Zeyk Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Zeykfalvi Zeyk Miklós (Bécs, 1810. szeptember 30.Nagyenyed, 1854. április 6.) természettudós, nagyenyedi tanár, magyar honvéd, a magyar gyorsírás úttörője.

Életútja[szerkesztés]

A Kemény–Zeyk-udvarház

Apja Zeyk János (1786-1860) földbirtokos és író[1] volt. Bátyja Zeyk László magyar honvédszázados. Zeyk Miklós bécsi és berlini egyetemi tanulmányai után a nagyenyedi Kemény–Zeyk-udvarházban lakott[forrás?] és a Bethlen Gábor Kollégiumban tanított. Tanítványaival együtt részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. A szabadságharc idején a tudós iratai, megfigyelései, feljegyzései megsemmisültek, ezeket emlékezetből, grafikai elemekkel kevert geometriai alapon felépített gyorsírással igyekezett rekonstruálni, ily módon ő lett itt Magyarországon a gyorsírás első úttörője, jegyzeteit unokaöccse, Zeyk Ádám adta ki 1874-ben. Ugyanebben az évben a Vasárnapi Ujságban is megemlékeztek róla, s közreadták arcmását is.[2]

Munkássága[szerkesztés]

  • id. Zeyk Miklós hátrahagyott irományai / összeszedte és kiadja Zeyk Ádám. Budapest : Tettey N., 1874. 2 db 19 cm[3]
  • Erdély madarai (Aquila, 1921).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zeyk János, Magyar Életrajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  2. Vasárnapi Ujság, 1874. 21. sz.
  3. MOKKA katalógus nyomán.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Szabó Miklós-Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 1998.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.