Ugrás a tartalomhoz

XL Recordings

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XL Recordings
A(z) XL Recordings logója
A(z) XL Recordings logója
Információk
Alapítás éve1989
Aktív éveknapjainkig
Alapító(k)Tim Palmer · Nick Halkes
Ország Egyesült Királyság
SzékhelyLondon
Státuszafüggetlen leányvállalat
Terjesztő(k)Beggars Group · XL/Beggars
Műfaj(ok)Elektronikus  · Indie rock · Alternative · Dance
AnyacégBeggars Group
Honlap
https://www.xlrecordings.com/

Az XL Recordings egy brit független lemezkiadó, amelyet 1989‑ben alapított Tim Palmer és Nick Halkes. 1996 óta Richard Russell vezeti és társtulajdonolja. A kiadó a Beggars Group része.

A vállalat évente átlagosan hat albumot jelentet meg. A kiadó világszerte ad ki lemezeket, és számos különböző műfajban tevékenykedik.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-as 1990-es évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az XL Recordings eredetileg 1989‑ben indult[1] azzal a céllal, hogy rave és dance kiadványokat jelentessen meg. A kiadó a Beggars Banquet kereskedelmibb dance‑orientált imprintjének, a Citybeatnek volt alkiadója, amely olyan előadók lemezeiről volt ismert, mint Freeez, Rob Base & EZ Rock, Starlight, Dream Frequency és az Ultramagnetic MCs. A 90‑es évek elején azonban – olyan előadók sikereinek köszönhetően, mint the Prodigy és SL2 – az XL fokozatosan felülmúlta a Citybeatet, és a Beggars Group dance‑profiljának vezető kiadójává vált.[2]

Az 1990‑es évek elején az XL kiadványai erősen dance‑orientáltak voltak, a belga technotól (T99 „Anasthasia”) a breakbeat hardcore-ig (SL2 „On a Ragga Tip”)[3], valamint a korai drum and bassig (például Jonny L „I'm Leavin'”). Az XL történetének ezt a korszakát a XL Recordings Chapters válogatássorozat örökítette meg. 1993‑ban Nick Halkes elhagyta az XL‑t, hogy létrehozza az EMI tulajdonában álló kereskedelmi dance‑kiadót, a Positivát[3], majd később saját független imprintjét, az Incentive Records‑t. Miután Tim Palmer 1996‑ban visszavonult, a kiadó irányítását Richard Russell vette át.

Russell később szélesítette a kiadó zenei profilját, miközben továbbra is azt az alapelvet követte, hogy olyan előadókkal dolgozzon, akiket eredetinek és újítónak tartott.[4] 1994‑ben a kiadó megjelentette a the Prodigy második albumát, a Music for the Jilted Generation‑t, amely azonnal a UK Albums Chart élén debütált. 1997‑ben az XL kiadta a zenekar harmadik albumát, a The Fat of the Land‑et, amely az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is első helyen nyitott, és később 26 országban jutott a listák élére.

2000-es évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000 júniusában az XL kiadta Badly Drawn Boy albumát, a The Hour of Bewilderbeast‑et, amely elnyerte a 2000‑es Mercury Music Prize díjat.[5] A következő évben megjelent the White Stripes harmadik albuma, a White Blood Cells, valamint a zenekar korábbi albumainak újrakiadásai: The White Stripes és De Stijl. 2003-ban az XL Recordings elnyerte a Music Week A&R díját,[6] és ugyanebben az évben kiadta a White Stripes negyedik albumát, az Elephant‑et. Ez lett a zenekar első brit listavezető albuma, amely később kétszeres platinalemez minősítést ért el az Egyesült Királyságban.[7] Ugyanebben az évben az XL megjelentette Dizzee Rascal első szólóalbumát, a Boy in da Corner‑t, amelyért az előadó elnyerte a 2003‑as Mercury Prize díjat a legjobb album kategóriában.[8]

