Ugrás a tartalomhoz

Zsabotika

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsabotika
Plinia cauliflora gyümölcse
Plinia cauliflora gyümölcse
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
IUCN3.1[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)
Nemzetség: Plinia
Faj: P. cauliflora
Tudományos név
''Plinia cauliflora''
(Mart.) Kausel
Szinonimák
  • Eugenia cauliflora
  • Eugenia jaboticaba
  • Myrcia jaboticaba
  • Myrciaria cauliflora
  • Myrciaria jaboticaba
  • Myrtus cauliflora
  • Myrtus jaboticaba
  • Plinia jaboticaba
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zsabotika témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zsabotika témájú médiaállományokat és Zsabotika témájú kategóriát.

A zsabotika vagy zsabotikába (hivatalos magyar név: brazil szőlőfa, portugálul jabuticaba, angolul jaboticaba, kiejtése: /d͡ʒæbɒtɪˈkɑːbə/) kerek, ehető gyümölcs, amelyet a zsabotikafa (tudományos nevén: Plinia cauliflora) terem. Ez a fa, amelyet gyakran brazil szőlőfának is neveznek, a Myrtaceae, vagyis a mirtuszfélék családjába tartozik. A gyümölcs különlegessége, hogy lilásfekete héjú, fehér húsú termése közvetlenül a fa törzsén és ágain nő, ami a törzsön termés, a kauliflória jelenségének egyik példája. A zsabotikát nyersen fogyasztják, de gyakran készítenek belőle zselét, lekvárt, gyümölcslevet vagy akár bort is.[2]

A zsabotikafa őshonos Brazíliában, különösen Rio de Janeiro, Minas Gerais, Goiás és São Paulo államokban fordul elő természetes környezetben. E régiók éghajlata és talajviszonyai ideálisak a fa növekedéséhez, amely a szubtrópusi és trópusi klímát kedveli. A fa általában 3-10 méter magasra nő, levelei fényesek, sötétzöldek, és örökzöld jellege miatt egész évben díszes marad. A rokon fajok, amelyek a Myrciaria nemzetségbe tartoznak, és gyakran ugyanazokkal a köznevekkel illetik őket, szintén megtalálhatók Dél-Amerika más részein, például Argentínában, Paraguayban, Peruban és Bolíviában. Ezek a fajok hasonló gyümölcsöket hoznak, bár eltérő ízvilággal vagy mérettel rendelkezhetnek.[3]

A héja antioxidánsokat, különösen antocianinokat tartalmaz, amelyek a lilás színét adják, és egészségügyi előnyökkel járhatnak, például gyulladáscsökkentő hatással. A gyümölcs belseje lédús, édes-savanykás ízű, ami miatt népszerű csemege a termesztési területeken. A helyiek számára a zsabotika kulturális jelentőséggel is bír, hiszen hagyományos receptekben és ünnepi ételekben is szerepel.[4] A fa termesztése viszonylag egyszerű, bár lassú növekedésű, és a gyümölcsöt főként helyi piacokon értékesítik rövid eltarthatósága miatt. A zsabotikafa virágzása során a törzsön és az ágakon apró, fehér virágok jelennek meg, majd a virágzás után a gyümölcsök gyorsan kifejlődnek. A fa akár többször is teremhet egy évben, az éghajlattól függően. Brazíliában a zsabotika szezonális csemegeként ismert, és a rövid érési idő miatt a friss gyümölcsöt azonnal fogyasztják vagy feldolgozzák. A fát dísznövényként is ültetik kertekben, bár a termesztéséhez megfelelő páratartalom és hőmérséklet szükséges.[5]

Leírás

[szerkesztés]

A Plinia cauliflora, vagyis a zsabotikafa, egy kisebb méretű, gyakran többtörzsű, örökzöld és lassan növő cserje vagy fa, amelynek magassága általában 6–10 méter között mozog, bár ritkán ennél magasabbra is megnőhet.[6] A fa kérge sima, hámló, színe pedig narancssárgás-barna vagy szürkés árnyalatú. Ez a lassú növekedés és az örökzöld jelleg lehetővé teszi, hogy a fa egész évben zöldellő maradjon. A levelek egyszerűek, rövid nyelűek, bőrszerűek, és átellenesen helyezkednek el az ágakon. Megjelenésük fényes, sötétzöld színű. Hosszuk általában 4–8 centiméter között változik. A levélnyelek rövidek és finoman szőrösek, míg maga a levéllemez szőrtelen, tojásdad vagy elliptikus alakú, ép szélű, és hegyes vagy fokozatosan kihegyesedő csúcsban végződik.[7]

A zsabotikafa virágzata a törzsön vagy az ágakon közvetlenül megjelenő, úgynevezett kauliflor jellegű, rövid és kevés virágot tartalmazó, csomós fürtökben nő. Ezeket a virágzatokat több támasztó murvalevél veszi körül. A kicsi, hímnős virágok négytagúak, dupla virágtakaróval rendelkeznek, és apró előlevelek találhatók rajtuk. A virágok szinte nyél nélküliek vagy nagyon rövid nyelűek, színük fehéres, és számos, hosszú porzójuk van (45–60 darab), amelyek egy csésze alakú virágalapon helyezkednek el. A összenőtt csészelevelek szabálytalanul felhasadnak, a sziromlevelek pedig nagyon hamar lehullanak. A termő alsó állású, ami a gyümölcs kialakulásának alapját képezi.[8]

A fa termése kisméretű, körülbelül 1,5–3,5 centiméter átmérőjű, gömbölyded, fekete-ibolyaszínű, sima felületű bogyó (valójában áltermés), amelynek héja kemény, szívós, finoman szemölcsös és fényes. A bogyókban 1–4 mag található, a csúcsukon pedig enyhe virágcsésze- és csészelevél-maradványok figyelhetők meg. A gyümölcs húsa enyhén áttetsző, fehéres színű, lédús és zselés állagú, íze kellemesen édes-savanykás. A zsabotika termését nyersen fogyasztják, illetve többek között lekvár, zselé, gyümölcslé készülhet belőle.[9]

Brazíliában a zsabotikafa őshonos, ahol nemcsak gazdasági, hanem kulturális jelentőséggel is bír, hiszen a helyi közösségek évszázadok óta hasznosítják termését, és a fa dísznövényként is kedvelt. Lassú növekedése miatt ugyan türelmet igényel a termesztése, de hosszú élettartama és alacsony gondozási igénye miatt ideális választás lehet trópusi kertekbe. A gyümölcs rövid eltarthatósága azonban azt jelenti, hogy főként frissen fogyasztják vagy azonnal feldolgozzák, ami korlátozza a kereskedelmi forgalmazását a termesztési régión kívül.[10]

Elterjedés és élőhely

[szerkesztés]

