Zalányi Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalányi Tibor
Született1911. január 22.
Marosvásárhely
Elhunyt1992. augusztus (81 évesen)
Székelyudvarhely
Állampolgárságaromán
Foglalkozásagazdamérnök,
mezőgazdasági szakíró
IskoláiKolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (–1938)
SablonWikidataSegítség

Zalányi Tibor (Marosvásárhely, 1911. január 22.Székelyudvarhely, 1992. augusztus ? ) erdélyi magyar gazdamérnök, mezőgazdasági szakíró.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit a kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte (1929). Az I. Ferdinánd Egyetemen előbb rövid ideig jogot, majd földrajzot hallgatott, végül 1931-ben beiratkozott a Mezőgazdasági Akadémiára, ahol – közben katonai szolgálatát is letöltve – 1938-ban szerezte meg a gazdamérnöki oklevelet. 1938–40-ben a Római Katolikus Státus kézdivásárhelyi téli gazdasági iskolájában helyettes tanár, 1940 őszétől a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia kötelékébe tartozó „EMGE zöldmező ügyosztály” titkára. Ebben a minőségben szervezett vármegyei és járási mezőgazdasági tanfolyamokat, felkészítve hallgatóit az intenzív takarmánytermesztésen alapuló állattenyésztés és legelőgazdálkodás ismereteiből.

1944 őszétől a hídalmási járás gazdasági felügyelője, 1945-ben rövid ideig a Mezőgazdasági Akadémia kolozsmonostori tangazdaságának vezetője, majd 1947-ig a magyar tanítóképzőben a mezőgazdaságtan tanára. 1947-ben Székelykeresztúrra, onnan 1950-ben Székelyudvarhelyre került mezőgazdasági, illetve állattenyésztési felügyelőként. 1962 márciusától – számos más agrármérnök társával együtt – különböző kollektív gazdaságok vezetésével (SzékelyszentlélekMalomfalva, Farcád, Atyha) bízzák meg. Közben 1957–60 között a székelyudvarhelyi Mezőgazdasági Középiskolában az üzemszervezés és földméréstan tanára. 1968-ban betegnyugdíjba került.

Szakírói munkássága[szerkesztés]

Szaktanulmányai, szakcikkei az Erdélyi Gazdában és az évente kiadott Gazdanaptárban jelentek meg, A szántóföldi takarmánynövények c. nagyobb tanulmányát az EMGE centenáriumi kiadványa (Erdély mezőgazdasága. Kolozsvár, 1944) közölte.