2005 márciusában, több hónapos késés után megjelent M.I.A. debütáló albuma, az Arular.[9] Thom Yorke, a Radiohead énekese, 2006 júliusában az XL-nél jelentette meg első szólóalbumát, The Eraser‑t. 2007 októberében a Radiohead megállapodott az XL-lel, hogy a In Rainbows című hetedik stúdióalbum fizikai kiadását a kiadó gondozza. A zenekar ezt követően is az XL-nél jelentette meg kiadványait, és nyolcadik stúdióalbumuktól, a The King of Limbs‑től kezdve minden további megjelenésük a kiadóhoz kötődik. Az XL Recordings igazgatójaként Richard Russell felkerült a Evening Standard 2007‑es listájára, amely London legbefolyásosabb személyeit sorolta fel.[10] Ugyanabban az évben, 2007 augusztusában jelent meg M.I.A. második albuma, a Kala, amelyet a Rolling Stone a 2000‑es évtized 9. legjobb albumának választott.[11]

2008 márciusában az XL szerződtette a Friendly Fires és a the Horrors együttest. 2009-ben a kiadó elnyerte a Music Week Best Independent Label díját;[12] ugyanebben az évben Adele két díjat is nyert az 51. Grammy-díj gálán: a Best New Artist és a Best Female Pop Vocal Performance kategóriákban. A ceremónián a Radiohead is díjat kapott: a In Rainbows elnyerte a Best Alternative Album díjat, valamint a zenekar megkapta a Best Boxed or Special Edition Album elismerést is.[13] Szintén 2009-ben jelent meg the xx debütáló albuma, az xx, amelyet az XL Recordings partnerkiadója, a Young adott ki. Szeptemberben az XL szerződtette a brit rappert, Giggs is.

2010-es évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. január 11‑én az XL Recordings kiadta a Vampire Weekend második albumát, a Contra‑t, amely a zenekar első olyan lemeze lett, amely az amerikai Billboard 200 lista élén debütált.[14] Gil Scott-Heron tizenharmadik stúdióalbuma, az I'm New Here 2010 februárjában jelent meg; ez volt az előadó első eredeti anyaga tizenhat év után, és egyben utolsó stúdióalbuma, mivel Scott‑Heron a következő év májusában elhunyt. Az album felvételei 2007 és 2009 között zajlottak, a produceri munkát pedig az XL Recordings tulajdonosa, [[Richard Russell látta el.

2010 júliusában az XL szerződtette Jai Paul-t, akit beválasztottak a BBC Sound of 2011 jelöltjei közé. Ugyanebben az évben, szeptemberben a the xx névadó debütáló albuma elnyerte a Barclaycard Mercury Prize díjat, amelyet az év legjobb brit és ír albumának ítéltek oda.[15][16][17] 2011. január 24‑én az XL Recordings kiadta Adele 21 című albumát. Februárban a (akkor) 19 éves OFWGKTA‑tag, Tyler, the Creator egy egyalbumos szerződést írt alá a kiadóval debütáló stúdióalbuma, a Goblin megjelentetésére.[18] Májusban elhunyt az énekes‑költő Gil Scott-Heron, akinek utolsó felvételei – az I'm New Here (Richard Russell produceri munkájával) és a Jamie xx‑szel készített remixalbum, a We're New Here – szintén az XL Recordings gondozásában jelentek meg.[19] A kiadó 2011-ben új albumokat adott ki a Radiohead, a Friendly Fires és a the Horrors számára, valamint kislemezeket Jai Paul és Portishead előadóktól. Ugyanebben az évben jelent meg Adele koncert‑Blu‑ray/DVD kiadványa, a Live at the Royal Albert Hall is.[20]

2012. április 24‑én az XL Recordings kiadta Blunderbuss című albumot, Jack White első szólólemezét. Az album azonnal a brit albumlista élén debütált, ezzel letaszítva Adele 21 című albumát az első helyről.[21] 2012-ben az XL Recordings elnyerte a londoni Music Week Awards „Label of the Year” díját. A kiadó emellett megkapta a „Best A&R” és a „Best Artist Campaign” elismeréseket is. A kiadó vezetője, Richard Russell, a díjátadó történetének legfiatalabb Strat Award kitüntetettje lett.[22] Adele 21 című albumának kiemelkedő sikere jelentősen növelte az XL Recordings bevételeit: a kiadó banki egyenlege 12 hónap alatt 3 millió fontról 32 millió fontra emelkedett.[23]