A zsabotika (Plinia cauliflora) eredetileg Dél-Amerika keleti területein honos, őshonosként főként Brazília atlanti-óceáni partvidékén, a Minas Gerais, São Paulo és Rio de Janeiro államokban fordul elő természetes körülmények között. Az Amazonas-medencétől délre, egészen Argentína és Paraguay szubtrópusi vidékeiig lehet vele találkozni vadon termő állományok formájában. Természetes élőhelyén rendszerint sűrű, nedves, félárnyékos vagy árnyékos erdőségeket részesít előnyben, ahol a páratartalom egész évben magas, és a csapadékmennyiség évente eléri az 1000–2000 millimétert. Kifejezetten kedveli a humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, enyhén savas talajokat, amelyek folyamatosan nedvesek maradnak, de nem vizesednek túl.[11]

Brazílián kívül számos más trópusi és szubtrópusi éghajlatú országban is sikeresen meghonosították, így elterjedt például Kolumbiában, Ecuadorban, Bolíviában és Közép-Amerikában is. Termesztése révén távolabbi helyeken is megjelent, például Floridában, Kaliforniában, Ausztrália egyes területein, valamint Délkelet-Ázsiában is.

A zsabotika általában síkvidéki, illetve enyhén dombos területeken található meg leggyakrabban, ahol a klíma egész évben kiegyenlített. Bár a trópusi és szubtrópusi klímát kedveli a leginkább, némi hidegtűrő képességgel is rendelkezik: rövid ideig elviseli az enyhébb fagyokat, de tartós hideg vagy erőteljes fagy már károsíthatja a növényt. A zsabotika optimális fejlődéséhez a 20–30 °C-os hőmérséklet ideális, a tartósan 5 °C alatti hőmérséklet pedig már jelentős stresszt okoz a növény számára.[12]

Eredeti élőhelyén a zsabotika nemcsak termesztett növényként, hanem vadon termő fajként is előfordul, leginkább vegyes erdőkben, folyóparti erdőségekben és nedves, árnyas ligeterdőkben. A természetes erdős élőhelyeken ezek a növények gyakran középmagas szintű fák alatt növekednek, amelyek védelmet nyújtanak számukra a közvetlen napfénytől, különösen fiatal korban. Ezek a körülmények segítik a növény optimális fejlődését, illetve hozzájárulnak a bőséges terméshez, ami a helyi vadon élő állatok számára is fontos táplálékforrás.[13]

Evolúció

[szerkesztés]

A zsabotikafélék evolúciója és fejlődése szorosan összefügg természetes élőhelyeik környezeti adottságaival, valamint a Dél-Amerikában uralkodó trópusi és szubtrópusi klímával. Evolúciós történetük során ezek a növények speciális alkalmazkodási stratégiákat fejlesztettek ki, amelyek elősegítették túlélésüket a trópusi erdők árnyékos, nedves körülményei között. A zsabotika egyik legjellegzetesebb evolúciós alkalmazkodása a kauliflória, vagyis az a tulajdonság, hogy virágai és gyümölcsei közvetlenül a növény törzsén és vastagabb ágain fejlődnek ki. Ez az adaptáció valószínűleg a trópusi környezetben való hatékonyabb szaporodás érdekében alakult ki, hiszen az erdők alacsonyabb szintjén a törzsön közvetlenül növő termések könnyebben hozzáférhetők az őket elfogyasztó állatok számára.[14]

Ezek a közvetlenül a fák törzsén fejlődő virágok és gyümölcsök – a kauliflória jelensége – különösen a madarak és kisemlősök általi terjesztést segíti elő, mivel a termések feltűnő elhelyezkedése vonzza a növényevő állatokat, ezáltal segítve a magok szélesebb körű szétszórását. A zsabotikafélék evolúciós története során ennek a tulajdonságnak a kialakulása egyértelmű szelekciós előnyt jelentett, hiszen a sikeresebb szaporodás révén növelte a növények esélyét arra, hogy génállományukat továbbadják az utódgenerációknak. A kauliflória jelensége nem egyedülálló a zsabotikák körében, de ezen növényeknél különösen látványosan nyilvánul meg, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy különleges helyet foglaljanak el az evolúciós stratégiákat vizsgáló kutatásokban.[15]

A zsabotika evolúciós adaptációi közé tartozik továbbá, hogy virágzása és terméshozama akár évente többször is megismétlődhet, amely lehetővé teszi számára a folyamatos szaporodást, és nagyobb esélyt nyújt a populáció fennmaradására változó környezeti feltételek mellett. A növény viszonylag lassú növekedése és hosszú élettartama is olyan evolúciós stratégia, amelynek segítségével hosszabb távon képes fenntartani jelenlétét, biztosítva genetikai állományának stabilitását és alkalmazkodását a folyamatosan változó trópusi ökoszisztémában.[16]

Felépítésük

[szerkesztés]
A növény egy ágán már jócskán érnek a gyümölcsök

A zsabotika gyümölcsének szerkezete jellegzetes és könnyen felismerhető, megjelenésében szokatlan jegyeket mutat más trópusi gyümölcsökhöz képest. Termései kerekdedek vagy enyhén oválisak, méretük általában 2–4 cm átmérőjű, bár bizonyos fajták esetében elérhetik akár az 5–6 cm-t is. A zsabotika héja viszonylag vastag és ellenálló, ami hatékonyan védi a termést a külső fizikai sérülésektől, ugyanakkor érett állapotban könnyen megrepedhet vagy megsérülhet a helytelen tárolás következtében. A héj felülete sima, fényes, érett állapotban általában sötétlila vagy mélybordó színű, míg fiatal korában jellemzően világosabb, zöld vagy enyhén vöröses árnyalatú.[17]

A gyümölcs belsejét egy áttetsző, fehér vagy halványsárga színű, zselészerű gyümölcshús alkotja, mely kifejezetten lédús és frissítő állagú. A termés középpontjában található a gyümölcs magja, amely többnyire egy, ritkábban két vagy három darab lehet, méretük nagyobb, mint például a szőlő vagy a cseresznye magjaié, és tapintásra meglehetősen kemények. A zsabotika gyümölcshúsa a mag körül helyezkedik el, és általában könnyen elválasztható attól, bár bizonyos fajták esetén a gyümölcshús erősebben tapad a maghoz. A magok oválisak vagy tojásdadok, felszínük sima és fényes, barnás színűek, szerkezetük kemény, ami megakadályozza fogyasztásukat.[18]

Tulajdonságaik

[szerkesztés]

A zsabotikagyümölcs íze édes, enyhe savassággal társítva, ami emlékeztethet a szőlőre vagy egyes szilvafajtákra. A gyümölcs illata visszafogottan gyümölcsös, nem túl erős. Friss állapotban a gyümölcshús állaga selymes és könnyed, magas víztartalmának köszönhetően kifejezetten szomjoltó hatású. Az érett termés könnyen megkülönböztethető a még éretlentől nemcsak sötétebb színéről, hanem arról is, hogy nyomásra enyhén rugalmas, míg a még nem fogyasztható zsabotikák kifejezetten kemények.[19]

