az új rész földszintjén közel száz éve kóser étterem üzemel. Az épületegyüttes jelentős kulturális központ.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maiselova radnice című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. p. 22.
  • Szombathy: Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest)
  • Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. p. 89–90.
  • Arno Pařík: Das jüdische Prag. Jüdisches Museum, 3. Auflage, Prag 2005.