Zöllner-illúzió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zölner-illúzió

Az érzékcsalódás egyik fajtája a geometriai-optikai csalódás. A Zöllner-illúzió egy klasszikus optikai csalódás, melynek a lényege, hogy a vonalakat, amelyek párhuzamosak, nem párhuzamosnak látjuk.

A Zöllner-illúzió leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az illúzió egy észlelési hiba, melyben az észlelet nem fedi a valóságot, ilyenkor a látórendszerünk egy téves értelmezést választ. Egyenlő formájú és nagyságú tárgyak különböző formájúnak és nagyságúnak tűnhetnek; vonalak, melyek párhuzamosak, szétágazónak, egyenes vonalak görbének vagy nem párhuzamos egyeneseknek látszanak.

Hering-illúzió
Poggendorff-illúzió

Ha például egy vonal iránya eltér a többi szomszédos vonaltól, az eltérést gyakran túlbecsüljük. Ezen alapul a Zöllner-féle csalódás. A rövid párhuzamos vonalakat „túlbecsüljük”, közelebb hozzuk a 90°-hoz, ezáltal a metszővonalak, noha a valóságban párhuzamosak, nem látszanak azoknak. Ezt az illúziót a német asztrofizikus, Johann Karl Friedrich Zöllner (18341882) fedezte fel 1860-ban. Később róla nevezték el.

Magyarázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az illúzió oka az, hogy az elrendezés nagyon sok olyan elemet tartalmaz, amely a perspektíva (nézőpont) érzékeltetésére szolgál, ezért a szemünk mindenképpen perspektivikusnak „akarja” érezni. A ferde vonalaknak azonban a „helyes” térbeli ábrán közeledni, a függőleges és vízszintes vonalaknak sűrűsödni kellene. Mivel ez nem így van, agyunk úgy érzi, ilyen képet csak széttartó, vagyis nem párhuzamos egyenesek adhatnak, de valójában ezek a vonalak párhuzamosak.

Hasonló illúziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zöllner-csalódás hasonlít a Hering-, a Poggendorff-, a Ponzo- és a Müller-Lyer-illúzióhoz. A Hering-illúzió (más néven Orbison-illúzió) esetében mind a külső, mind a belső téglalap torzítottnak tűnik a sugaras vonalakkal a háttérben. Magyarázata: a háttér egyfajta perspektivikus benyomást kelt, amely eltorzítja az alakzatot. Ezt az illúziót a német pszichológus, Ewald Hering fedezte fel 1861-ben. A Poggendorff-illúziót 1860-ban J. C. Poggendorff írta le. Ennek a csalódásnak a lényege, hogy a takaró elem mögött húzódó egyenes valójában két egyenes. Ezt a bezárt szögek túlbecslésével magyarázzák.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csépe V.,Győri M.,Ragó A. (2007) Általános pszichológia:Észlelés és figyelem. Budapest: Osiris kiadó
  • Dr.Kardos L. (1986) Általános pszichológia. Budapest:Tankönyvkiadó
  • Sekuler, R., Blake, R. (2000). Észlelés. Budapest: Osiris kiadó
  • Zolner illusion, enwiki

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöllner-illúzió témájú médiaállományokat.