Zorro (film, 1975)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Zorro
(Zorro)
1975-ös francia–olasz film
Rendező Ducio Tessari
Producer Luciano Martino
Műfaj
Forgatókönyvíró Giorgio Ariorio
Főszerepben Alain Delon
Stanley Baker
Zene Guido és Maurizio de Angelis
Operatőr Giulio Albonico
Vágó Mario Morra
Jelmeztervező Luciano Sagoni
Gyártás
OrszágOlaszország
Franciaország
Nyelv angol
Játékidő 124 perc (vágatlan)
Forgalmazás
Bemutató1975. március 6.
Korhatár12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott
További információk

A Zorro 1975-ben bemutatott olasz-francia kalandfilm Alain Delon főszereplésével. A film az eredeti Zorro történeteken alapul, de a helyszín Kalifornia helyett a mai Kolumbiához hasonló ország, valamint Don Diego szerepe is más a cselekményben. A film zenéjét az olasz filmekből jól ismert Guido és Maurizio de Angelis testvérpár írta és részben adja elő. A filmet 1977. március 31-én mutatták be a magyarországi mozikban, DVD változatban is megjelent, magyar szinkronnal.

Cselekmény[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Új-Aragónia spanyol gyarmat valahol a mai Kolumbia területén, bár fiktív terület, sosem létezett ilyen kolónia, csak a díszletek utalnak Dél-Amerika északi részére. De la Serna kormányzó váratlanul meghal, arrafelé nem is ismert malária betegségben. Új kormányzónak unokaöccsét, a fiatal, idealista, békés Miguelt jelöli ki a spanyol király, hajója éppen most érkezett meg Cartagenába. Az éjjelt egy fogadóban tölti, mielőtt továbbindulna állomáshelyére. A fogadóban összeakad egy évek óta nem látott barátjával, a kalandor Don Diegoval, aki éppen visszaindulna Spanyolországba.

Don Diego megpróbálná elmagyarázni Miguelnek, hogy nagybátyja halálát nem malária, hanem inkább emberi közreműködés okozta, valamint a banditizmus és a kegyetlenkedő katonaság miatt Új-Aragóniában egyetlen törvény van, az pedig a kard, de az idealista Miguel nem hisz neki. Diego a fogadóban néhány gyanús alakot lát, ezért éberen figyel. Óvatossága nem alaptalan, a banditák rájuk támadnak. Miguel halálos sebet kap, de Diego az egyik banditából kiszedi, hogy megbízójuk az egyeduralkodói címre törő gonosz Huerta ezredes. Diego vállalja, hogy a rá hasonlító Miguel nevét magára véve és a helyére lépve bosszút áll érte. A még ekkor is békeszerető Miguel megígérteti vele, hogy eközben senkit nem fog megölni.

Huerta ezredes már összehívta a nemesi tanácsot, hogy a hónapok óta nem megérkező új kormányzó helyére megválasztassa önmagát, mikor a nemesek örömére, Huerta legnagyobb meglepetésére váratlanul mégis megérkezik Miguel de la Serna alias Don Diego, az új kormányzó. Huerta félvállról veszi és lekezeli, de még „nagybátyjának” özvegye sem gondol róla sokat. Már az első napon meg akarják mérgezni, a volt kormányzó kutyája menti meg, fellökve a mérgezett ételekkel teli tálcát, s miközben a galambok csipegetik fel a maradékot, elpusztulnak. Szintén a kutya mutatja meg neki azt a titkos ajtót, melyen keresztül kijuthat a palotából és elvegyülhet a nép közé.

Az utcán megtapasztalja a valós helyzetet. A nép nyomorog és retteg a katonáktól, a nemesek züllöttek, a bírók korruptak, az ellenszegülőket megkorbácsolják. Egy állatszerető, kecskéket kiszabadító kisfiú egy „Z” betűt rajzol a kecskekarámra, tőle tudja meg, hogy ez Zorro, a halhatatlan, mindent legyőző, igazságosztó lovas jele, akinek a visszatértében reménykednek.

Mikor a népért harcoló Francisco barátot igaztalanul megvádolják és megkorbácsolásra ítélik, feltűnik egy fekete ruhás álarcos lovas. Kardjával és korbácsával szétkergeti a katonákat, megmenti a barátot, majd közhírré teszi, hogy vége a zsarnokságnak, minden kegyetlenkedést személyesen fog megbosszulni. Zorro visszatért.

Ettől fogva megváltoznak a dolgok. Don Diego kormányzóként puha, gyengekezű, szinte nőiesen viselkedik, mindenben alárendeli magát Huertának, viszont Zorróként megtorolja a gonosztetteket. Esküjét maradéktalanul betartja, senkit nem öl meg. A Spanyolországba hazautazni készülő nénjét a hegyek között titokban megmenti banditáktól, akikről kiderül, hogy valójában Huerta álruhás katonái, a nagynéni kincsesládájára fájt a foguk. Szintén megmenti Huerta erőszakosságától a valódi Miguel csinos unokahúgát, kiszabadítja a kőbányában rabszolgaként dolgoztatott falusiakat.