2011 márciusáig az XL Recordings három olyan albumot adott ki, amely több mint egymillió példányban kelt el az Egyesült Királyságban: The Prodigy The Fat of the Land című albuma, valamint Adele 19 és 21 című lemezei.[24] 2016 áprilisában a Radiohead korábbi, Parlophone kiadónál megjelent albumai átkerültek az XL Recordings katalógusába. Egy hónappal később, május 8‑án a zenekar kiadta kilencedik stúdióalbumát, az A Moon Shaped Pool‑t, amelyet a kritika széles körben méltatott.

XL Stúdió

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008 elején Russell a kiadó Ladbroke Grove‑i központjának hátsó garázsát egy kisméretű, házon belüli felvételi és keverőstúdióvá alakította, amely a XL Studio nevet kapta. A stúdió ideiglenes munkatérként szolgált a kiadó különböző előadóinak és Russell saját projektjeinek is, egészen addig, amíg 2008 szeptemberében a producer Rodaidh McDonald meg nem kapta a feladatot, hogy irányítsa és megfelelően felszerelje a helyiséget, előkészítve azt The xx számára, akik itt vették fel névadó debütáló albumukat. McDonald elmondása szerint: „mielőtt Richard felkért, hogy legyek a stúdió menedzsere, ez az egész inkább afféle szabad bejárású tér volt. Az előadók bejöhettek próbálni, demózni vagy dalokat írni… jó ötlet volt, de úgy döntöttünk, hogy szintet kell lépnünk, és valódi lemezeket kell itt készítenünk.” Russellt és McDonaldot olyan szerény méretű, mégis legendás stúdiók sikere inspirálta, mint a Hitsville U.S.A., és céljuk egy gazdaságos, nem‑kereskedelmi jellegű alkotótér létrehozása volt.[25]

Kifejezetten a The xx igényeihez igazítva az XL Studio kevés külső berendezést használ, és egy Neotek Élan egyedi, 24 csatornás keverőpulttal, Yamaha NS10 stúdiómonitorokkal, valamint olyan hangszerekkel van felszerelve, mint egy állózongora]], Roland Juno-60, Moog Prodigy, Vox Continental orgona és a Sequential Circuits Pro-One szintetizátor.[26] A The xx albumának felvétele után Russell és McDonald a stúdió eredeti méretét megduplázta: a munkálatok során az a helyiség, ahol az album készült, a stúdió vezérlőszobájává vált, míg egy szomszédos irodát alakítottak át a zenészek számára szolgáló élő felvételi térnek.[25]

2016‑ban a Walters-Storyk Design Group (WSDG) befejezte egy új felvételi stúdió kialakítását az XL Recordings New York‑i irodáinak alagsorában.[27]

Névsor

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XL Recordings

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2025-től az XL Recordings számos előadónak ad otthont, többek között::[28]

XL Recordings "öregek"

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újoncok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paul "intézet"

