Yorgia
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Ediakara–555,5 | ||||||||||
 A Yorgia waggoneri fosszíliája
| ||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Yorgia waggoneri témájú kategóriát. |
A Yorgia egy korongszerű állatka az Ediakara korból. Egyesek szerint ő jelenti az átmenetet a Dickinsonia és a Spriggina között, ezt az előbbi kettővel való részleges hasonlóságra alapozzák. Ennek azonban ellentmond a kreatúra növekedési mintázata.
A teste egy rövid, karéjszerű fejből áll, amin semmilyen függelék nem figyelhető meg, és egy nagy, ízelt törzsből. Az állat mintegy 25 cm hosszú volt. A megjelenése lapos, széles, korongszerű lehetett.
A teremtményt a kihalt Proarticulata törzsbe sorolták be.[2]
Elnevezés[szerkesztés]
A nem Yorgia elnevezése a Fehér-tenger melletti Jorga-folyótól származik, ahol először találták meg a fosszíliáit. A faj Yorgia waggoneri elnevezése Ben Waggonernek állít emléket, aki a maradványokat felfedezte.
Alaktan[szerkesztés]
A Yorgia és más proarticulaták testfelépítése rendhagyó a megszokott magányos (nem telepes) állatokéhoz képest. Az amúgy kétoldalú szimmetriát mutató teste egy tengelyből kinövő szegmensekre van tagolva, azonban ezek a szegmensek egymáshoz képest el vannak csúszva, egyfajta csúsztatva tükrözéses szimmetriát hozva létre. Hasonló szimmetriát találunk a Spriggina vagy a Dickinsonia esetén is. Egyes proarticulaták emellett még egy furcsa, aszimmetriát rontó felépítési részlettel is rendelkeznek. A Yorgia kezdő szegmense például a többi szegmenssel ellentétben a központi tengelyen balra túlnyúlik.[2][3] Ez és néhány további egyedi jellegzetesség arra vezetett kutatókat, hogy a proarticulaták a valódi szövetes állatok testvércsoportja lehet.[4]
A jószág hátoldala szegmentálatlan volt, és a Cephalonega, Lossinia vagy Dickinsonia hátoldali részéhez hasonlóan szemölcsök borították.[5] [6]
Maradványok[szerkesztés]
A Yorgia waggoneri lenyomatait a Fehér-tenger lelőhelyein találták meg, az Ediakara kor vendiai periódusából származó üledékekben. Ezeket 555,5 millió éves korúnak becsülik. Más Yorgia fajokat találtak az Ural-hegységben[7] és az ausztrál Flinders hátságban.[8]
A Yorgia legtöbb lenyomatát homokkőágyak fenekén találták meg. Ezek negatív nyomatok. Más nyomok alapján az állatka belső felépítését is megsejthetjük. A nyomok szerint két csomósor, egy középponti cső, ebből bordaszerűen elágazó további csövek és egy félköríves alak, a hozzátartozó kör közepén lyukkal tanulmányozható a testen. Ezeket nemi szerveknek, bélrendszernek és szájnak vélik.[9]
Nyomfosszíliák[szerkesztés]
Egyes fosszíliák pozitív lenyomatok láncaként jelennek meg (ezt Epibaion waggoneri nyomfajként írták le), aminek végén az állat negatív lenyomatát találhatjuk meg. Ezeket mindig a kőzet "elefántbőr" felületein találhatjuk meg, amit a kutatók a mikrobiális film lenyomataként értelmeznek. Ezek szerint a Yorgia a mikrobaszőnyeget fogyasztotta táplálékként, melyet a hajszerű függelékei, csillói továbbítottak a szegmensek közötti mélyedéseken keresztül a lény testébe.[10] Ennek nyomaiként azonosítottak a legelészés nyomai környékén észlelhető sevronszerű mintázatokat. A csillókkal való táplálkozás teljesen ismeretlen az Ediakra kor után.[3][11] [12]
A Yorgia nyomfosszíliái alapján lehet következtetni más proarticulaták (Epibaion, Phyllozoon) nyomainak táplálkozási mintázatként való azonosításában. A hasonló nyomok arra utalnak, hogy a proarticulata kreatúrák a tengerfeneket sepregették étkezésként. Kisebb mintázatokat Dickinsonia táplálkozási nyomként sikerült értelmezni.[11][13]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Ivantsov, A.Y. (1999). „A New Dickinsonid from the Upper Vendian of the White Sea Winter Coast (Russia, Arkhangelsk Region)”. Paleontological Journal 33 (3), 233–241. o.
- ↑ a b Ivantsov, A.Y. (2001). „Vendia and Other Precambrian "Arthropods"”. Paleontological Journal 35 (4), 335–343. o.
- ↑ a b Ivantsov, A.Y. (2004) "Vendian Animals in the Phylum Proarticulata" Archiválva 2012. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Rise and Fall of the Vendian Biota. IGSP Project 493. Abstracts. Prato, Italy, p. 52.
- ↑ (1994) „The Phylum Vendobionta: A Sister Group of the Eumetazoa?”. Paleobiology 20 (1), 1–4. o. DOI:10.1017/S0094837300011088. ISSN 0094-8373.
- ↑ Ivantsov, A. Yu. (2018). „Morphology of the covers of Proarticulata (Ediacaran Metazoa)”. Ist Palaeontological Virtual Congress. Book of Abstracts., 65. o.
- ↑ Ivantsov, Yu. A. (2019). „Morphology of integuments of the Precambrian animals, Proarticulata”. Invertebrate Zoology 16 (1), 19–26. o. DOI:10.15298/invertzool.16.1.03.
- ↑ Grazhdankin, D. V. (2005). „The Ediacaran White Sea Biota in the Central Urals”. Doklady Earth Sciences 401 (6), 784–788. o.
- ↑ Droser, M. (2006). „Assemblage palaeoecology of the Ediacara biota: The unabridged edition?”. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 232 (2–4), 131–147. o. DOI:10.1016/j.palaeo.2005.12.015.
- ↑ Dzik, Jerzy (2003). „Anatomical Information Content in the Ediacaran Fossils and Their Possible Zoological Affinities”. Integrative and Comparative Biology 43 (1), 114–126. o. DOI:10.1093/icb/43.1.114. PMID 21680416.
- ↑ (2003. március 31.) „The origin of the Metazoa in the light of the Proterozoic fossil record”. Paleontological Research 7 (1), 9–41. o. DOI:10.2517/prpsj.7.9.
- ↑ a b Ivantsov, A.Y. (2002). „Giant Traces of Vendian Animals”. Doklady Earth Sciences 385 (6), 618–622. o. [2007. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
- ↑ (2011) „Feeding traces of proarticulata—the Vendian metazoa”. Paleontological Journal 45 (3), 237–248. o. DOI:10.1134/S0031030111030063. ISSN 0031-0301.
- ↑ Retallack, G.J. (2007). „Growth, decay and burial compaction of Dickinsonia, an iconic Ediacaran fossil”. Alcheringa: An Australasian Journal of Palaeontology 31 (3), 215–240. o. DOI:10.1080/03115510701484705.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Yorgia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.