A katonaság kegyetlenkedései miatt végül lázadás tör ki, melynek során a békés Francisco barátot Huerta megöli. Don Diego ezzel felszabadítottnak érzi magát Miguelnek tett ígérete alól, miszerint senkit nem fog megölni. Egy rendkívül látványos kardpárbajban szemtől szemben méri össze magát Huertával, ekkor már a katonák is az ő oldalára állnak, nem avatkoznak be. A vár fokán végül leveti álarcát, majd leszúrja a megdöbbent az ezredest, aki a mélybe zuhan és meghal. A nép ünnepel, Don Diego is beteljesítette bosszúját, magányos lovasként folytatja útját.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

  • Alain Delon - Don Diego, avagy Miguel de la Serna (Magyar hangja: Jakab Csaba)
  • Ottavia Piccolo - Ortensia Pulido, Miguel unokahúga (Magyar hangja: Náray Erika)
  • Enzo Cerusico - Joaquín, a néma szolga (néma szerep)
  • Moustache - a kövér Garcia őrmester (Magyar hangja: Kocsis György)
  • Giacomo Rossi Stuart - Fritz von Merkel porosz kapitány, testőr (Magyar hangja: Rosta Sándor)
  • Giampiero Albertini - Francisco barát (Magyar hangja: Kárpáti Tibor)
  • Marino Masé - a valódi Miguel de la Serna (Magyar hangja: Fazekas István)
  • Adriana Asti - Carmen, a vígözvegy nagynéni (Magyar hangja: Molnár Zsuzsa)
  • Stanley Baker - a gonosz Huerta ezredes (Magyar hangja: Sörös Sándor)
  • Raika Juri- de la Serna úrnő (Magyar hangja: Solecki Janka)
  • Fabián Conde- Kecskekereskedő (Magyar hangja: Halmágyi Sándor)


A produkció[szerkesztés]

Alain Delon először és utoljára játssza Zorrót ebben a filmben, noha hasonló állarcos hősszerepet már játszott mintegy tíz évvel korábban A fekete tulipán-ban. A Merkel kapitányt alakító Giacomo Rossi Stuart viszont már szerepelt Zorro-filmben, az 1968-as A fekete Zorró-ban, pont a negatív főszereplőt, a főhős ellenfelét, akinek megformálása Giorgio Ardissonnak jutott. A film külső jeleneteit Spanyolországban vették fel, de spanyol filmes közreműködés nélkül, noha az ottani filmvállalatok még az 1960-as években társultak korábbi Zorro-produkciókhoz, sőt a spanyolok is készítettek önálló Zorro-filmeket. A film egyéb jelenetei Róma mellett kerültek. A kormányzói rezidenciában játszódó jeleneteket a madridi Cerralbo múzeumban készítették.

Érdekességek[szerkesztés]

  • A régi Zorro filmekben is jellemző, hogy a vívók kardjuk élességét és vívótudásukat demonstrálva gyertyákat vágnak el. A korábbi produkcióban Zorro mindig kifinomultan, szinte észrevétlenül vágta ketté a gyertyákat. Ebben a filmben a gonosz főszereplő, Huerta teszi ugyanezt több gyertyával. Zorro azzal múlja felül, hogy ügyesen keresztbe vág egy négyágú gyertyatartón három gyertyát, egyet pedig hosszan hasít ketté rendkívüli ügyességgel.
  • Ez volt az első olyan nyugati kalandfilm, amit a kommunista Kínában engedtek levetíteni és ahol 70 millióan látták.
  • A filmet sokan spagettiwesternnek tartják számon, noha valójában kalandfilm. Ugyancsak spagettiwesternek sorolják be sokan a korábbi olasz és spanyol Zorro-filmeket, jóllehet néhányuk tényleg valódi vadnyugati film, mert ilyenekben Zorro kard helyett pisztolyt forgat a kezében.

Vágások[szerkesztés]

Az első angol nyelvű verziója a filmnek csupán 90 perces volt, számos részt, így Huerta lezuhanását a toronyból, kivágták. A legújabb kiadványokban viszont pótolták a hiányzó részeket. A film németországi bemutatója után a teljes verzió soha nem került képernyőre, vagy moziba, csak egy vágott változatot adtak le a későbbiekben.

Vélemények a filmről[szerkesztés]

A nagy költségvetésű film Alain Delon szerepeltetése ellenére nem ért el kirobbanó sikert, sőt erősen vegyes fogadtatást kapott. Tessari korábbi westernjei és bűnügyi filmjei több elismerést hoztak, a Zorro esetében a kritikusok leginkább a műfajok (a vígjáték és a politikai állásfoglalások) rossz összemosódását, a közhelyes szentimentalizmust kifogásolják. A mellékszereplők alakítását is túlzottan gyengének ítélték, noha Baker, Moustache és Albertini a kor kiemelkedő színművészei voltak mind. Utólag ugyan a nézők az egyi legjobb Zorro-filmnek szavazták meg, kétségkívül Delon miatt.

Források[szerkesztés]