Zöld kitta
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cissa chinensis (Boddaert, 1783) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zöld kitta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld kitta témájú médiaállományokat és Zöld kitta témájú kategóriát. |
A zöld kitta (Cissa chinensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Pieter Boddaert holland orvos és ornitológus írta le 1783-ban, a Coracias nembe Coracias chinensis néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Cissa chinensis chinensis (Boddaert, 1783) - a Himalája vonulatai, Kína déli része, Thaiföld, Mianmar és az Indokínai-félsziget északi része
- Cissa chinensis klossi Delacour & Jabouille, 1924 - az Indokínai-félsziget középső része
- Cissa chinensis margaritae Robinson & Kloss, 1919 - Vietnám déli része
- Cissa chinensis minor Cabanis, 1850 - Szumátra és Borneó
- Cissa chinensis robinsoni Ogilvie-Grant, 1906 - a Maláj-félsziget
Előfordulása[szerkesztés]
Himalájától délre, Északkelet-Indiától Közép-Kínán, Thaiföldön, Vietnámon és Malajzián keresztül egészen Szumátra és Borneó szigetéig megtalálható.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint cserjések, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 39 cm, testtömege 132-180 gramm.[5] Megjelenésével az egyik legszínesebb képviselője a varjúfélék családjának. Színe élénkzöld vagy türkiz, a hasalji tollai kissé halványabbak. Csőrétől a tarkójáig fekete maszkot visel, mely magában foglalja a szemeket is. Hosszú farkát fehér foltok díszítik. Csőre, lába és írisze izzó vörös, szárnyai gesztenyebarnák. Mindkét nem egyforma. Feltűnő színezete miatt a helyi madárkereskedések kalitkamadárként árusítják.
 |
Életmódja[szerkesztés]
Táplálékát legfőképp gerinctelenek, kis testű hüllők és emlősök, kétéltűek, madárfiókák és tojások alkotják, de néha a bogyókat, gyümölcsöket is elfogyasztja. Ha teheti, a ragadozók elejtett zsákmányaiból is lakmározik.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészkét kúszónövények összetekeredett indáiba, fák, nagyobb bokrok ágai közé építi, melybe 4–6 (egyes források szerint 3–7) tojását januártól április-májusig rakja le. A költési időszakban a zöld kitták igencsak rejtőzködő életmódot folytatnak, ezért a pontos költési idő nem ismert.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
Média[szerkesztés]
Képek[szerkesztés]
- "Türkisz" zöld kitta portré
- "Zöld" zöld kitta
- Elölről..., hátulról...
- Türkisz pillantás
- Sok helyütt kalitkamadárként árusítják
Videók[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
- Animal Life Resources
- Birding in India and South Asia
- The Animal Files – Suzanne ter Huurne
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
