Zách János Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zách János Ferenc
Franz Xaver von ZachMC.jpg
Született 1754. június 13.
Pest
Elhunyt 1832. szeptember 2. (78 évesen)
Párizs
Sírhely Père-Lachaise temető
Foglalkozása csillagász, geodéta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zách János Ferenc témájú médiaállományokat.

Báró Zách János Ferenc, (Zach János Xavér), (Pest, 1754. június 13.[1]Párizs, 1832. szeptember 2.[2]) csillagász és geodéta, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kisbolygót és holdkrátert is elneveztek róla.

A Gothai új csillagvizsgáló Zách igazgatósága idején
A Goldbach csillagászati-atlaszból, amelyhez Zách írta a bevezetést
Zách János Ferenc emléktáblája Budapesten

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányokat a jezsuitáknál folytatott, majd Bécsben végezte el a katonai akadémiát. Ezután az osztrák hadseregben szolgált és Joseph Liesganig páter (1719–1799) vezetésével végzett földmérési munkálatokat. Az 1770-es évek második felében a lembergi egyetemre került, a mechanika tanárának. Ott tanított Liesganig is. II. József azonban az egyetemet 1780-ban császári rendelettel megszüntette. Zách ekkor Párizsba utazott. Az ottani csillagvizsgálóban ismerkedett meg Jérôme de Lalande (1732–1807) és Pierre-Simon de Laplace (1749–1827) csillagászokkal. 1783 és 1786 között Londonban házitanító volt, Hans Moritz von Brühl gróf, nagykövet házában. 1786-ban II. Ernő Szász–Gotha–Altenburgi herceg szolgálatába lépett, aki őrnaggyá nevezte ki. (Zách később az ezredesi rangig vitte.) II. Ernő herceg a Gotha városában megépült új Seeberg Csillagvizsgálóba nevezte ki igazgatónak.

1790-ben megfigyelte a Mars oppozícióját, 1802-ben pedig a Merkúr átvonulását figyelte meg a Nap korongja előtt. 1796-ban megalapította az első nemzetközi csillagászati lapot, az Allgemeine geographische Ephemerident és a Monatliche Correspondenzét, amelyet Gothában 1813-ig szerkesztett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkásságának kiemelkedő jelentőségű része három nemzetközi folyóiratnak a szerkesztése. Ezek az Allgemeine Geographische Ephemeriden (4 kötet, Gotha, 1798–1799), a Monatliche Correspondenz zur Beförderung der Erd- und Himmels-Kunde (28 kötet, Gotha, 1800–1813, ezt 1807-től Bernhard von Lindenau szerkesztette, és a Correspondance astronomique, geographique, hydrographique et statistique, Genf, 1818–1826, 14 kötet.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagságára 1794-ben választották meg.

Részben a Ceres törpebolygó felfedezőjének számít, bár Zách elsősorban a Mars és a Jupiter közötti térségben a Titius–Bode-szabály által megjósolt hipotetikus bolygót kereste. A kisbolygót végül Zách ösztönzésével Giuseppe Piazzi találta meg 1801. január 1-jén.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 999 Zachia kisbolygó és a Holdon lévő Zach kráter viseli a nevét.
A 64 Angelina kisbolygó az ő Marseille közelében fölállított csillagvizsgálójának a neve után kapta a nevét.
Budapesten emléktábla jelzi a lakóházát.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Novae et correctae tabulae motuum solis (Gotha, 1797)
  • Tabulae speciales aberrationis et nutationis (2 kötet 1806)

A következő folyóiratokat is szerkesztette:

  • Correspondance astronomique (Genf, 1818-25, 13 kötet)
  • Allgemeine geograpische Ephemeriden (1976)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • A Pallas nagy lexikona
  • Zach Ferenc (Term. Tud. Közlöny 1871)
  • Vargha, Magdolna (2005): Franz Xaver von Zach (1754-1832): His Life and Times. Konkoly Obs. Monographs No. 5, Budapest.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zách János Ferenc témájú médiaállományokat.