Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2013-07-13

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Második világháború[szerkesztés]

Ez a kérdés még nyitott. Ha tudod a választ és a forrást is meg tudod adni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [szerkesztés] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!

Azt szeretném megtudni, hogy
1944-ben az oroszok általi magyarországi határátlépés hol történt?
--178.48.133.39 (vita) 2013. július 13., 09:21 (CEST)[válasz]
Kérdés
Melyik Magyarországra gondolsz? Az akkorira, a történelmire vagy a mostanira? --Wikizoli vita 2013. július 13., 09:53 (CEST)[válasz]
1. vélemény
Mire az oroszok bevonultak, addigra Magyarország már elvesztette a függetlenségét a Margarethe hadművelettel a Harmadik Birodalom lerohanta. Ezek után nem beszélhetünk "határ átlépésről" hisz nem volt "magyar határ". Ami történt, hogy magyar lakta területeken is áthaladt a német-orosz front. Például Magyarország 1941-es határát a Kárpátokban a Székelyföld felé nyomuló szovjet hadsereg az Ojtozi-szorosban eléri és átlépi 1944 augusztus 27.-én. A rendszerváltás előtt a hivatalos álláspont szerint a német hadsereget üldöző szovjet Vörös Hadsereg csapatai Battonya városnál lépték át először a trianon utáni Magyarország határát 1944. szeptember 23-án. --Rodrigó 2013. július 13., 10:42 (CEST)[válasz]
2. vélemény

A területre vonatkozó információhoz egy adalék: Magyarország felszabadulását az egyik orosz tábornok 1945 április 4-én jelentette ezt (valahol Kőszeg környékén ekkor lépték át az osztrák határt). Ekkor még nem lehetett tudni, hogy Burgenland (Őrvidék) melyik országhoz kerül a háború után. De ő tudta! Magyarország határairól nyilván voltak egyéb elképzelések is, amelyhez eltérő időpontokat lehet hozzárendelni. Ezért RodrigoVéleményében megadott kettős választ el kell fogadnunk. MZ/X vita 2013. július 13., 19:03 (CEST)[válasz]

 megjegyzés valahol Kőszeg környéke = Nemesmedves. Mai napig ki van ott állítva egy tank. Alensha 2013. július 13., 22:39 (CEST)[válasz]
(Az utóbbi két vélemény dátumaiban a pont elmaradt vagy rossz helyre került.)--Voxfax vita 2013. július 14., 09:15 (CEST)[válasz]
3. vélemény

"szeptember 23. – A szovjet hadsereg Battonyánál átlépi a trianoni magyar határt." forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/1944 Mellesleg a Magyar Királyság habár nem volt független a német megszállás alatt, nem lett a Harmadik Birodalom része, ahogy később, a szovjet megszállás alatt sem lett Magyarország a Szovjetunió tagállama. Mindkét esetben formálisan független maradt, önállónak mondott vezetéssel az élén: előbb Sztójay Döme miniszterelnök, majd Szálasi Ferenc nemzetvezető irányítása alatt. Ezáltal igenis voltak határai. (Igen, a valós vezetés Veesenmayer német nagykövet és különleges megbízott kezében volt.) Viszonyításképpen: Csehország és Lengyelország voltak a jellemző példák a függetlenségük elvesztésére ebben az időben, náluk nem beszélhetünk cseh vagy lengyel határról, mert a területeket a Birodalom a sajátjaként kezelte(a kérdés szempontjából mindegy, hogy milyen jogcímen), így határuk sem különült el a Harmadik Birodalométól, sem befelé sem kifelé.

Ország GDP-je[szerkesztés]

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!

Azt szeretném megtudni, hogy egy adott ország GDPje mennyire tükrözi az országon belüli életkörülményeket?
--78.131.115.107 (vita) 2013. július 13., 20:58 (CEST)[válasz]
1. válasz - kiépített infrastruktúrák tekintetében

Ha megnézed néhány ország egy főre eső GDP-jét, akkor magad is rájöhetsz, hogy igen erősen. Például

  • Németország 44600 $
  • Svédország 42600 $
  • Magyarország 18000 $
  • Románia 9300 $.
  • Albánia 6700 $
  • Algéria 3900 $
  • Szudán 2250 $

--Wikizoli vita 2013. július 13., 21:41 (CEST)[válasz]

2. válasz - Emberi jólét tekintetében

GDP - bruttó hazai termék „Ami a piaci teljesítmény mérőszámaként indult, az mára egyre inkább a társadalmi teljesítmény mutatójává válik, és ez nem jó.” – mondták a Nobel-díjas közgazdászok, Joseph E. Stiglitz és Amartya Sen.