A zsabotika gazdag vitaminokban, antioxidáns hatású vegyületekben és rostokban. Jelentős mennyiségben találhatók benne C-vitamin, B-vitamin-komplex, valamint ásványi anyagok, mint például kálium, kalcium és magnézium. Az antioxidánsok közül kiemelkednek a polifenolok, melyek szerepet játszanak a sejtek oxidatív károsodása elleni védelemben, és potenciálisan hozzájárulhatnak az egészség megőrzéséhez.[20][21]

A gyümölcs kedvező tulajdonságai ellenére gyorsan romlik, ezért gondos tárolást és gyors fogyasztást igényel. Betakarítást követően rövid ideig tárolható hűtött körülmények között, jellemzően pár napon belül elfogyasztandó vagy feldolgozandó. E rövid eltarthatóság miatt gyakran dolgozzák fel gyümölcslé, bor, zselé vagy lekvár formájában.[22]

Megjelenésük

[szerkesztés]
A kauliflória egy másik, nagyon ismert példája az Averrhoa bilimbi

A zsabotikafa leginkább szokatlan tulajdonsága, hogy gyümölcsei a fa törzsén, illetve vastagabb ágain nőnek, ez az úgynevezett kauliflória jelenség. Ezen tulajdonsága jellegzetes megjelenést kölcsönöz zsabotikafának, hiszen törzsét és ágait gyakran teljesen ellepik a termések. A gyümölcsök általában nagy mennyiségben jelennek meg, így a fa egyes részei érési időszakban látványos módon telítődnek sötétlila, majdnem fekete színű bogyókkal.

A zsabotika mérete jellemzően 3–4 centiméter közötti átmérőjű, alakjuk gömbölyded, bár bizonyos fajták kissé lapítottak vagy oválisabb formájúak lehetnek. A zsabotikagyümölcsök érése rendkívül gyors, a virágok elnyílása után körülbelül 20-30 nap múlva már fogyaszthatóvá válnak, és az érési folyamat néhány nap alatt zajlik le. Érés előtt a bogyók még halványzöldek, sima felületűek, és a héjuk ekkor még kifejezetten kemény tapintású. Érés közben azonban fokozatosan megpuhulnak, és a héj felülete fényes, viaszszerű bevonattal borított lesz, amely megkönnyíti az érett gyümölcsök felismerését. A zsabotika héja viszonylag vastag, és emiatt a gyümölcsök jól ellenállnak kisebb sérüléseknek, bár érzékenyebbek, mint például az almák vagy narancsok. Héjuk nagyon vékony rétegben egyfajta természetes viaszréteget tartalmaz, ami megvédi a kiszáradástól és segít abban, hogy a gyümölcs hosszabb ideig megőrizze frissességét. A zsabotika gyümölcsének belsejében, középen helyezkednek el a magok, melyek általában egy-négy darab közötti számban fordulnak elő, és viszonylag nagy méretűek, kemények, színük világosbarna vagy sötétbarna lehet.

A gyümölcshús jellegzetesen áttetsző, fehér vagy enyhén sárgás árnyalatú, és kocsonyás állagú. Az érett zsabotikabogyók gyakran kisebb csoportokban vagy nagyobb fürtökben találhatók, közvetlenül a fás részekhez kapcsolódva. A gyümölcs különleges felépítése és érdekes elhelyezkedése miatt kedvelt díszfa is.[23]

Taxonómia

[szerkesztés]

A zsabotikafa taxonómiája érdekes és részben vitatott történetet ölel fel, amely a botanikai kutatások fejlődését is tükrözi. A faj alapleírását, vagyis a basionimot, Myrtus cauliflora néven Carl Friedrich Philipp von Martius tette közzé 1823-ban, a „Reise Bras.” című művében, az 1. kötet 285. oldalán. Ez a leírás a brazíliai expedíciók során gyűjtött megfigyelésekre és példányokra támaszkodott, és a fajt a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába sorolta. Martius munkája a 19. századi botanikai kutatások fontos mérföldköve volt, hiszen számos dél-amerikai növényfaj első tudományos dokumentálása köszönhető neki.[24]

Később, 1956-ban Eberhard Max Leopold Kausel átsorolta a fajt a Plinia nemzetségbe, így jött létre a ma elfogadott Plinia cauliflora név. Ez az új kombináció az „Arkiv för Botanik” című folyóirat 3. kötetének 508. oldalán jelent meg. Kausel munkája a nemzetségek pontosabb elkülönítésére irányult, és a Plinia cauliflora elnevezés azóta általánosan elfogadottá vált a botanikai nómenklatúrában. Az átsorolás oka részben az volt, hogy a faj morfológiai és genetikai jellemzői jobban illeszkedtek a Plinia nemzetséghez, mint a Myrtus-hoz, amely főként az Óvilágban elterjedt fajokat foglal magában.[25]

A zsabotikafa taxonómiája azonban nem mentes a bonyodalmaktól, és több szinonimája is ismert, amelyek a tudományos besorolás történeti változásait tükrözik. Ilyen szinonimák például a Myrciaria cauliflora (Mart.) O.Berg, Myrciaria jaboticaba (Vell.) O.Berg, Myrtus jaboticaba Vell., valamint a Plinia jaboticaba (Vell.) Kausel.[26] Ezek a nevek különböző kutatók által javasolt elnevezések, amelyek idővel elavulttá váltak, vagy a faj rokon nemzetségekhez való kapcsolata miatt kerültek használatba. Otto Berg és João Barbosa Rodrigues munkássága különösen jelentős volt a Myrciaria nemzetséghez való korábbi besorolásokban, míg Vellozo korai leírása a "jaboticaba" elnevezést népszerűsítette. A taxonómiai viták részben abból fakadnak, hogy a Myrtaceae családhoz tartozó fajok Dél-Amerikában nagy változatosságot mutatnak, és a morfológiai hasonlóságok miatt nehéz pontos határokat húzni a nemzetségek között. A zsabotikafa esetében a törzsön termő gyümölcsök, és a jellegzetes levelek fontos megkülönböztető jegyek, ám a rokon fajokkal, például a Myrciaria nemzetség tagjaival való rokonság kérdése továbbra is kutatás tárgya. A modern molekuláris biológiai módszerek, mint a DNS-szekvenálás, segíthetnek tisztázni ezeket a kapcsolatokat, de a történelmi leírások és szinonimák még mindig bonyolítják a rendszertani besorolást.[27]

A Plinia cauliflora ma a botanikai közösség által elfogadott név, és a faj brazíliai eredete, valamint trópusi jelentősége miatt kiemelt figyelmet kap. A taxonómiai változások jól példázzák, hogy a tudományos kutatás hogyan finomítja a növényfajok besorolását az idő előrehaladtával. A zsabotikafa esetében a múltbeli szinonimák és a jelenlegi név egyaránt a dél-amerikai flóra gazdagságát és a botanikai felfedezések hosszú útját tükrözik. A faj pontos rendszertani helyének meghatározása nemcsak tudományos, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír, hiszen termesztése és kereskedelmi hasznosítása szempontjából is fontos az egyértelmű azonosítás.[28]

