Zajzene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Zajzene

Stíluseredet experimentális zene
Kulturális eredet Európa, USA, Japán 20. század
Hangszerek szintetizátor, elektromos gitár, számítógép, effektek, talált tárgyak
Alműfajok
Power electronics

Előtörténete[szerkesztés]

Luigi Russolo futurista művész volt a 20. század elején és az első zajművész. Az ő 1913-as manifesztációjának címe: L'Arte dei rumori, magyarra fordítva "a zajok művészete".[1] Russolo úgy találta, hogy a tradicionális melodikus zenét a zajzene a jövőben felválthatná. Tervezett és kivitelezett egy zajgeneráló eszközt amit Intonarumori-nak hívnak és szerelték össze egy zaj zenekar számára, hogy azzal adjanak elő.

Ugyanekkor kezdték felfedezni, hogy „talált” hangokkal is lehet dolgozni.

John Cage így nyilatkozott: "Hiszem hogy a zaj felhasználása a zeneszerzéshez folytatódni fog és növekszik, amíg el nem kezdjük használni az elektronikus hangszereket, amik lehetővé teszik a zenei célok megvalósítását bármilyen és minden hanggal, ami hallható."

1951-ben John Cage képzeletbeli tájkép #4 című műve 12 rádióra írta és New York-ban volt az ősbemutatója 1951-ben.[2] Az előadásához olyan kotta kellett ami tartalmazott jelzéseket a változó hullámhosszra, időtartamra, hangerőre, amelyek mindegyike meghatározta a véletlen műveleteket.

1961-ben James Tenney zeneszerző elkészítette a Analogue #1: Noise Study című művét.[3] amely számítógép generálta zajhangot használt fel.

Japán[szerkesztés]

1980-tól kezdve sok zajzenész jelent meg japánban. Az első és legismertebb Masami Akita aka Merzbow. Akita gitárt, theremint, szintetizátort, effekteket, és egyéb talált tárgyakat használt a felvételei készítésekor. Később megjelentek más japán zajművészek is úgy mint: Hijokaidan, Boredoms, C.C.C.C., Incapacitants, KK Null, Masonna, Solmania, K2, The Gerogerigegege , Hanatarash.
Murray Schafer szerint 4 típusa van a zajnak, ezek: nem kívánt zaj, nem zenei hang, hangos zaj, zavaró jelzaj ( pl. tv vagy telefon jelhang ).

Karakterisztikája[szerkesztés]

Zajzene elvileg lehet bármilyen hangszerrel vagy talált tárgy által létrehozott hang is de a mai zajzenéket és erős értelemben véve az elektronikus eszközök által keltett zaj hangokat értjük. Egyes művészek a fellépésük alkalmával improvizálnak. A ritmust és a melódiát is nélkülözni szokták.

Leírás[szerkesztés]

A zaj több eltérő frekvenciájú és intenzitású jel zavaró összessége. A zajhang zenei értelemben aperiodikus rezgés.[4] A zajzene nem tiszta hangok felhasználása hanem különböző disszonáns, ritmustalan, sűrű hang klaszter. A zajzenében lehetnek géphangok, nem zenei vokál technikák, hangmanipuláció, vagy egyéb elektronikus berendezés által keltett véletlenszerű jel, torzítás, sziszegés. A kortárs zajzene gyakran társul extrém hangerővel és torzítással.

Előadók[szerkesztés]

  • A Quarter Machine
  • Ana Venus (HUN)
  • Anenzephalia
  • merzbow
  • animal machine
  • Genocide organ
  • Emil Beaulieau
  • Nagy Ákos
  • Richard Ramirez
  • Government Alpha
  • Halalnihil (HUN)
  • Pain Jerk
  • Panicsville
  • ParaNoiZ (HUN)
  • Rovar17 (HUN)
  • Royal Hungarian Noisemakers (HUN)
  • Macronympha
  • Torturing nurse
  • Cock E.S.P
  • Dead Body Collection
  • Cloama
  • Bastard noise

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1,http://www.unknown.nu/futurism/noises.html .
  2. 2,http://www.johncage.info/workscage/landscape4.html .
  3. 3,http://www.allmusic.com/composition/analog-1-noise-study-mc0002498856 .
  4. 4,http://physics.info/music/ .

Források[szerkesztés]

Micheal Nyman:Experimentális zene, Cage és utókora. Kiadó: Magyar Műhely Alapítvány, ISBN 9789637596490. Kiadás éve: 2005

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zajzene témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]