Zalotay Elemér (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalotay Elemér
Született 1932. október 30. (84 éves)
Szentes
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész

Zalotay Elemér (Szentes, 1932. október 30. –) Svájcban élő magyar építész.

Életpályája[szerkesztés]

1957-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott. Már egyetemi évei alatt megismerkedett Frank Lloyd Wright és Le Corbusier munkáival, dacára annak, hogy azokban az években a szocialista realista építészet volt az elvárt stílus. 1956 után börtönbe került, majd szabadulása után nem kapott állást. Az 1950-es évek végétől dolgozott Böröcz Imre statikussal kidolgozta a Szalagház koncepcióján, amellyel a magyarországi lakáskérdésre kínált volna radikális, átfogó megoldást. A szakma és a vezető építészpolitikusok ezt nem nézték jó szemmel, Rózsaszentmártonba helyezték mérnöknek. Végül kijárta, hogy a Mélyéptervben kidolgozhassa a Szalagház részletes terveit. Miután 1962-ben az Interbuild folyóirat „Corb Plus” című cikkében Le Corbusier Habitat-koncepciójának utódjaként ismertette a Szalagházat, Magyarországon is felélénkült a vita körülötte. A koncepciót a köz pozitívan fogadta, mint az az Új Írás hasábjain 1965-1966-ban zajló vita is bizonyította; Kovács András filmet is készített Zalotayról.[1] A szakma vezetése azonban elutasította tervet, Reischl Antal, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke a Műegyetemen személyesen kelt ki ellene,[2] a Magyar Építőművészet szaklap soha nem publikálta a koncepciót. Zalotayt több munkahelyéről elbocsátották emiatt.

1965 és 1971 között a szombathelyi Vas Megyei Tervező Vállalat (VASITERV) alkalmazottjaként dolgozott. Itt több tervezett épülete megvalósult: a bejcgyertyánosi dugványtároló,[3] a sárvári bőrdíszmű-telephely és szolgáltatóház, valamint a szombathelyi szputnyik-megfigyelőállomás. Tervezett bővítést a tapolcai kórház számára, terveket készített a zalaegerszegi vasútállomás felújításához, és az ő irányításával készültek a VASITERV a bécsi UNESCO-székház tervezésére kiírt nemzetközi pályázatra. A tervet azonban egy osztrák szaklap nem Zalotay, hanem Iszak Gábor vállalati igazgató neve alatt közölte, amiből bírósági ügy lett.[4]

1973-ban Zalotay Elemér Svájcba emigrált. 1992-ig különböző építészirodákban dolgozott, valamint a szalagház elképzelését fejlesztette tovább.[5] Saját, „do it yourself” elveken alapuló, 1978-tól épülő háza Ziegelried településen nevezetességgé vált, mára védett építészeti emlék.

80. születésnapja alkalmából 2012 őszén a FUGA Budapesti Építészeti Központban rendeztek kiállítást Zalotay Elemér munkásságából.[6] 2012-ben ennek részeként adták át számára a Molnár Farkas-díjat.[7]

A Szalagház[szerkesztés]

Zalotay 1957-től fejlesztette ki a Szalagház koncepcióját. Ennek első fázisa az „Amöba” toronyház volt, amelyet így jellemzett: „a környezet belátható távolságig erdő, az egyes lakrészekből körirányban történő kilátással és az épület alatt, valamint mellett a legkülönbözőbb sportpályákkal”.[8] 1958-ra ez egy 700 méter hosszú, hagyományos szerkezetű, 8-10 emeletes sávházzá módosult, amelyet a Csillaghegy városrészbe tervezett. A hatvanas évek elejére ez tovább növekedett: a végeredmény egy kilométer hosszú, 30-50 emelet magasságú, húszezer lakásban összesen hetvenezer ember befogadására alkalmas épület. A lábakon álló szerkezet a Dunával párhuzamosan húzódik és erdő veszi körbe; homlokzatát az emeletenként húzódó virágágyaknak köszönhetően bezöldíti a növényzet. A közúti forgalmat Zalotay a felszín alá süllyesztette volna, az épületben pedig lakáshoz szállított élelmiszer, bölcsőde, óvoda, takarítószemélyzet és közösségi helyiségek szolgálták volna a lakók kényelmét.

