Xenokratész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Xenokratész
Nyugati filozófia
Ókor
Xenocrates.jpg
Élete
Született kb. i. e. 396
Khalkédón
Elhunyt kb. i. e. 314 (82 évesen)
Athén
Pályafutása
Iskola/Irányzat Platonizmus
Érdeklődés Logika, Fizika, Metafizika, Episztemológia, Matematika, Etika
Rájuk hatott Krantor, Polemon
Hatottak rá Platón, Speuszipposz, püthagóreusok
Fontosabb nézetei Platón filozófiáját fejlesztette tovább
A Wikimédia Commons tartalmaz Xenokratész témájú médiaállományokat.

Xenokratész (ógörögül: Ξενοκράτης, latinul: Xenocrates) (Khalkédón, i. e. 396Athén, i. e. 314) görög filozófus.

Xenokratész Agathénor fia volt. Kora ifjúságától kezdődően Platónt hallgatta és Szicíliába is elkísérte. Természetét tekintve lomha volt ugyanakkor ismert volt önmegtartózkodásáról is: mikor tanítványai egy hetérát fektettek az ágyába az azt mondta, hogy egy szobor mellé feküdt be. Idejének nagy részét az Akadémián töltötte. Diogenész Laertiosz feljegyzései szerint amikor Xenokratész bement a városban a hordárok és az ordítozó csőcselék kitért az útjából. Ugyancsak Diogenésztől tudhatjuk meg, hogy annyira megbízhatónak tartották, hogy ő volt az egyetlen Athénban aki a bíróságon eskütétel nélkül tanúskodhatott. Naponta több órát töltött gondolkodással, de legalább egy órát a hallgatásnak szentelt. A száztizedik Olympiász második évétől (i. e. 339-től) huszonöt éven keresztül, haláláig az Akadémia vezetője volt.

Diogenész Laertiosz könyvében olvashatjuk, hogy az athéniak egyszer eladták Xenokratészt rabszolgának, mert nem tudta fizetni a tartózkodási díjat. Phaleroni Démétriosz vásárolta meg és szabadon engedte. Nyolcvankét éves korában halt meg, miután egy éjszaka megbotlott egy edényben és elesett.

Művei[szerkesztés]

Diogenész Laertiosz hetvenöt művének címét őrizte meg, amelyek között filozófiai értekezések, tanköltemények és parainétikus iratok egyaránt találhatóak. A címekből megítélhetően a filozófus tevékenysége az Akadémián művelt szinte valamennyi tudományra kiterjedt: dialektikai, természetfilozófiai, etikai, politikai stb. témák mellett a nyelvtudomány kérdéseiről is értekezett, valamint kommentárt írt Parmenidész művéhez és a püthagoreus tanokhoz.

Írások, eposzok és intelmek:

  • A természetről
  • A bölcsességről
  • A gazdaságról
  • Az árkádiai
  • A meg nem határozottról
  • A gyermekről
  • Az elégedettségről
  • A haszonról
  • A szabad emberről
  • A háláról
  • Az önkéntességről
  • A barátságról
  • Az illőről
  • Az ellentétekről
  • A jó érzésről
  • Az írásról
  • Az emlékezésről
  • A hazugságról
  • Kallikhjész
  • Az értelemről
  • Oikonomikosz
  • A mértékletességről
  • A törvény erejéről
  • Az államról
  • A szentségről
  • Az erény áthagyományozhatóságáról
  • A létezőről
  • A sorsról
  • A szenvedélyekről
  • Az életmódról
  • Az összetartásról
  • A tanítványokról
  • Az igazságosságról
  • Az erényről
  • Az alakokról
  • Az élvezetről
  • Az életről
  • A bátorságról
  • Az egyről
  • Az ideákról
  • A művészetről
  • Az istenekről
  • A tudományról
  • Az államférfi
  • A tudományosságról
  • A filozófiáról
  • Parmenidész műveiről
  • Archedémosz, vagyis az igazságosságról
  • A jóról
  • A megismerésről szóló tanításokról
  • A logikai kérdések megoldásáról
  • Előadások a fizikáról
  • Összefoglalás
  • A nemekről és a fajokról
  • Pitagóreus kérdések
  • Megoldások
  • Felosztások
  • Tételek (21 könyv)
  • A dialektika tanulmányozásáról

A stílusról és a tanulmányokról:

  • A következtetésről (kilenc könyv)
  • A matematikáról (hat könyv)
  • Az ismeretről (két könyv)
  • A geometriáról szóló könyvekről
  • Kommentárok
  • Az ellentétekről
  • A számokról
  • A számok szemlélete
  • A dimenziókról
  • Az asztrológiáról
  • Az uralom elemei. Alexandroszhoz
  • Arybaszhoz
  • Hephaisztiónhoz
  • A geometriáról

Források[szerkesztés]