Zárt e hang a magyar nyelvben

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zárt ë szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search

A zárt e hang (ë) a régi magyar nyelvben, illetve a mai nyelvjárások többségében is előforduló középső nyelvállású illabiális (ajakréses) palatális rövid magánhangzó. A köznyelvben általában e, az ún. ö-ző nyelvjárásokban (esetleg fakultatívan) ö felel meg. Nyelvjárásaink közül a magyar irodalmi nyelv alapját képező északkeleti és a mezőségi nyelvjárási régió, illetve az északi moldvai csángó nyelvjárás fonémarendszeréből hiányzik.

Az irodalmi nyelvben a nyomát őrzi az, hogy az e mind az e ~ o ~ ö (-hez ~ -hoz ~ -höz), mind az e ~ a (-be ~ -ba) váltakozásban részt vesz. (Előbbi esetben az eredeti ë, utóbbi esetben az eredeti e folytatójával van dolgunk.)

Az ë betűjel nem része a magyar ábécének, azonban A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának 89. szabálypontja kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűt. Az ë a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (U+00EB, &235) (régebben ė-t is használtak; U+0117, &279).[1]

A zárt ë hang változatosabbá, a fülnek kellemesebbé teszi, tenné a magyar nyelvet, ám a köznyelvbe való beemelésre tett kísérletek eddig rendre elbuktak. Kodály Zoltán emlékezetes erőfeszítései sem hoztak eredményt[2].

A zárt ë-nek több esetben jelentésmegkülönböztető szerepe is van, illetve lenne. A kerékpárt vagy a zárat pl. "szërëlëm", amit pedig a párom iránt érzek, az szerelem.

Képzése[szerkesztés]

Az ë rövid magánhangzót szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része kissé feldomborodik, pereme érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Könnyebbség: Az ë-t tulajdonképpen a rövid ö hang helyén, ugyanolyan nyelvállással, de ajakkerekítés nélkül képezzük. Az angol men (férfiak) szóban ugyanezt a magánhangzót kell kiejtenünk.[3]

Legfontosabb Ë-s szavaink[szerkesztés]

Alábbiakban következik egy rövid válogatás a magyar nyelv legfontosabb/leggyakoribb ë-s szavaiból.[4]

Ë[szerkesztés]

bëcs, csëcs, csëkk, csënd-et, csëng, csëpp-ek/ëk, ëgy-et (szn, ne), -ë (kérdőszó), ëszik, fëd, fëgy-e, fël (ik), fënn-fënt, hëgy-ek, këgy-et, këll, lë, lësz, mëg (hsz, ik, ksz), mëgy, mëly-ek (mely), mënny-et, në (tiltószó), nëm (tagadószó, fn), për, përc, rënd, rëp-, szëbb-et, së, sëm, szëg-ek (fn), szëd, szëm, szër, szërv-ek (szerv), të, tësz, tëtt, vëgy-, vësz, zëng

Ë-Ë[szerkesztés]

bëzzëg, csëpëg, fëcsëg, fëlëtt, hëgyës (eszköz, de mint táj: hëgyes), kërëszt, nëmës-ek/ëk[5], përsëly, pëzsëg, rëcsëg, rëndël, rëttëg, szëpëg, szërël, szërëz, vëgyës-ek/ëk

Ë-E[szerkesztés]

ëgyen- (előtag), fëcske, gyënge, lëjjebb, mëgye, rëggel (hsz, fn), rëked, rëszket, szërkeszt, szërte (hsz, ik), szërvez (szervez)

Ë-Ë-E[szerkesztés]

szërëncse, szërkëzet

Ë-X[szerkesztés]

bëtű, fëlhő, gërinc, lëndül, pëcsét, pëndül, rëndül, rëpül, sërdül, sëmmi, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szërény-ek/ëk, szërint, zëndül

E-Ë[szerkesztés]

csevëg, embër, engëm, eszës, gyerëk, gyermëk, helyës (szép, de mint férőhelyes: helyes), helyëtt (nu), jegyës (eljegyzett, de mint érdemjegy: jegyes-ek), jelën, jelës (érdemjegy, de mint jelölt: jeles), mestër, nekëm-nekëd-nektëk, remëg, remëk-ek/ëk, tengëly, tengër, terëm (i)

X-Ë[szerkesztés]

bélyëg, bérës, délcëg, édës, ékës, élës (kés, de mint nadrág: éles), éltës, érëz, érdëk, érdëm, érdës, érsëk, kétëly, hímës, hírës, hírhëdt-ek, hiszën, lihëg, litër, igën, ikës, ízës (lé, de mint végtag: ízes), mécsës, métër, métëly, némët, mindën, péntëk, régës-régën, rémës, részëg, szégyëll, szégyën, székëly, szélës (út, de mint szegett: széles), tégëd-et, tégëly, tizën-, vérës, zsémbës, zsindëly

HANGUGRATÓ[szerkesztés]

Ë → Ë: epër-epret, érëm, étëk, ikër, lélëk, medër, pëcëk, retëk, selyëm, szëdër, terëm (fn), vëdër, verëm (fn)

Ë → E: ezër-ezret, fejëdelëm, férëg, fërtelëm, fészëk, këgyelëm, kérëg, mérëg, nyerëg, rejtelëm, segëdelëm, sejtelëm, szerelëm, veszëdelëm

A VEGYES hangrendű Ë-sek[szerkesztés]

bëtyár, dëszka, ëgyház, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októbër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë

Toldalékban[szerkesztés]

Az ë a rövid o párja a toldalékrendszerben (kavarom-keverëm, kavartok-kevertëk, kavartak-kevertek; vártok-kértëk, vártak-kértek stb.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Szakirodalom[szerkesztés]

Magyar dialektológia. Szerk.: Kiss Jenő. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 327–328.

További tudnivalók[szerkesztés]