Zengő tarlósáska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Zengő tarlósáska
Nőstény egyed
Nőstény egyed
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Alrend: Tojókampósok (Caelifera)
Öregcsalád: Sáskák (Acridoidea)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Alcsalád: Gomphocerinae
Nemzetség: Chorthippini
Nem: Chorthippus
Fieber, 1852
Alnem: Chorthippus (Glyptobothrus)
Faj: C. biguttulus
Tudományos név
Chorthippus biguttulus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Glyptobothrus biguttulus
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zengő tarlósáska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zengő tarlósáska témájú médiaállományokat és Zengő tarlósáska témájú kategóriát.

A zengő tarlósáska (Chorthippus biguttulus) a rovarok (Insecta) osztályának egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe, ezen belül a sáskák (Acridoidea) öregcsaládjába és a sáskafélék (Acrididae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A zengő tarlósáska egész Európában honos, keleten Szibériáig, délen Észak-Afrikáig. Közép-Európában igen gyakori, de már nem a kaszálóréteken.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a tarlósáskafaj 1,5-2 centiméter hosszú, nem feltűnő, oldalról összenyomott, barna testű kis sáska, igen erőteljes ugrólábakkal. Fején élek által elhatárolt két fejcsúcsi gödör van. Csápja rövid, fonalszerű. Az előhát oldalélei erősen, szögletesen hajlottak. A sáskák öregcsaládjába számos igen hasonló és ugyancsak gyakori faj tartozik, pontos meghatározásuk bizonyos gyakorlatot igényel. 1920-ig a zengő tarlósáska név három fajt takart, amelyek vese alakú külső hallószervi nyílásukban (timpanális nyílás) megegyeznek. Csupán énekük alapos vizsgálata után vált lehetővé egymástól való elhatárolásuk, ami a szárnyforma tekintetében már korábban is megkezdődött, egyes állatok ugyanis keskeny, hosszú, míg mások rövid, széles szárnnyal rendelkeznek. A zengő tarlósáska elülső szárnyai rövidek és szélesek. Az állat színe, különösen a nőstényé változó, és vörösbarna, feketés-barna, zöld, szürke vagy rózsavörös lehet. A hím potrohvége piros, a nőstényé nem. A tarlósáskák igen cirpelő kedvű állatok. A hangképzés itt is mechanikus úton történik: a hátulsó comb belső oldalán fűrészes szélű hangléc (kitincsapsor) húzódik, amelyet az állat szárnyfedőjének egyik kiugró eréhez dörzsölget, miközben cirpelő hangok keletkeznek. A változó testhőmérsékletű rovarokat csak meleg napokon hallhatjuk órák hosszat cirpelni.

Életmódja[szerkesztés]

A zengő tarlósáska külterjesen gondozott rétek, napos erdei tisztások, erdőszélek, irtásrétek és útszegélyek lakója. Tápláléka különféle füvekből áll.

Szaporodása[szerkesztés]

Ennél a sáskafélénél mindkét nem cirpel. Énekük a nyári rét jellegzetes zajkulisszájához tartozik, és hangosan csattogó strófákból áll, melyek először jól elhatárolt hangokkal kezdődnek, később egyre összefolyóbban következnek egymás után. Közben mindjobban erősödnek, majd 2-3 másodperc után hirtelen abbamaradnak. Emellett az állatok különböző módon cirpelnek nász alkalmával vagy vetélytársak előtt. A nőstény petéit a földbe helyezi. A lyukak fúrására potrohának tüskeszerű végét használja.

Források[szerkesztés]