Zöld rabló

Zöld rabló
	Hím zöld rabló
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Szitakötők (Odonata);
Család:	Rabló szitakötők (Lestidae);
Nem:	Chalcolestes;
Tudományos név
	Chalcolestes viridis; Vander Linden, 1825
Szinonimák
	Lestes viridis
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zöld rabló témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld rabló témájú médiaállományokat és Zöld rabló témájú kategóriát.

A zöld rabló (Chalcolestes viridis) a rabló szitakötők családjába tartozó, Dél- és Közép-Európában elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A zöld rabló hímjének testhossza 42–47 mm, a nőstény valamivel kisebb, 39–44 mm. Tora és potroha fémes zöld, az egyes rokonoknál meglévő hamvaskék foltok hiányoznak. Az idősebb példányok bronzoszöldre színeződnek. A tor oldala világoszöld, a sötétzöld felső résszel közös határon sarkantyúszerű mintázat figyelhető meg. Szárnyjegye feketével keretezett halványbarna. Pihenő állapotban szárnyait félig összezárva, 45°-os szögben tartja. A szárnyakhoz képest potroha hosszú. A hím potrohfüggelékei fehéresek, végük fekete.

A zöld rablótól szabad szemmel gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a Chalcolestes parvidens, amelyet sokáig alfajának tekintettek, azonban csak Dél- és Délkelet-Európában él, Magyarországon nem honos.

Elterjedése[szerkesztés]

Dél- és Közép-Európában, valamint Észak-Afrikában honos. Skandináviában és a Brit-szigeteken inkább csak délről vándorol be nyaranta. Kelet felé ritkul, Oroszországban már nem található meg. Az utóbbi években némileg terjeszkedett észak felé. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken, kisebb mértékben az Alföld erdős területein él.

Életmódja[szerkesztés]

Hazai rokonaitól eltérően lárvája beárnyékolt, fákkal szegélyezett erdei tavacskákban, vizesgödrökben, álló vizű csatornákban él. Lárvája viszonylag sokáig fejlődik, nyár közepén alakul át imágóvá. Július-október között repül. Az imágók többnyire a fák lombkoronaszintjében vadásznak, nagyobb távolságokra nem kóborol el. Párzás után a nőstény a vízparti füzek vagy égerfák puha kérgű hajtásaiba helyezi le 200 petéjét. A peték áttelelnek, majd tavasszal kikelnek és a lárvák belehullanak a vízbe. Ha a földre esnek, képesek megkeresni a közeli vízfelületeket.

Magyarországon nem védett.