Ismertebb fajtái

[szerkesztés]
  • Sabará: Ez a fajta a legismertebb és legelterjedtebb. Termése közepes méretű, általában 2–3 centiméter átmérőjű, gömbölyű, sötétlila, éretten majdnem fekete. Íze édeskés-savanykás, és különösen alkalmas friss fogyasztásra, illetve gyümölcslé készítésére.
    A Sabará fajta
  • Paulista: Ez a fajta nagyobb termést hoz, melyek átmérője elérheti akár a 4 centimétert is. A gyümölcs húsa édesebb, és kevesebb savat tartalmaz, mint a Sabará. Héja vékonyabb, ezért érzékenyebb a szállítás során.
  • Rajada: Ez a típus jellegzetes, világosabb színű, vöröses-lilás gyümölcsöket terem, amelyek éretten csíkozott mintázatot mutatnak. Termése nagyobb, általában 3–4 centiméter átmérőjű, héja közepesen vastag.
  • Branca: Ritkább változat, amely abban különbözik más zsabotikáktól, hogy termése éréskor sem sötétedik be, hanem világos, sárgás-zöld marad. Íze enyhébb, lágyabb, és a gyümölcshús kevésbé savas. Ez a fajta különösen alkalmas lekvárok és dzsemek készítésére.
  • Paulista-Açu: Ez a fajta a nagyobb méretű zsabotikák közé tartozik, termése akár 4–5 centiméter átmérőjű is lehet. Íze édeskés-savanykás, gazdag aromával rendelkezik. Viszonylag későn terem, de bőven hozza gyümölcseit.
  • Rajada: Hasonlít a Sabarához, de termése nagyobb, körülbelül 3 centiméteres, és héja színe érett állapotban sötétvörös és lila között változik. Gyümölcse édes, kellemes ízű, enyhén fanyar utóízzel.
  • Coroada: Ez a zsabotika fajta jellegzetes, vastag héjú, nagyobb terméseket hoz, körülbelül 3–4 centiméter átmérővel. A húsa fehéres-sárgás színű, lédús, íze édeskés, a gyümölcs héja pedig ellenállóbb, mint más fajták esetében, ezért tovább tárolható frissen.
  • Paulista rajada: Ezt a fajtát könnyű felismerni a héján megjelenő jellegzetes világos és sötét színű csíkokról. Termése közepes nagyságú, általában 2,5–3,5 centiméter átmérőjű, és intenzívebb ízű, mint más fajtáké, enyhén fűszeres aromájú gyümölcshússal.[29]

Etimológia

[szerkesztés]

A zsabotika elnevezésének eredete igencsak komplex nyelvi és kulturális gyökerekkel rendelkezik, amelyek a dél-amerikai őslakos népek hagyományaira vezethetők vissza. A "jaboticaba" név a tupi nyelv îaboti szavából ered, amelyet a portugálok jaboti vagy jabuti formában vettek át, és teknősbékát jelent. Ehhez kapcsolódik a kaba végződés, ami "helyet" jelöl, így az összetétel jelentése "a teknősök lelőhelye" lehet. Ez az értelmezés valószínűleg a gyümölcs termőhelyeire utal, ahol teknősök is előfordulhattak, vagy a fa alacsony, törzsön termő jellegére, ami a teknősök földközeli mozgásához hasonlítható. Egy másik magyarázat szerint a név a gyümölcs fehér, zselés húsára utalhat, amelyet a teknősök zsírjához hasonlítottak, így a "teknőszsír-szerű" jelentés is felmerül. Emellett létezik egy alternatív elmélet, amely az ïapotï' kaba tupi szót hozza összefüggésbe a névvel, ami "rügyekben lévő gyümölcsöket" jelenthet, utalva a fa törzsön és ágakon közvetlenül növő termésére.[30]

A guarani nyelvben a zsabotikát yvapurũ néven ismerik, ami szintén beszédes, és a gyümölcs fizikai tulajdonságaira utal. A yva szó egyszerűen gyümölcsöt jelent, míg a purũ vagy pururũ egy hangutánzó kifejezés, amely a gyümölcs harapásakor hallható roppanó, ropogó hangot idézi fel. Ez az onomatopoetikus elem élénken tükrözi a guarani nyelv leíró jellegét, és a zsabotika fogyasztásának érzékszervi élményét helyezi előtérbe. A név így nem csupán azonosítja a növényt, hanem a vele kapcsolatos tapasztalatot is megragadja, ami a guarani kultúrában fontos szerepet játszik.[31]

Mind a tupi, mind a guarani elnevezés a zsabotikafa és gyümölcse mély kulturális beágyazottságát mutatja Dél-Amerika őslakos közösségeiben. A tupi és guarani nyelvek a térségben évszázadokon át domináns kommunikációs eszközök voltak, és a természethez való szoros kapcsolatukat a növények elnevezései is tükrözik. A "jaboticaba" portugál átvétele a gyarmatosítás időszakában történt, amikor a helyi neveket a portugál telepesek és kereskedők alkalmazták, majd fokozatosan beépítették a nyelvükbe.[32] Ez a folyamat jól példázza, hogyan olvadtak össze az őslakos és az európai nyelvi elemek Brazília kulturális örökségében. A zsabotika elnevezése tehát nem csupán egy egyszerű megjelölés, hanem a növény ökológiai környezetének, fizikai jellemzőinek és kulturális jelentőségének lenyomata. A teknősökhöz vagy a roppanó hanghoz kötött asszociációk élénk képet festenek a gyümölcs és a fa szerepéről a helyi közösségek életében. A név etimológiája egyúttal a nyelvészeti kutatások számára is izgalmas területet kínál, hiszen a tupi és guarani nyelvek ma már veszélyeztetettnek számítanak, és a zsabotika elnevezése e nyelvek élő örökségének egyik megőrzött darabja.[31]

Termesztés

[szerkesztés]
A zsabotikába egy termesztett példánya egy távol-keleti termőföldön

