William Laud

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Laud
William Laud.jpg
Életrajzi adatok
Születési név William Laud
Született 1573. október 7.
Reading, (Berkshire)
Nemzetiség angol
Elhunyt 1645. január 10. (71 évesen)
London
Iskolái
  • St John's College
  • Reading School
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet anglikán
Tisztség
  • Canterbury érseke
  • Bishop of London
  • Bishop of Bath and Wells

Hivatal londoni püspök
Hivatali idő 1628–1633
Felszentelés 1601. április 5.

Hivatal canterburyi érsek
Elődje 1633–1645

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Laud témájú médiaállományokat.

William Laud (Reading, (Berkshire), 1573. október 7.London, 1645. január 10.) canterburyi érsek.

Életpályája[szerkesztés]

Teológiát tanult Oxfordban. 1601. április 5-én szentelték pappá. Már az egyetemen kitűnt a puritanizmus iránti mély ellenszenvével. Stanfordi és kilworthi pap buzgó egyháziasságával és a szegények segélyezésével vált ismertté. Huntingdoni fődékánként (1615) magára vonta I. Jakab király figyelmét, és 1617-ben a király kíséretében Skóciába ment, hogy itt újra visszaállítsák a püspöki egyházkormányzatot. Ez a kísérletük azonban nem volt sikeres. 1621-ben saint-davidsi, I. Károly trónra léptével bathi és wellsi, majd 1628-ban londoni püspök, majd csakhamar miniszterelnök, majd 1633-ban canterburyi érsek lett.

A király egyházi ügyekben teljhatalommal ruházta fel, és Laud élt is ezzel a hatalmával a puritanizmus üldözése során.[1] Az anglikán egyháznak a tekintélyét díszes pompával próbálta fenntartani. A puritánok szemében a király és Laud Róma ügynökeinek számítottak, akik az ország rekatolizációját próbálták előkészíteni. Laud az uralkodói hatalmat égi eredetűnek tekintette, az alattvalók számára feltétlen engedelmességet rendelt, szembekerülve ezáltal a puritánokkal, akik elutasították a világi és egyházi hatalom beavatkozását a lelki ügyekbe.[2] Hívei visszavitték a templomokba a korábban eltávolított mozaikablakokat, a kereszteket, feszületeket, orgonákat. Az úrasztalát ismét emelvényre állították, korláttal vették körül, és oltárnak nevezték. A puritán kritikusok szerint a "laudisták" legfőbb jellemzője a felszínes tekintélyelvűség és a szertartási rendhez való merev ragaszkodás volt.[3] Azt is mondták róla, hogy annyira hajlott a katolicizmus felé, hogy a pápa bíborosi hivatalt ajánlott neki.[4]

I. Károly megpróbálta Laud egyházpolitikáját rákényszeríteni Skóciára is, de csúfos vereséget szenvedett. Ezek után a parlament szabadon bocsáttatta a Laud által bebörtönzött puritán William Prynne-t és John Lilbourne-t, és hazaárulás vádjával vád alá helyezték Laud érseket. Közelebbről azzal vádolták, hogy megpróbálta eltöröltetni a parlament jogait, törvénytelen módon hajózási adókat vetett ki, és az angol egyházat megpróbálta összeegyeztetni a római egyházzal. A bírósági eljárásnak nem sikerült bizonyítania a vádakat, ennek ellenére a hosszú parlament megszavazta Laud halálos ítéletét.[5]

Munkássága[szerkesztés]

Laud kéziratokat gyűjtött; az oxfordi egyetemnek élete folyamán 1300 darab, különböző európai és keleti nyelveken írt értékes kéziratot ajándékozott. Naplóját Wharton adta ki 1694-ben, és Parker oxfordi könyvkiadó 1857-60 között megjelentette levelezését és különböző iratait The works of the most reverend father in God, William Laud címmel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Szántó 1986: 140.
  2. Szántó 2009: 52.
  3. Chadwick 2003: 217-219.
  4. Schaff: Church of England; Szántó 2009: 42.
  5. Szántó 1986: 143-144; Chadwick 2003: 222-225.

Források[szerkesztés]

  • Chadwick 2003: Owen Chadwick: A reformáció. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963389400X.
  • Pallas: Bokor József (szerk.). Laud, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Schaff: The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge. Grand Rapid, Michigan: Baker Book House. 1952.
  • Szántó 1986: Szántó György Tibor: Anglia története. Budapest: Maecenas. 1986. ISBN 9637425535.
  • Szántó 2009: Szántó György Tibor: Forradalom Angliában. In: A kora újkor története. szerk. Poór János. Budapest: Osiris. 2009. ISBN 9789632760131. 46-70. oldal.

További irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Laud témájú médiaállományokat.