Wilhelm Gottlieb Hankel
| Wilhelm Gottlieb Hankel | |
| Született | 1814. május 17.[1] Ermsleben |
| Elhunyt | 1899. február 17. (84 évesen)[1] Lipcse |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Luther Márton Tudományegyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Wilhelm Gottlieb Hankel (Ermsleben, 1814. május 17. – Lipcse, 1899. február 17.) német fizikus, Hermann Hankel édesapja.
Élete[szerkesztés]
Természettudományi tanulmányait Halléban végezte. 1835-ben a Franke-féle alapítvány reáliskoláján a fizikai tanszék asszisztense, 1836-ban pedig a természettudományok tanára lett. 1840-ben mint a fizika és a kémia magántanára habilitálta magát Lipcsében. 1847-ben rendkívüli, 1849-ben pedig a fizika rendes tanára lett.
Munkássága[szerkesztés]
Hankel tanulmányozta a hőelektromos kristályokat és a fémek és ásványok közt létrejövő hőelektromos áramok magatartását, ezenkívül a kisütési áram mágneses hatásait és a fémek elektromos feszültségét egymás között és a vízhez. Több eszközt és módszert talált fel az atmoszferikus elektromosság mérésére. Hankel az elektromosság új elméletét is adta. E szerint az elektricitást, mint az éter kör alakú hullámzását fogta fel a testek molekuláinak hozzájárulásával, s úgy találta, hogy a pozitív és negatív elektromosság különbsége csupán irány módosulatában áll. Hankel végezte Arago munkáinak német kiadását (Lipcse, 1854-60, 16 kötet). Saját műve: Elektrische Untersuchungen (Lipcse, 1856-83, 17 értekezés).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Hankel, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