A zsabotika termesztése és előállítása Brazíliában a prekolumbiánus idők óta ismert, ami azt jelzi, hogy a fa és gyümölcse már az európai gyarmatosítás előtti őslakos közösségekben is fontos szerepet játszott. A tupi és guarani népek valószínűleg nemcsak táplálékforrásként, hanem kulturális és esetleg rituális célokra is hasznosították a gyümölcsöt. Napjainkban a zsabotika kereskedelmi termesztése főként Brazília középső és déli régióiban zajlik, ahol az éghajlat és a talajviszonyok kedvezőek a fa számára. Ezeken a területeken a gyümölcs nemcsak helyi fogyasztásra, hanem feldolgozásra – például lekvár, zselé, gyümölcslé és bor készítésére – is jelentős mennyiségben termesztik. Az északi féltekén a zsabotika kereskedelmi termesztése korlátozottabb, amit nem elsősorban a hőmérsékleti igények, hanem a fa lassú növekedése és a gyümölcs rövid eltarthatósága okoz. A magról nevelt fák esetében a termőre fordulás 10-20 évig is eltarthat, míg az oltott növények már öt év alatt termést hozhatnak, ami jelentős előnyt jelent a termesztők számára. A lassú egyedfejlődés és a friss gyümölcs gyors romlása miatt a zsabotika főként helyi piacokra korlátozódik, és a nemzetközi kereskedelemben ritkán lehet vele találkozni friss formában. A feldolgozott termékek, például a zsabotikalekvár vagy -bor, azonban utat találnak a nemzetközi piacokra is.[33]

A zsabotikafák viszonylag alkalmazkodóképesek a különböző termesztési körülményekhez, jól tűrik a homokos talajt vagy a tápanyagban gazdag felső talajréteget egyaránt. Ugyanakkor érzékenyek a sós talajokra és a sós permetre, ami kizárja a tengerparti vagy magas sótartalmú területek használatát a termesztésükben. A mérsékelt szárazságot elviselik, bár ilyenkor a gyümölcshozam csökkenhet, és tartós vagy súlyos aszály esetén öntözésre van szükség a megfelelő termésmennyiség biztosításához. Ez az alkalmazkodóképesség teszi lehetővé, hogy a fa a trópusi és szubtrópusi éghajlaton túl is termeszthető legyen, feltéve, hogy a talaj- és vízellátási feltételek biztosítva vannak.[34]

A zsabotikafák termesztése során azonban számos kihívással is szembe kell nézni, különösen a betegségek tekintetében. A fák érzékenyek az Austropuccinia psidii okozta rozsdára, amely különösen a virágzás idején, erős esőzések esetén jelent súlyos problémát.[35] A rozsdabetegség a leveleket és a virágokat károsítja, ami csökkenti a gyümölcstermést. További jelentős betegségek közé tartozik a Colletotrichum gloeosporioides által okozott kór, amely a fa szöveteit támadja meg, a Rosellinia nemzetség által kiváltott elhalás, amely a fa ágait és gyökereit pusztíthatja, valamint a Botrytis cinerea okozta gyümölcsrothadás, amely a termést teszi tönkre. Ezek a kórokozók különösen nedves, párás körülmények között terjednek gyorsan, ami trópusi éghajlaton gyakori.[36]

Brazíliában a fa hosszú hagyománya és a helyi piacok igényei biztos alapot teremtenek a termesztéshez, míg az északi féltekén a lassú növekedés és a betegségekre való hajlam miatt inkább kísérleti vagy kisebb léptékű termesztés jellemző. A megfelelő termesztési technikák, például az oltás és a betegségek elleni védekezés alkalmazása kulcsfontosságú.[37]

Betegségeik és kártevőik

[szerkesztés]
E gombás megbetegedést a növény egy közeli rokonán fényképezték

A zsabotika általánosságban jó ellenálló képességű, ám bizonyos körülmények között érzékennyé válhat betegségekkel és kártevőkkel szemben. A nedves, párás környezet miatt időnként megjelenhetnek rajtuk különféle gombás fertőzések, mint például a lisztharmat vagy a levélfoltosság. Ezek a betegségek főként a leveleken, hajtásokon jelennek meg, és súlyosabb esetekben a termést is érinthetik, minőségi romlást vagy termésveszteséget okozva. A betegségek megelőzésére rendszeres metszést, a jó szellőzést biztosító ültetési távolság betartását, valamint időszakos réz- vagy más gombaölő készítmények alkalmazását javasolják.[38]

A kártevők közül elsősorban levéltetvek, levéltetvek, pajzstetvek és tripszek támadhatják meg a növényeket. Ezek a rovarok a zsabotikafák zsenge leveleinek nedvét szívogatva károsítják a növényt, ami a hajtások torzulását, a növekedés lassulását és a termés csökkenését okozhatja. Súlyos esetekben a levélfelület csökkenése miatt a fa általános kondíciója is romlik, ami további betegségek számára teszi sebezhetővé a növényt. A zsabotikafákat időnként levéltetvek vagy pajzstetvek inváziója éri, különösen olyan ültetvényeken, ahol a természetes egyensúly megváltozott, vagy az adott területen monokultúrás gazdálkodás folyik. E kártevők elleni védekezésre hasznos lehet természetes ellenségeik – például katicabogarak vagy más ragadozó rovarok – bevonzása a gyümölcsösbe, valamint szükség esetén biológiai vagy alacsony toxicitású rovarirtó szerek célzott használata.[39]

Megporzásuk

[szerkesztés]
A zsabotikába virágai éppen nyílnak, amelyeket európai méhek poroznak be

A zsabotika virágai öntermékenyek, vagyis képesek saját maguk beporzására is, de a gyakorlatban jellemzően rovarok, elsősorban méhek végzik a beporzásukat. A virágok szerkezete kifejezetten alkalmazkodik ehhez a megporzási módhoz, hiszen viszonylag kis méretűek, fehérek vagy krémszínűek, és kellemes illatúak, ami hatékonyan vonzza a különböző beporzó rovarokat. A zsabotika fája azért is különösen vonzó a beporzók számára, mert virágai közvetlenül a fa törzsén és vastagabb ágain nyílnak, így nagyobb felületen, koncentráltan helyezkednek el, ami megkönnyíti a rovarok számára a hozzáférést és beporzást.[40]

A méhek mellett más rovarok, például különböző darázsfajok, hangyák, sőt néhány kisebb lepkefaj is szerepet játszhat a zsabotika virágainak beporzásában. A természetes élőhelyén, például Brazíliában, a zsabotikafákat gyakran látogatják olyan méhfajok, amelyek kifejezetten specializálódtak erre a növényre, de a világ más területein a gyümölcstermesztésben szerepet kapnak az általánosan elterjedt méhfajták is. A megporzás sikere jelentősen befolyásolja a terméshozamot; megfelelő rovarállomány mellett gazdag, nagy mennyiségű gyümölcstermés érhető el.[41]

Mivel a zsabotika virágzása viszonylag rövid, általában csupán néhány napig tart, kulcsfontosságú, hogy a beporzó rovarok számára kedvező körülmények álljanak rendelkezésre ebben az időszakban. Különösen az intenzív termesztésben fontos, hogy a méhek vagy egyéb beporzó rovarok számára biztosított legyen a kedvező környezet. Ezért a gazdálkodók gyakran más növényeket is ültetnek a zsabotikák közelében, amelyek hosszabb virágzási idővel rendelkeznek, és folyamatosan vonzzák a beporzó rovarokat.