A Szalagház terveit az N&n Galéria 2005-ös kiállítása mutatta be.[9]

A Szalagház-vita[szerkesztés]

A Szalagház-vita az 1960-as évek egyik legizgalmasabb szellemi eseménye volt.

1965-ben Zalotay Elemér és Böröcz Imre kollektívház-terve Zalotay elkeseredett nyílt levelével exponálva (ami az Új Írás című irodalmi folyóiratban jelent meg) hatalmas vitát váltott ki. A hozzászólók alapos képet festettek a kor hangulatáról is. Az építészeti vita a fennálló rendszer kritikájává fajult és az ügy hirtelen adminisztratív befejezésével zárult.

A Szalagházból magából persze nem lett semmi.

Fontosabb építészeti művei[szerkesztés]

  • 1966 k. – Szolgáltatóház, Sárvár[10]
  • 1966 – Bőrdíszmű-telephely, Sárvár
  • 1966 – Dugványtároló, Bejcgyertyános[11]
  • 1968 – Gothard szputnyik-megfigyelő állomás, Szombathely[12][13]
  • 1978-tól - Saját háza, Ziegelried, Schüpfen, Svájc[14]

Források[szerkesztés]

  1. Ez eredetileg a Nehéz emberek című film egyik epizódja lett volna, de végül Ma vagy holnap néven önálló filmmé bővült, amit azonban a bemutató napján betiltottak. Ld.: Filmkészítés a hatvanas években. Kovács András a Nehéz emberekről (magyar nyelven) (html). História, 1996 (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  2. Magyar Mihály: Döntést a Szalagház ügyében. In: Új Írás, 1965/11. 95-98. o.
  3. Heckenast János: VASITERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2001. 377-394. o.
  4. Heckenast: i. m. 389. o.
  5. Ld.
  6. Ld. a FUGA honlapján
  7. A Szalagház tervezője kapta idén a Molnár Farkas-díjat (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2012. október 19. (Hozzáférés: 2012. október 23.)
  8. Zalotay Elemér: Nyilt levél a szalagházról. In: Új Írás, 1965/6. 67-77. o.
  9. zalotay - Kiállítás az N&n galériában (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2005. november 7. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  10. Ezt az épületet csak Heckenast János említi, más források nem sorolják fel.
  11. Egyes források ezt az épületet Sárvár-Bajti területére helyezik. Ld. pl. Mújdricza Péter: Zalotay-legendárium, avagy a szabadlelkű építés végtelen szorongása (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2006. április 4. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  12. Saját honlap
  13. Fényképek a Kortárs Építészeti Központ látszóbeton-szimpóziumának honlapján: [1] (letöltés ideje: 2011. november 30.)
  14. Képek: [2] (letöltés ideje: 2011. november 30.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Heckenast János: VASITERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2001. 377-394. o.
  • Jászberényi Sándor: Egy őrült magyar - Zalotay Elemér építész (interjú). In: Magyar Narancs, 2006. 03. 16. Url: [3] (letöltés ideje: 2011-11-30)
  • Szegő György: Modern építészet és asztrológia. Ösztönösség és tudatosság Zalotay Elemér építészetében. Gerle János bevezetőjével. In: Magyar Építőművészet, 1984=6. VIII.
  • Szemerey Samu: A struktúra és a véletlen – az építészet mint gazdasági és társadalmi közeg (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2006. április 7. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  • Zalotay Elemér: Nyilt levél a szalagházról. In: Új Írás, 1965/6. 67-77. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • 80 éves Zalotay Elemér – Egy építészlegenda munkái körülöttünk (a Láthatatlan Sárvár összeállítása) [4] (letöltés ideje: 2012-10-26)
  • Kisfilm Zalotay Elemérről az m2 Kultúrház című műsorában [5] (letöltés ideje: 2011-11-30)
  • Modernista építész, szaturnikus embertípus. Művész-világ.hu, 2005. november 28. Url: [6] (letöltés ideje: 2011-11-30)
  • Zalotay Elemér munkáinak ismertetése. Zalotay Péter honlapja, Zalotay.hu [7] (letöltés ideje: 2011-11-27)