Winter Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Winter Ernő
Winter Ernő.jpg
Született 1897
Győr
Elhunyt 1971. június 2.
(74 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása vegyészmérnök
Kitüntetései Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Winter Ernő témájú médiaállományokat.

Winter Ernő (Győr, 1897. március 15.Budapest, 1971. június 2.) magyar vegyészmérnök, feltaláló az MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

A győri reáliskolában érettségizett. Az első világháborúban önkéntesként bevonult katonának, és az olasz fronton harcolt. A háború után a budapesti Meister Szappangyárban dolgozott, és munka mellett végezte tanulmányait a József Műegyetemen, ahol vegyészmérnöki képestést szerzett. Friss diplomásként az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumában dolgozott vegyészként. Kitűnő nemzetközi tekintélyű tudósokkal dolgozott Pfeifer Ignác műegyetemi professzor vezetése mellett. Bródy Imre, Selényi Pál, Bay Zoltán, Simonyi Károly, Millner Tivadar és mások munkássága számos szabadalom és találmány forrása lett. Közben két évig Hollandiában a Splendor izzólámpagyár mérnöke volt, mivel fizetési vitába keveredett Aschner Lipóttal, de annak hívására több fizetésért ismét hazatért. A Tungsramban dolgozta ki jelentős találmányait, a bárium elektroncsöveket, amelyek a külföldiekkel minden tekintetben versenyképesek voltak. Kifejlesztette a közvetett fűtésű katódot, valamint - munkatársaival - több eredeti rádiócső-konstrukciót is kidolgozott. Tőle származott az a világszerte alkalmazott eljárás, amellyel a rács másodlagos-emisszió megakadályozására a rácsot arany bevonattal látták el. A második világháború után Winter Ernő dolgozta ki a legkisebb fogyasztású telepes csöveket, és a közvetlen fűtésű D sorozatot. 1950 után mikrohullámú csövek fejlesztésével is foglalkozott: különlegesen hosszú élettartamú, nagy teljesítményű készletkatódot dolgozott ki.

1950-ben a Távközlési Kutató Intézet munkatársa lett, 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének elektronfizikai osztályát vezette.

Tagságai[szerkesztés]

Elismerése[szerkesztés]

  • Kossuth-díj (1950, 1953)
  • Győrben utcát neveztek el róla

Főbb művei[szerkesztés]

  • Vákuumtechnika (Budapest, 1954)
  • Válogatott fejezetek a ferromágnesség témaköréből (Budapest, 1955)
  • Single Electron Generated Current Pulse in a Vacuum Diode (Budapest, 1964)

Források[szerkesztés]