Természetesen az állampolgárok jóléte és a gazdaság termelőképessége között kapcsolat van, de ezek nem feleltethetőek meg egymásnak. A fenti lista ugyanis az depressziós lakosság mértékét is kiválóan mutatja. A populáris politikusok és a nagyvállalatok reklámjaiból fenntartott "tömeg-média" szeretik a GDP-t a jóléttel összemosni, hisz akkor nem kell a társadalmi feladatokkal lényegileg foglalkozni. A Fogyasztói társadalom szócikkünk A fogyasztás nem vezet boldogsághoz - empirikus bizonyítékok, A reklámok szerepe: elhitetik, hogy a fogyasztás boldogsághoz vezet fejezetei említenek néhány neves elemzést amik kutatásokkal igazolják hogy két különböző dologról van szó.

Léteznek szorosabban a tartós emberi jólét mérésére törekvő mérőszámok, például az

--Rodrigó 2013. július 14., 07:44 (CEST)[válasz]

kiegészítések

3. válasz - A GDP-vel eleve az a baj, hogy az is növeli, ha egyik zsebünkből a masikba teszünk át valamit, vagy ha az országok egymás között tologatnak valami használhatatlant. Van erről egy vicc is, de nem idézem. Márpedig ha a GDP magát a gazdasági értéknövelést sem mutatja hitelesen, akkor a termelékenységet, a piaci részvételt, a versenyképességet sem, így aztán egy olyan homályos és nagyon változó mutatót, mint az "életkörülmények", nem fogunk sikeresen levezetni belőle.

Az életkörülmények megfogalmazása eleve reménytelen, ha beengedjük a képletbe a kereskedelmet. És a reklámot. A reklámok azt próbálják elhitetni velünk, hogy a boldogságunk csorbul szégyenletesen és katasztrofálisan, ha nem vesszük meg a legújabb, már homlokráncolással is irányítható okostelefont a **** megapixeles kamerájával és mégvillámgyorsabb interneteléréssel. Na most az emberek egy része ezt tényleg beveszi, és így ha megkérdezik őket az életkörülményeikről, szomorúan fognak bólogatni.

Az sem igaz, hogy az ember életképtelenné válik, ha nem nanoszómás, antibakteriális, selymesen simogató tusfürdővel sikálja le magát az egész napos meló után, és a vécé pereme alól nem tünteti el a kórokozók 99,9%-át. Sőt, az sem szükséges dolog, horribile dictu, hogy minden nap lesikálja magát. Ma ezen a vidéken a piszkosságot az minimális életkörülmények hiányával azonosítjuk, de a húgom tavasszal az egyik kevésbé emlegetett távol-keleti országban járva elmesélte, hogy ott az emberek rendszeresen takarítanak, de ennek ellenére nagy kosz van. És nagyon nagy szegénység. Ő, a "nyugati" látogató, egyszer valódi ananászból helyben s nyomban készült levet ivott, de ez az ország lakói számára luxus lenne. Ennivalóra valót is csak napról-napra keresnek, és nem minden nap sikerül. (Hiszen ahogy azt nálunk is megérthetnék az emberek, abból nem lehet hosszabb távon megélni, hogy egymásnak próbálunk eladni dolgokat, mert ettől az ország, mint egység összvagyona nem gyarapodik.) És most jön a poén: ott az átlagos emberek nagy szégyennek tekintik, ha valaki koldul. Nagy a nyomor, de nincs koldus. Itt nincs nyomor, de sok a koldus, és azok az emberek az átlaghoz mérve valóban nyomorban élnek, és nem minden nyomorgó ember koldul. Viszont amennyit itt egy koldus keres, annyiból amott úgyszólván simán elél egy család, akkor is, ha az árviszonyokat is átszámítom.

Ott az emberek szegények, de ezt a buddhista vallás higgadtságával veszik tudomásul, és nem boldogtalanok. Nálunk az emberek szegénynek érzik magukat, de egy átlagos családban található fogyasztási cikkek, élelmiszer és életmódi lehetőségek felfoghatatlan dőzsölésnek számítanának ott. És a magyarok élenjárók a rosszkedvben. Ami a rosszkedvet különösen táplálja, Európában vannak az értelmetlen mértéken is túllépő gazdagságban élők, és tényleg a vacsorázás élményében sem minden nap részesülők is. Ami azt is jelzi az emberek zömének, hogy itt ilyen nyomorba lehet kerülni, ha megbillen a csónak. Ha nem sikerül visszafizetni a nagyobb lakásra felvett hitelt, mondjuk. Hát ennyire lehetetlen az életkörülményeket mérhetővé megfogalmazni. - Orion 8 vita 2013. július 14., 15:03 (CEST)[válasz]