Bár a zsabotika virágai öntermékenyek, gyakran tapasztalható, hogy a rovarok általi keresztbeporzás nagyobb terméshozamot és jobb minőségű gyümölcsöket eredményez, így a gazdasági szempontból jelentős ültetvényeken előnyben részesítik a rovarbeporzást. Azokban az esetekben, amikor kevés rovar áll rendelkezésre – például zárt üvegházakban vagy speciális termesztőhelyeken –, kézi beporzást is alkalmaznak, hogy a virágok sikeresen megtermékenyüljenek, és megfelelő mennyiségű gyümölcs teremjen.[42]

Virágzatuk felépítése

[szerkesztés]
A zsabotika virágainak kinézete

A zsabotika virágai sajátos megjelenésűek, közvetlenül a fa törzsén, illetve vastagabb ágain helyezkednek el, mely jelenséget kauliflóriának neveznek. A virágok aprók, átmérőjük általában 1–2 centiméter, és rövid szárakon helyezkednek el. Virágzáskor nagy számban nyílnak ki egy időben, ami látványossá teszi a zsabotikafákat.[43]

A virágok színe többnyire fehér vagy enyhén sárgás, ritkábban halványrózsaszínű árnyalatban is megjelenhetnek. A virágok szerkezetére jellemző a sok, hosszú, látványosan kiemelkedő porzószál, amelyek körben helyezkednek el a virág középpontjában található termő körül. A porzók száma fajtától függően változó, azonban általában nagyszámú, gyakran 50–100 között mozoghat.[44]

A zsabotika virágainak kelyhe és pártája általában négy-négy levélből áll, amely rövid és diszkrét megjelenésű, emiatt a virágok fő látványeleme a kiálló porzószálak sokasága lesz. A virágok rövid, mindössze néhány milliméteres kocsányon ülnek, ami szorosan kapcsolódik a fa törzséhez. Ez a rövid virágkocsány lehetővé teszi, hogy a gyümölcsök később közvetlenül az ágakon és a törzsön fejlődjenek ki, ahol stabil alátámasztást kapnak. Maga a virágzat tömegesen jelenik meg, és virágzáskor szinte teljesen beborítja a fa törzsét és főbb ágait. A virágok rövid ideig, rendszerint csak néhány napig virágoznak, ám ez alatt az idő alatt intenzív illatot bocsátanak ki, ami jelentős vonzerőt jelent a különféle beporzó rovarok, elsősorban méhek számára.[45]

A zsabotika virágai öntermékenyek, ami azt jelenti, hogy saját pollenjükkel is képesek termést hozni. Ennek ellenére az esetek többségében a rovarbeporzás jobb terméshozamot és jó minőségű termést biztosít. Emiatt fontos a virágzás időszakában a megfelelő rovarpopuláció megléte. A gyakorlatban a zsabotikák ültetvényein gyakran egyéb, virágzó növényeket is telepítenek, hogy egész évben folyamatos táplálékforrást biztosítsanak a rovarok számára, ezzel támogatva a zsabotika sikeres beporzását.[46][47]

Termesztés és szaporítás

[szerkesztés]
A zsabotika egy tenyésztett, bonsai alakú formája

A zsabotikát elsősorban Dél-Amerikában, főként Brazíliában termesztik, ahol természetes élőhelyén trópusi, szubtrópusi éghajlaton fejlődik a legjobban. A növény számára ideális a meleg, párás klíma, amely egész évben magas páratartalmat és kiegyenlített hőmérsékletet biztosít. A zsabotikafa árnyékkedvelő, fiatal korában kifejezetten árnyékos helyre van szüksége, a közvetlen, erős napsütést kezdetben nehezen viseli. Emiatt gyakran félárnyékos helyeken vagy nagyobb fák alatt nevelik, idősebb korában viszont már jól tűri a teljes napfényt is. Vízigénye magas, ezért a rendszeres öntözés különösen fontos, különösen a szárazabb időszakokban. Kedveli a jó vízáteresztő képességű, szerves anyagokban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges talajt, ahol gyorsabban fejlődik és bőségesebben terem.

Az ültetvényeken jellemzően 5–7 méteres sortávolságot tartanak, hogy a fák megfelelően fejlődhessenek, mivel a zsabotika koronája sűrű és széles. A talaj minősége szintén jelentősen befolyásolja a növény fejlődését; a zsabotika kedveli a mély termőrétegű, humuszban és szerves anyagokban gazdag talajt, ami jó vízelvezetésű, ugyanakkor képes megfelelő mennyiségű nedvességet megtartani. A fák trágyázását rendszeresen végzik, főként szerves trágyával vagy lassan oldódó műtrágyákkal, amelyeket évente több alkalommal is kijuttatnak. A zsabotika érzékeny a talaj kiszáradására és a túlzottan lúgos talajra, ezért ezeket az állapotokat a termesztés során elkerülik.[48]

A zsabotikát többféle módon szaporítják, de leggyakrabban magról szaporítják. A magokat frissen ültetik el, mivel csírázóképességük rövid időn belül csökken. Vetés után a magok rendszerint 20–30 napon belül csírázni kezdenek, de az első néhány évben a növény növekedése lassú. A magról nevelt példányok általában 8–10 év múlva fordulnak termőre, ezért sok termelő előnyben részesíti a vegetatív szaporítási módszereket, amelyekkel gyorsabban érhető el termő állapot.

Ilyen módszer az oltás és a dugványozás is, ezekkel megőrizhetők az adott fajta kedvező tulajdonságai, például a nagyobb gyümölcsméret vagy a megfelelő íz. Az oltványok általában már 3–5 éves korukban termést hoznak, ami jóval rövidebb idő a magról ültetett példányokhoz képest. A dugványozást is alkalmazzák, bár sikerrátája általában alacsonyabb, emiatt kevésbé elterjedt módszer. A dugványok gyökeresedése különösen érzékeny a megfelelő páratartalomra és a talaj hőmérsékletére. Mindegyik szaporítási módszernél gondoskodni kell a megfelelő nedvességről és fényviszonyokról, hogy a fiatal növények optimálisan fejlődhessenek.[49]

Felhasználás

[szerkesztés]

A brazil piacokon gyakori zsabotika gyümölcsöt többnyire frissen fogyasztják. A szüret után 3-4 nappal a gyümölcs erjedni kezdhet, ezért gyakran készítenek belőle lekvárokat, tortákat, erős borokat és likőröket. A rövid eltarthatósága miatt a friss zsabotika ritka a termesztési területeken kívüli piacokon.[50] A gyümölcsöt a Muscadine szőlőhöz hasonlították, Japánban pedig a zsabotika ízét a Kyoho szőlőéhez hasonlóként írták le. Lassú növekedésük és fiatal korukban kis méretük miatt a zsabotikafák népszerűek bonsaiként vagy konténeres dísznövényként a mérsékelt égövi régiókban. Széles körben használt bonsai faj Tajvanon és a Karib-térség egyes részein.[51]

