Zoran Milanović
| Zoran Milanović | |
_(cropped).jpg) | |
| 2021-ben | |
| Horvátország elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2020. február 19. | |
| Előd | Kolinda Grabar-Kitarović |
| Horvátország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2011. december 23. – 2016. január 22. | |
| Előd | Jadranka Kosor |
| Utód | Tihomir Orešković |
| a Horvát Szociáldemokrata Párt elnöke | |
| Hivatali idő 2007. június 2. – 2016. november 26. | |
| Előd | Željka Antunović (ideiglenes) |
| Utód | Davor Bernardić |
| Született | 1966. október 30. (57 éves)[1] Zágráb[2] |
| Párt | Horvát Szociáldemokrata Párt (1999–) |
| Szülei | Ante Milanović (apa) |
| Házastársa | Sanja Musić-Milanović (1994)[3] |
| Gyermekei | 2 fiú[3] |
| Foglalkozás | jogász politikus |
| Iskolái | Zágrábi Egyetem Brüsszeli Szabadegyetem |
 | |
| Zoran Milanović aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zoran Milanović témájú médiaállományokat. | |
Zoran Milanović (Zágráb, 1966. október 30. –) horvát politikus, a Horvát Szociáldemokrata Párt (SDP) elnöke (2007–2016), Horvátország miniszterelnöke (2011–2016),[4] majd köztársasági elnöke (2020-tól).
Élete[szerkesztés]
A Zágrábi Egyetem jogi karán végzett. Előbb a fővárosi kereskedelmi bíróságon kezdett dolgozni, majd a külügyminisztériumban helyezkedett el. Külügyesként az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) békemissziójának tagjaként 1993-ban másfél hónapot töltött az Azerbajdzsán és Örményország által is magának követelt, háború sújtotta Hegyi-Karabahban. Hazája NATO- és EU-képviseletén dolgozott Brüsszelben, s közben megszerezte a doktori címet a Brüsszeli Szabadegyetemen.
1999-es hazatérését követően belépett a szociáldemokrata pártba, annak ellenére, hogy apja a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) tagjaként oktatási miniszterhelyettesi pozícióba jutott. A szociáldemokraták 2000-es választási győzelme után megbízták a NATO-val való kapcsolattartással, majd három évvel később megkapta a külügyminiszter-helyettesi posztot. 2007-ben megválasztották az SDP pártelnökének, és négy évre rá, a 2011-es parlamenti választásokat követően megalakíthatta kormányát. Előbb a 2016-os választásokat bukta el, majd egy nyilvánosságra került botrányos hangfelvétel miatt – amelyen még kormányfőként sértő szavakkal illette Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát – kénytelen volt visszavonulni a politikától.[3]
2019 nyarán – a baloldali pártok támogatásával – beszállt a horvátországi elnökválasztásba,[5] majd a 2020. január 5-én megrendezett választás második fordulójában meggyőző diadalt aratott.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b c Kontúr. Zoran Milanovic, a nagy horvát vezető. In.: HVG. XLII. évf., 2020/2. (2113.) szám, 30. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ Zoran Milanović. Večernji.hr. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 16.)
- ↑ Kolinda Grabar-Kitarovic újraindul az államfői tisztségért (magyar nyelven). gondola.hu, 2019. augusztus 7. [2020. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ Tóth Csaba Tibor: Zoran Milanovićot választották Horvátország új elnökévé (magyar nyelven). merce.hu, 2020. január 5. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
