Wilson's Creek-i ütközet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilson's Creek-i ütközet
Battle of Wilsons Creek.png

Konfliktus Amerikai polgárháború
Időpont 1861. augusztus 10.
Helyszín Missouri
Eredmény Konföderációs győzelem
Szemben álló felek
US flag 34 stars.svgAmerikai Egyesült Államok Flag of the Confederate States of America (July 1861 – November 1861).svgAmerikai Konföderációs Államok
Parancsnokok
Nathaniel Lyon
Franz Siegel
Ben McCulloch
Sterling Price
Szemben álló erők
6 200 fő 10 175 fő
Veszteségek
1 235 fő
223 elesett
721 megsebesült
291 eltűnt
1 095 fő
265 elesett
800 megsebesült
30 eltűnt
é. sz. 37° 05′ 44″, ny. h. 93° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 37° 05′ 44″, ny. h. 93° 24′ 36″

A Wilson's Creek-i ütközetet (ismert még Oak Hills-i csataként is) 1861. augusztus 10-én vívták az Unió-pártiak és az Amerikai Konföderációs Államok csapatai Springfield közelében. Az amerikai polgárháborúban ez volt az első nagyobb csata a nyugati hadszíntéren, és ez volt az első olyan ütközet, amelyben hősi halált halt egy északi tábornok.[1]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1861-ben az Unió azzal a követeléssel fordult a két oldal között ingadozó Missouri kormányzójához, hogy csapatai szabadon mozoghassanak az állam területén. Claiborne Fox Jackson kormányzó ezt visszautasította, és konföderációs katonaságot kért Arkansasból, Louisianából és Texasból. A csapatok érkezésére fellángoltak az összecsapások a rabszolgatartók és a rabszolgaságot ellenzők között. Július elején az állam északi részén két megye Unió-párti lakosságát elkergették, míg Kansasból a rabszolgaságot ellenző aktivisták (jayhawkerek) érkeztek az államba. Nathaniel Lyon unionista képviselő és dandártábornok betöltetlennek nyilvánította a kormányzói posztot, és oda az Egyesült Államokat támogató politikust ültettek. Az események következményeként Missouri államban is kirobbant a polgárháború.[2]

Előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nathaniel Lyon úgy döntött, hogy a konföderációs csapatok főerejét támadja meg Springfield közelében, a Wilson's Creek-i táborhelynél. A terep hullámzó, dombokkal tarkított volt. Az Unió-párti sereg 6200 főt számolt, közülük 500 képzetlen, hiányos felszerelésű népfelkelő volt. A katonákat három dandárba osztották. A konföderációs egységek létszáma 10 175 volt. A katonák jelentős része szintén képzetlen volt, és fegyverzetük is gyengének számított. Őket két hadosztályba szervezték. A déli katonaság parancsnoka Ben McCulloch dandártábornok volt, őt Sterling Price vezérőrnagy segítette.[2]

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északiak terve az volt, hogy két oldalról támadják meg a táborhelyet: Lyon északról, Sigel délről. Hajnalban először Sigel támadott, majd Lyon is megkezdte az előrenyomulást a patak nyugati partján. Az északiak egészen a később Véres Dombként elhíresült magaslatig jutottak, de ott tüzérségi tűz fogadta őket. Az északiak meghátráltak, az addig menekülő déliek viszont megtartották a domb gerincét. Sigel tüzérsége eközben a tábort lőtte, aminek következtében pánik tört ki a déliek között. Sigel előrenyomult a Véres Domb felé, ahol már javában tartott az ütközet.

Joseph Plummer százados gyalogsága keletre indult, hogy fedezze az északi arcvonal balszárnyát, és tűz alá vegye a déli tüzérséget. A konföderációs csapatok válaszul két gyalogezredet indítottak feléjük. A két csapat egy kukoricamezőn ütközött meg, ahonnan a déliek kiszorították az Unió-pártikat, akik kénytelenek voltak átmenekülni a patak másik oldalára. Ezzel utat engedtek a konföderációsoknak, hogy teljes erejükkel a Véres Dombnál folyó ütközetre összpontosítsanak.

Növelte az északiak hátrányát, hogy Sigel egy előrenyomuló déli csapatot összetévesztett a sajátjaival, és a váratlanul érkező ellenség összezavarta katonáit. Az alakzat felbomlott, az Unió-pártiak menekülni kezdtek. Ezután a konföderációs erők háromszor támadtak Lyon katonáira. Az egyik rohamban az uniós parancsnok halálos mell-lövést kapott. A konföderáció végül egy hatezer emberből álló arcvonallal támadott, de az északiak visszaverték őket. Ezután az Unió-párti csapatok megkezdték a visszavonulást Springfieldbe.[2]

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az északiak hagyták el a csatateret, a déliek magukénak mondhatták a győzelmet. Ugyanakkor a csata megingatta a konföderációt pártolók helyzetét Missouriban, így az Unió meg tudta tartani az államot.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. National Park Service: The Second Major Battle of the Civil War. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
  2. ^ a b c John Keegan: Az amerikai polgárháború (180-185. oldal), ISBN-978-963-05-9203-1