Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2015-04-09

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hallás útján idegen nyelvet megtanulni?[szerkesztés]

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!

Ezúttal azt szeretném megtudni. hogy:
==Hogyan képes az ember idegen nyelvet beszélni, ha nem is tud azon a bizonyos nyelven olvasni?==

Bošnjak Ilija 2015. április 9., 22:58

válasz

A gyermek iskolás kora előtt nem tud olvasni, de beszélni tud. Előbb tanul meg beszélni, mint írni-olvasni. Ugyanígy meg lehet tanulni bármely nyelvet (ahogy a gyerek is teszi) olvasástudás nélkül. Azt nem tudom, hogy felnőttnél lehet-e ezt gyorsítani (a gyereknek minimum 2-3 év kell). Wikizoli vita 2015. április 9., 23:15 (CEST)[válasz]

(Szerkesztési ütközés után)

Rengeteg példa van arra, hogy pl. írástudatlan emberek - régen is, most is - nem csak anyanyelvükön tudnak beszélni! Az általánosnak tekinthető írástudás pl. nálunk nincs kétszázötven éves sem (Mária Terézia 1777-ben adta ki az oktatásról és nevelésről szóló Ratio Educationis című rendeletét. Az első iskolák 1799-ben alakultak meg... De még ekkor sem volt általános az írástudás, csak az Eötvös József-féle népoktatási törvény tette kötelezővé 1868-ban a gyerekek számára a népiskolai oktatást.), mégis voltak korábban is több nyelvet beszélő emberek! Zsellérek, napszámosok, szolgálók között is. Vagy még régebben: a régi földesurak sem igen tudtak írni (erre tartottak íródeákot - tehát olvasni sem igen tudtak), de meg tudták értetni magukat jobbágyaikkal is, úri társaikkal is, akikkel sokszor nem azonos anyanyelvűek voltak (mi is volt az anyanyelvük? a dadájuk nyelve?): megtanulták a számukra idegen nyelveket, amennyire muszáj volt. Olvasás nélkül, csupán hallás útján.
vitorlavita 2015. április 9., 23:33 (CEST)[válasz]
A fentieket még azzal egészíteném ki, hogy ma sincs minden nyelven írásbeliség! Gondolj pl. a délamerikai őserdők belsejében élő indiánokra, a távolkeleti szigetviág őserdei lakóira (pápuák stb.) vagy az Afrika belsejében élő maszájokra és más népekre. Nincsen írásbeliségük: ők nem tudnak olvasni, nekünk sincs mit olvasni tőlük - mégis megtanuljuk az ő nyelvüket, és ők is a miénket, hallás után (hiszen nemcsak mutogatunk). - vitorlavita 2015. április 10., 10:24 (CEST)[válasz]
... és az ősmagyarokra; bárcsak maradtak volna utánuk írásos emlékek! És a préri-indiánokra, a lappokra, a nagyon régi görög népekre, akik a feltételezés szerint a föníciaiaktól vették át az írást, még sok betűjük alakját is, és csak hozzátettek néhány betűt a saját nyelvük igénye szerint. Feltételezhetjük, hogy a nyelvük akkor már elég fejlett volt, mégsem jöttek rá az írás trükkjére. Valószínűleg azért nem, mert ami nekik akkoriban fontos volt, azt a közösség és a vének az emlékezetükben megőrizték. Nem volt szükségük arra, hogy a közösségtől elszakadva éljenek, a tudásukat írásos forrásból kiegészítve.
Az olvasás tanulásakor a gyerek már nagyon fejletten beszél, ezért lehet az írást a szavakhoz, illetve hangokhoz kapcsolni. Amikor az ember egy többedik nyelvet tanul, akkor is elsősorban megjegyzi a nyelvet, és az írásos szöveget csak az emlékezete támogatására használja, ha szüksége van rá. Illetve olyan szövegek megismerésére, amelyek a környezetében nem hangzanak el. - Orion 8 vita 2015. április 10., 16:59 (CEST)[válasz]