Gyakorlati felhasználás

[szerkesztés]

A zsabotikagyümölcsöt széles körben felhasználják a gasztronómiában, különösen Dél-Amerikában, elsősorban Brazíliában. Frissen fogyasztva kifejezetten népszerű, kellemes, édeskés-savanykás íze és lédús állaga miatt. Húsa zselészerű, lágy, frissítő hatású, ezért gyümölcstálak, desszertek, gyümölcssaláták és gyümölcsturmixok alapanyagaként is felhasználják. A termésből készíthető frissen préselt gyümölcslé, amelyet gyakran cukorral, mézzel vagy citromlével ízesítenek, és számos helyi kávézó, étterem kínálja különlegességként.[52]

A zsabotika kiemelkedő pektintartalma miatt kiválóan alkalmas zselék, dzsemek, lekvárok készítésére is. Ez különösen előnyös a rövid eltarthatóság miatt, hiszen lekvárként, zseléként hosszabb ideig megőrizhető az íz és a gyümölcs aromája. Brazíliában hagyományosan alkoholos italok, például borok, likőrök készítésére is felhasználják. Ezek az italok különleges aromájukkal és mélylila színükkel tűnnek ki.[53]

A zsabotika héját szintén hasznosítják: magas antioxidáns-tartalma miatt egészséges italok, turmixok, szörpök, illetve természetes táplálékkiegészítők készítésére használják. Egyes vidékeken nemcsak gyümölcslevekhez, hanem teákhoz, vagy akár természetes színezékként is felhasználják. A héjból készült kivonatok antioxidáns-tartalma különösen jelentős, így a szépségápolási termékek, kozmetikumok gyártói is érdeklődnek iránta. A magok kemények, emberi fogyasztásra alkalmatlanok, de feldolgozva liszt, illetve olaj is készülhet belőlük, amelyet kozmetikai termékekben és gyógyszeriparban alkalmaznak.[54]

A zsabotikafákat nemcsak termésükért, hanem dekoratív megjelenésükért is ültetik. Látványos virágzásuk, illetve az ágaikon és törzsükön fejlődő gyümölcsök miatt kertekben és parkokban dísznövényként is népszerűek, különösen városi környezetben. Ezen kívül bonszaiként is kedveltek, mivel törpefává alakíthatók.[55]

Gasztronómiai felhasználás

[szerkesztés]

A zsabotika gyümölcsének édeskés-savanykás íze és lédús állaga miatt széles körben alkalmazható a gasztronómiában, különösen Brazíliában és más dél-amerikai országokban. Leggyakrabban frissen fogyasztják, mivel kellemes, frissítő íze és magas víztartalma miatt kifejezetten üdítő hatású.

A zsabotikagyümölcsből gyakran készítenek frissen préselt gyümölcslevet, amelyet hűtve fogyasztanak, vagy más gyümölcslevekkel keverve ízesítenek. A gyümölcsből dzsemeket, zseléket és lekvárokat is főznek, mivel magas pektintartalma miatt jól besűrűsödik. Hagyományosan borok és likőrök alapanyagaként is használják, Brazíliában különösen kedvelt a zsabotikabor, amelynek készítési folyamata hasonló a szőlőboréhoz, de íze egyedi, enyhén fűszeres jegyekkel rendelkezik.[56]

Egyes régiókban fagylaltok, sütemények, torták ízesítésére, valamint gasztronómiai különlegességek és koktélok alapanyagaként is felhasználják. A főzés során a zsabotikát gyakran kombinálják egzotikus fűszerekkel, például fahéjjal, szegfűszeggel vagy vaníliával.[57]

Kulturális jelentőség

[szerkesztés]

A zsabotikafa a brazíliai Minas Gerais államban található Contagem címerében szerepel mint jelkép.

Rokon fajok

[szerkesztés]

