XIV. Kelemen pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XIV. Kelemen pápa
a katolikus egyház vezetője

Eredeti neveGian Vincenzo Antonio Ganganelli
Született1705. október 31.
Santarcangelo di Romagna
Megválasztása1769. május 19.
Beiktatása1769. június 4.
Pontifikátusának
vége
1774. szeptember 22.
Elhunyt1774. szeptember 22. (68 évesen)
Róma
Előző pápa
Következő pápa
XIII. Kelemen
VI. Piusz
A Wikimédia Commons tartalmaz XIV. Kelemen pápa témájú médiaállományokat.

XIV. Kelemen pápa (Santarcangelo di Romagna, 1705. október 31.Róma, 1774. szeptember 22.) a 249. római pápa 1769-től haláláig. 1773. augusztus 16-án feloszlatta a jezsuita rendet az abszolutizmusra törekvő európai uralkodók követelésére.[1] A pápai rendeletet Mária Terézia 1773. szeptember 18-án tette közzé a Habsburg Birodalomban.

Élete[szerkesztés]

18 éves korában a minorita rendbe lépett. Tanulmányainak befejeztével 1740-ben Albani Hannibal bíbornok közbenjárása folytán a Szent Bonaventura-Collegium igazgatójává nevezték kii, majd öt évvel később a Sant Ufficio, vagyis hitnyomozó gyülekezet tagjává választották, amely minőségben Ricci jezsuita generális és Spinelli bíbornok ajánlatára bíbornoki kalappal díszíttetett. 1769. május 19-én pápává választották és június 4-én ünnepélyesen megkoronázták. Mindjárt pápaságának elején jubileumot hirdetett és minden irányban élénk tevékenységet fejtett ki. A vatikáni múzeum, a későbbi Pio-Clementinum alapítása az ő műve. Nagy feltűnést keltett 1773-ban a jezsuiták eltörlését tárgyazó brévéje Dominus ac Redemptor noster, amely okmányt 1773. október 16-án ki is hirdették.

Tekintélyes irodalmi hagyatékából különösen levelei válnak ki. Ezeket Luigi Antonio Caracioli összegyűjtötte és 1776-ban olasz, majd francia nyelven ki is adta. Magyarra fordította Kónyi János (Buda, 1783). Leveleinek, beszédeinek és okmányainak egy másik kiadását Cosimo Ferdiani rendezte sajtó alá ezen címmel: Lettre, bolle e discorsi di Fra Lorenzo Ganganelli (Clemente XIV.), edizione ordinata accresciuta ed illustrata da Cosimo Ferdiani (Firenze, 1845). A pápának Harlequinnel folytatott levelezése nem eredeti; ezen levelei Clement XIV. et Carlo Bartinazzi Correspondance inédite címen előbb Párizsban, majd 1830-ban Lipcsében került a könyvpiacra. Guerra Epitome Bullarii Romanii című művében összegyűjtötte XIV. Kelemen pápa fontosabb bulláit; ezek között van a híres Dominus ec Redemptor noster bullája, továbbá a Coelestinum munerum, Cum a Deo és Romana Pontificis kezdetű brévéi, egy allokúció és számos más okirat. Említett Caraccioli 1775-ben francia nyelven megírta XIV. Kelemen pápa élettörténetét. Magyarra fordította Kováts Péter (Pozsony, 1835). Azonkivül a pápának egy német nyelven írott életrajza is megjelent ezen címmel: P. Clemens XIV. (Berlin és Lipcse, 1774, 4 kötet).

Források[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]


Előző pápa:
XIII. Kelemen
Római pápa
17691774
Vatikán címere
Következő pápa:
VI. Piusz