Zafírkék pálmalóri
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Vini peruviana (Müller, 1776) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zafírkék pálmalóri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zafírkék pálmalóri témájú médiaállományokat és Zafírkék pálmalóri témájú kategóriát. |
A zafírkék pálmalóri, más néven zafírlóri (Vini peruviana) a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Psittacus nembe Psittacus peruvianus néven.[2] Egyes szervezetek a Coriphilus nembe sorolják, Coriphilus peruvianus néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
A Csendes-óceán déli részén a Francia Polinéziához tartozó a Társaság-szigetektől, Tahitiig honos, valamint betelepítették a Cook-szigetekhez tartozó Aitutaki szigetre is. Nagyjából 20 különálló szigeten fordul elő.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18 centiméter, testtömege 31-34 gramm.[5] Fehér arca és torka kivételével tollazata mélykék.
Életmódja[szerkesztés]
A trópusi szigeteken található kókuszpálmák virágainak nektárjával és virágporával táplálkozik. Gyorsan és ügyesen mászik a fák ágain, csőrét eközben kevésbé használja, inkább szokatlanul erős lábával kapaszkodik. Nem gyors repülő.
Szaporodása[szerkesztés]
Faodvakba készíti fészkét. Két tojást rak, melyeken három hétig kotlik. A fiókák kirepülési ideje 8-9 hét. A költésben valószínűleg a hím is részt vesz.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 4300-6300 példány közötti és csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
A külvilágtól elzárt szigeteken a kis madárkolóniák sorsa bizonytalan. Mivel gyenge repülő, igen ritkán, szinte soha nem távolodik el attól a szigettől ahol kibújt a tojásból, így a populációkban nagy a beltenyészet. Fő veszélyeztető tényezője az erdőirtás, a szigetekre behurcolt patkányok fészekrabló tevékenysége és korábban az illegális madárbefogás. Ma a bennszülött lakosok próbálják védeni a kipusztulástól, elsősorban az erdőirtások mérséklésével, a költőhely gyanánt szolgáló kókuszpálmák törzsére fémgyűrűk húzásával (amely a patkányok ellen véd), és a természetes ellenségük, a mocsári rétihéja ritkításával. A térségben korábban végrehajtott kísérleti atomrobbantások is tovább tizedelték az egyébként is gyér állományt. Ezek szerencsére mára megszűntek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 25.)
- Parrotland.hu – magyar neve
- Hivatalos magyar neve
További információk[szerkesztés]
|