A Myrtaceae (mirtuszfélék) családjába tartozó számos hasonló növényfaj termése szintén a zsabotika köznapi elnevezést viseli.[58]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Plinia cauliflora (Mart.) Kausel. gbif.org . (Hozzáférés: 2021. január 16.)
  2. Plinia cauliflora (DC.) Kausel (angol nyelven). www.gbif.org. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  3. Plinia cauliflora (Mart.) Kausel — The Plant List. www.theplantlist.org. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  4. A szabotikával kapcsolatos információk. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
  5. POPENOE, WILSON (1914. július 1.). „THE JABOTICABA: Interesting Brazilian Fruit Little Studied but Presents Possibilities to Plant Breeders—Causes of its Cauliflory—Variation and Hybridization Under Cultivation1”. Journal of Heredity 5 (7), 318–326. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.jhered.a107885. ISSN 0022-1503. (Hozzáférés: 2025. március 15.) 
  6. Jaboticaba, Myrciaria cauliflora. www.growables.org. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  7. Turnbull, Emma: Marianna shares Brazilian treegrape jam recipe (ausztrál angol nyelven). Bundaberg Now delivers free local news, 2020. augusztus 23. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  8. Plinia cauliflora (Mart.) Kausel GRIN-Global (angol nyelven). npgsweb.ars-grin.gov. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  9. Plinia cauliflora - Plant Finder. www.missouribotanicalgarden.org. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  10. Pimentel Gomes: Fruticultura brasileira. 1973. ISBN 978-85-213-0126-4 Hozzáférés: 2025. március 15.  
  11. Jaboticaba | Brazilian, Edible, Foliage | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  12. Introducing the Jaboticaba Tree (angol nyelven). The Green Grower, 2024. január 23. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  13. How to Grow Jaboticaba (angol nyelven). www.yates.com.au. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  14. Sr, Todd Sain: Jabuticaba (amerikai angol nyelven). Our Breathing Planet, 2018. december 5. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  15. Zhao, Long, Sirong (2024. november 7.). „The Telomere-to-Telomere Genome of Jaboticaba Reveals the Genetic Basis of Fruit Color and Citric Acid Content”. International Journal of Molecular Sciences 25 (22), 11951. o. DOI:10.3390/ijms252211951. ISSN 1422-0067. PMID 39596019. (Hozzáférés: 2025. március 22.) 
  16. Castro, Donna Corbelli: Jaboticaba - A Fruit Worth the Wait (angol nyelven). UF/IFAS Extension Broward County, 2022. augusztus 25. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  17. Myrciaria - an overview | ScienceDirect Topics. www.sciencedirect.com. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  18. McKenney, Mike and Dorothy: Discovering the Unique, Fruit-Bearing Jabuticaba Tree (angol nyelven). Owlcation, 2023. december 4. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  19. A Zsabotikába felépítése. (Hozzáférés: 2023. május 3.)
  20. Wyman, Rocky: Growing Jaboticaba Trees: Timeframe for Fruit Production (amerikai angol nyelven). Felines Pride, 2023. október 27. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  21. Natália Crialeison Balbo Vall Ribeiro – Andressa Mara Baseggio – Vicki Schlegel: Jaboticaba: Chemistry and Bioactivity. 2019. 1225–1251. o. ISBN 978-3-319-78030-6 Hozzáférés: 2025. március 22.  
  22. Jaboticaba – California Rare Fruit Growers, Inc. (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  23. Magallhães, Marcelo M., Fernando L. (1996. szeptember 1.). „Changes in structural carbohydrates in developing fruit of Myrciaria jaboticaba”. Scientia Horticulturae 66 (1), 17–22. o. DOI:10.1016/0304-4238(96)00911-9. ISSN 0304-4238. (Hozzáférés: 2025. március 22.) 
  24. Brazilian grapetree, Myrciaria cauliflora, plant facts - Eden Project. web.archive.org, 2021. február 14. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  25. Yvapurũ, guapuru, jabuticaba - by Tito Lahaye - JungleDragon (angol nyelven). www.jungledragon.com. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  26. Jabuticaba - an overview | ScienceDirect Topics. www.sciencedirect.com. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  27. Silva, José Antonio Alberto da, Antonio Baldo Geraldo (2019. július 1.). „Advances in the propagation of Jabuticaba tree” (angol nyelven). Revista Brasileira de Fruticultura 41, e. o. DOI:10.1590/0100-29452019024. ISSN 0100-2945. (Hozzáférés: 2025. március 15.) 
  28. Travel (angol nyelven). National Geographic. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  29. Jaboticaba Varieties. www.growables.org. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  30. G. H. de Almeida Teixeira – M. F. Berlingieri Durigan – J. F. Durigan: Jaboticaba (Myrciaria cauliflora (Mart.) O.Berg. [Myrtaceae]). 2011–01–01. 246–275e. o. = Woodhead Publishing Series in Food Science, Technology and Nutrition, ISBN 978-1-84569-735-8 Hozzáférés: 2025. március 15.  
  31. a b Are these grapes growing on a tree trunk? Nope! They’re Jabuticaba, the otherworldly fruit with an awesome name | SoraNews24 -Japan News-. web.archive.org, 2023. augusztus 7. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  32. Gastronomy - Jabuticaba (angol nyelven). newsonline.chainedesrotisseurs.com. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  33. Contagem, Minas Gerais (Brazil). web.archive.org, 2020. július 6. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  34. Jabuticaba política - ISTOÉ Independente (brazíliai portugál nyelven). istoe.com.br. [2022. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  35. Jabuticaba - Arca del Gusto (amerikai angol nyelven). Slow Food Foundation. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  36. A jabuticaba e os vira-latas nacionais (brazíliai portugál nyelven). Valor Econômico, 2012. október 22. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  37. Kern, Ronni: Search Results for “Jabuticaba” – California Rare Fruit Growers, Inc. (amerikai angol nyelven), 2023. március 23. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  38. Inc, Gregarious: Natural Predators of Jaboticaba Pests 🐞 (angol nyelven). Greg App 🪴. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  39. Galvão, Bárbara Verena Dias, Mônica Cristine Pereira dos (2021. szeptember 15.). „Plinia cauliflora (Mart.) Kausel (Jaboticaba) leaf extract: In vitro anti-Trypanosoma cruzi activity, toxicity assessment and phenolic-targeted UPLC-MSE metabolomic analysis”. Journal of Ethnopharmacology 277, 114217. o. DOI:10.1016/j.jep.2021.114217. ISSN 0378-8741. (Hozzáférés: 2025. március 22.) 
  40. Inc, Gregarious: Everything You Need to Know About Pollinating Jabuticaba 🍇 (angol nyelven). Greg App 🪴. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  41. Jaboticaba Flowering But Not Fruiting. tropicalfruitforum.com. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  42. Jaboticaba (amerikai angol nyelven). A Natural Farm. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  43. Yellow Jaboticaba (en-ZA nyelven). Just Berry Plants. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  44. Oliveira, Girlaine Pereira, Francisco André Ossamu (2019. április 30.). „Origin and development of reproductive buds in jabuticaba cv. Sabará (Plinia jaboticaba Vell)”. Scientia Horticulturae 249, 432–438. o. DOI:10.1016/j.scienta.2019.02.020. ISSN 0304-4238. (Hozzáférés: 2025. március 22.) 
  45. Wyman, Rocky: The Jaboticaba Tree: A Complete Guide to Cultivating and Harvesting (amerikai angol nyelven). Felines Pride, 2023. július 17. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  46. Jaboticaba – Port St. Lucie Botanical Gardens (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  47. Plinia cauliflora (Brazilian Grapetree, Jaboticaba, Jaboticaba Tree, Jabuticaba) | North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox. plants.ces.ncsu.edu. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  48. Silva, José Antonio Alberto da, Antonio Baldo Geraldo (2019. július 1.). „Advances in the propagation of Jabuticaba tree” (angol nyelven). Revista Brasileira de Fruticultura 41, e. o. DOI:10.1590/0100-29452019024. ISSN 0100-2945. (Hozzáférés: 2025. március 22.) 
  49. My Jaboticaba is fruiting for the first time in the garden. www.marriedtoplants.com. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  50. Jabuticaba (angol nyelven). specialtyproduce.com. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  51. Plinia cauliflora - Useful Tropical Plants. tropical.theferns.info. (Hozzáférés: 2025. március 15.)
  52. Jabuticaba : 9 Fantastic Health Incentives Of This Exotic Fruit (amerikai angol nyelven). Netmeds. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  53. tomlemes: What to do with Jabuticaba (amerikai angol nyelven). eatrio.net, 2013. november 13. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  54. Wu, Shi-Biao, Edward J. (2013. november 1.). „Phytochemistry and health benefits of jaboticaba, an emerging fruit crop from Brazil”. Food Research International 54 (1), 148–159. o. DOI:10.1016/j.foodres.2013.06.021. ISSN 0963-9969. (Hozzáférés: 2025. március 22.) 
  55. Coleby-Williams, Jerry: Jerry’s Jaboticaba Jam Recipe (angol nyelven). Jerry Coleby-Williams, 2023. december 16. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  56. Inada, Kim Ohanna Pimenta, Ana Beatriz Neves (2021. szeptember 1.). „Jaboticaba berry: A comprehensive review on its polyphenol composition, health effects, metabolism, and the development of food products”. Food Research International 147, 110518. o. DOI:10.1016/j.foodres.2021.110518. ISSN 0963-9969. (Hozzáférés: 2025. március 22.) 
  57. This Brazilian Berry Takes Over Trees (angol nyelven). Atlas Obscura. (Hozzáférés: 2025. március 22.)
  58. Jennifer: Die Baumstammkirsche: Plinia cauliflora | Flora obscura (de-DE nyelven). (Hozzáférés: 2025. március 15.)

Források

[szerkesztés]