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "XL Recordings: Inside the Label That's Redefining Indie Music". Rolling Stone. 2016. Hozzáférés: 2026. május 24.
  2. ↑ "How XL Recordings became one of the UK's most influential labels". The Guardian. 2010. január 21. Hozzáférés: 2026. május 24.
  3. 1 2 Colin Larkin, ed. (1998). The Virgin Encyclopedia of Dance Music (First ed.). Virgin Books. 371. o. ISBN 0-7535-0252-6.
  4. ↑ David Teather (2007. július 13.). "The Friday interview: Richard Russell". The Guardian. Hozzáférés: 2026. május 24.
  5. ↑ Critic Reviews for The Hour of Bewilderbeast. Metacritic. Retrieved 23 June 2011
  6. ↑ Archiválva 2007. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  7. ↑ "BPI". British Phonographic Industry. 30 december 2007 dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 17 január 2008.
  8. ↑ Angelique Chrisafis (2003. szeptember 10.). "Rapper wins Mercury prize". The Guardian. Hozzáférés: 2011. november 20.
  9. ↑ Metacritic (2005. december 31.). "M.I.A.: Arular (2005): Reviews". Metacritic. 2010. május 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. február 24.
  10. ↑ "Music". Evening Standard. 2007. november 29. 2008. december 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. november 20.
  11. ↑ "100 Best Albums of the Decade". Rolling Stone. 2009. december 9. Archived from the original on 2010. január 6. Hozzáférés: 2010. január 3.
  12. ↑ Mayer Nissim (2009. április 9.). "Music Week Awards 2009: The Winners". Digital Spy. Hozzáférés: 2011. november 20.
  13. ↑ Jody Thompson (2009. február 9.). "Coldplay, Robert Plant, Radiohead, Duffy and Adele win at Grammy Awards after Rihanna pulls out of show". Daily Mirror. Hozzáférés: 2011. november 20.
  14. ↑ Caulfield, Keith (2010. január 20.). "Vampire Weekend Lands First No. 1 Album". Billboard. Hozzáférés: 2010. március 14.
  15. ↑ Cardew, Ben. "CHARTS: Mercury Win Expedites the Xx's Chart Fortunes." Music Week (2010): 3. Print.
  16. ↑ Paine, Andre. "The XX Factor." Billboard – The International Newsweekly of Music, Video and Home Entertainment 122.38 (2010): 42. Print.
  17. ↑ "The Xx at a Crossroads After Mercurys Win." Music Week (2010): 1. Print.
  18. ↑ "Odd Future's Tyler the Creator signs one-album deal with XL Recordings". Los Angeles Times. 2011. február 14. Hozzáférés: 2011. november 20.
  19. ↑ Mike Power (2011. május 28.). "Gil Scott-Heron obituary". The Guardian. Hozzáférés: 2011. november 20.
  20. ↑ "XL Recordings 2011 Release Schedule". XL Recordings. 2011. május 4. Hozzáférés: 2011. november 20.[halott link]
  21. ↑ "Jack White's Blunderbuss Bumps Adele Off". Billboard. 2012. április 30. Hozzáférés: 2012. április 30.
  22. ↑ "Adele's label XL is big winner at Music Week Awards". Reuters. 2012. április 27. Hozzáférés: 2012. április 27.[halott link]
  23. ↑ "Adele's '21' helps boost label XL profits to £41million". NME. 2012. május 3. Hozzáférés: 2012. október 21.
  24. ↑ "Adele's 19 sells millionth copy". MusicWeek. 2011. március 9. Hozzáférés: 2013. január 10.
  25. 1 2 "XL Studio". XL Recordings. 2014. október 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 21.
  26. ↑ Frost, Matt (2011). "Rodaidh McDonald: Recording the xx". Sound on Sound (July). Cambridge. 2014. augusztus 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2014. július 27.
  27. ↑ Molho, David. "XL Studios". WSDG (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2020. június 15.
  28. ↑ "XL Recordings". XL Recordings. 2011. április 30. Hozzáférés: 2012. április 30.
  29. ↑ "Arca (live) & Jesse Kanda (AV)". 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 30.
  30. ↑ "With Everything is Recorded, XL Recordings' Richard Russell engages". 2020. április 3. Hozzáférés: 2020. április 4.
  31. ↑ Paine, Andre (2021. október 13.). "Adele says Hello to Columbia Records UK, 30 album confirmed for November 19". Music Week. Hozzáférés: 2021. október 13.
  32. ↑ Smirke, Richard (2011. december 9.). "XL's Richard Russell On Adele, Six Grammy Noms, What's Next (Bobby Womack!)". Billboard.biz. 2012. január 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 28.
  33. ↑ "XL Recordings". www.xlrecordings.com. 2014. február 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. február 28.
  34. ↑ "Rapper Nines inks record deal with XL Recordings - MOBO Awards". MOBO Awards. 2016. december 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. december 25.
  35. ↑ Joseph JP Patterson. "Premiere: Listen To Novelist's "10 Out Of 10"". Complex UK.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=XL_Recordings&oldid=29100013”