Winchelsea-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Winchelsea-i csata
Az ütközet korabeli ábrázolása
Az ütközet korabeli ábrázolása

Konfliktus Százéves háború
Időpont 1350. augusztus 29.
Helyszín Winchelsea, Anglia
Eredmény Angol győzelem
Szemben álló felek
Royal Arms of England.svg AngliaEscudo Corona de Castilla.png Kasztíliai Királyság
Parancsnokok
Royal Arms of England (1340-1367).svg III. Eduárd angol királyBlason Charles de la Cerda (selon Gelre).svg Carlos de la Cerda
Szemben álló erők
50 hajó
40 hajó
Veszteségek
Legalább két hajó
14-20 hajó
Térkép
Winchelsea (Anglia)
Winchelsea
Winchelsea
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 51° 27′ 04″, k. h. 1° 21′ 07″Koordináták: é. sz. 51° 27′ 04″, k. h. 1° 21′ 07″

A winchelsea-i tengeri csatát, francia nevén Les Espagnols sur Mer (Spanyolok a tengeren) az angolok és a kasztíliaiak vívták a százéves háborúban, 1350. augusztus 29-én. Az ütközetet az angolok nyerték.

Előzmények[szerkesztés]

1345-ben III. Eduárd angol király felmondta a két évvel korábban kötött békeszerződést Franciaországgal, és tavasszal csapatokat küldött a Csatorna túlsó oldalára. Az angolok Gascogne-ban, Bretagne-ban és Normandiában támadták a franciákat. Számos várost elfoglaltak és kifosztottak, valamint feldúlták a vidéket. 1346-ban újabb angol kontingens szállt partra, és folytatta a hadakozást.[1]

III. Eduárd Párizs közelébe jutott, de kimerült katonáival nem vállalta a város ostromát, és továbbindult észak felé. A francia sereg 1346. augusztus 26-án csatára kényszerítette Crécy-en-Ponthieu közelében. Az elbizakodott francia nehézlovasság több hullámban támadta az angol állásokat, de a hosszúíjjal felszerelt angol íjászok megállították őket. A crécyi csatában a régi harcmodorban támadó franciák súlyos vereséget szenvedtek az új taktikát alkalmazó angoloktól. A tízezernél több francia halott között 1500 arisztokrata és lovag volt.[2]

Eduárd a tengerpart felé fordult, és szeptember 4-én elérte Calais-t, amely mindössze néhány kilométerre volt a flamand határtól és a legközelebb esett Angliához a nagy kikötők közül. A várat nem lehetett ostrommal bevenni, ezért az angol király úgy döntött, hogy kiéhezteti a védőket. Calais 1347 augusztus elején adta meg magát.[3][4][5] VI. Kelemen pápa közbenjárására a franciák és az angolok 1347 szeptemberében ismét békét kötöttek.[6]

A csata[szerkesztés]

Az angol hódítással egy időben a franciákkal szövetséges vagy zsoldjukban álló hajók, elsősorban kasztíliai gályák rendszeresen támadták az angol kereskedőket. 1350-ben a Carlos de la Cerda által irányított kasztíliai flotta elfoglalt több angol hajót, majd a tengerészeket a vízbe vetette. Augusztus elején Eduárd híreket kapott arról, hogy negyven kasztíliai hajó gyűlt össze Sluys közelében, és úgy döntött, megtámadja őket.[7]

Az angol flotta Winchelsea-nél gyülekezett. Az ötven hajó a király koggéja, a Thomas vezetésével augusztus 28-án bontott vitorlát. A hajó fedélzetén volt az uralkodó tízéves fia, Genti János és John Chandos is. Jean Froissart krónikájában kitér arra, hogy az angolok jó hangulatban készülődtek az összecsapásra. A király arra utasította zenészeit, hogy játsszák el azt a „német táncot”, amelyet John Chandos ismertetett meg vele korábban.[8][9] Másnap megpillantották a kasztíliai hajókat, amelyek elmenekülhettek volna, de Carlos de la Cerda vállalta az ütközetet.[7]

A kasztíliai gályák kifejezetten harci célra épültek, míg az angol koggék kereskedőhajók voltak, amelyeket palánkokkal erősítették meg, amikor hadi célokra „besorozták” őket. A gályák magasabbak és gyorsabbak voltak a koggéknál, képesek voltak felöklelni őket. A hajók egy részén lőfegyverek voltak. Ezeken kívül a kasztíliaiak nagyméretű számszeríjakat és hajítógépeket is használtak. A csata során a hajók megpróbáltak egymás mellé kerülni, megcsáklyázni a másikat. Ha ez sikerült, a páncélosok, az íjászok támogatásával, elözönlötték az ellenséges fedélzetet, és kézitusában megtisztították a védőktől.[9]

Az ütközetben egy kasztíliai hajó belerohant a Thomasba, amely süllyedni kezdett, de az angoloknak sikerült átkelniük a gályára, és elfoglalták. Hasonlóan járt Eduárd walesi herceg hajója is, de ő nem tudott katonáival átkelni a támadó egységre. A Fekete Herceg életét Grosmont Henrik, Lancaster grófjának hajója mentette meg. Az angol La Salle du Roi-t megcsáklyázták a kasztíliaiak, de egy Hannekin nevű tengerész átugrott a hajóra, és elvágta a fővitorla felhúzó kötelét. A lezuhanó vitorla sokakat maga alá temetett és megsebesített.[9]

A csatának a sötétség vetett véget. A kasztíliaiak 14-20 hajót, az angolok legalább két egységet vesztettek. Sok volt a halálos áldozat, az angolok az elfoglalt hajókról a vízbe vetették az életben maradt kasztíliaiakat.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Desmond Seward 50-51. oldal
  2. Desmond Seward 60-67. oldal
  3. Molly M. Madden 5-6. oldal
  4. April Munday
  5. Desmond Seward 69-70. oldal
  6. Desmond Seward 71. oldal
  7. a b c Susan Abernethy
  8. Stephen Cooper 37. oldal
  9. a b c Warfare History

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]