Wikipédia:Első világháború műhely/Archív 9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az első világháború portálja
German photo with English Tank.jpg
Royal Irish Rifles ration party Somme July 1916.jpg
Big four.jpg

Az első világháború, melyről azt is mondták: a háború amely megszüntet minden háborút, 1914-től 1918-ig tartott. Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult. Bár valamennyi résztvevő nemzet meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négy évnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett a háború végére, valamint a német területszerzés illúziója is szertefoszlott. A háborút lezáró békerendszer igazságtalanságai a második világháború kitöréséhez vezettek.

Összefoglaló táblázat


Szárazföldi csatákszerkesztés 
Battle of the Piave River 1918.jpg

A II. piavei csata az első világháború olasz frontjának egyik utolsó, döntő ütközete volt harcoló antant csapatok és a központi hatalmak között, mely erőit ezen a frontvonalon ekkora már csak a legyengült és ellátási nehézségekkel küszködő osztrák-magyar erők alkották. számára.

Az osztrák-magyar támadó hadművelet megindítása összefüggött a nyugaton végrehajtott német offenzívával (tavaszi offenzíva), mely a kezdeti előretörés után megtorpant, így szükségessé vált a Monarchia támadása az olasz frontvonalon az antant erők lekötésének érdekében. A nehéz körülmények ellenére az osztrák-magyar vezérkari főnök Arthur Arz von Straussenburg és a vezérkar bizakodóan állt a támadáshoz, Arz tervei szerint a támadást a Piave folyó középső szakasza mentén kellett volna elindítani, mert a folyó alsó szakaszán a mocsarak és sűrű csatornahálózat akadályozta az előrenyomulást, míg a felső szakaszán a Montello domb kínált remek védekezési alapot a jól felszerelt brit erőkkel is megerősített olaszok számára. Azonban többek közt Conrad, valamint Borojević tábornokok is igényt tartottak a hadművelet irányítására és eltérő tervekkel álltak elő, de további javaslatokkal állt elő József Ágost főherceg (ekkor a Borojević-hadseregcsoporthoz tartozó 6. hadsereg parancsnoka) és Alfred Krauss tábornok is, akik a támadás súlypontjait a saját frontszakaszukra kívánták helyezni. Arz kompromisszumokra hajlamos jelleméből következően el akarta kerülni, hogy bármelyik befolyásos tábornoktársával konfrontálódjon, így a végleges támadási terv mindezen változatokat gyakorlatilag magába foglalta. Ezáltal bár a Monarchia a vele szemben álló olasz-brit-francia hadseregekkel közel azonos erőt tudott felvonultatni (697 zászlóalj, 53 lovasszázad és 6833 löveg az antant 725 zászlóaljával, 100 lovasszázadával és 7550 lövegével szemben), de egy összpontosított támadással szemben a támadó erőket végzetesen szétforgácsolta, mely katasztrófához vezetett. Az 1918. június 15-én megindult támadás szinte minden frontszakaszon megtorpant, és bár a folyón átkelve sikerült hídfőállásokat létesíteni, továbbá a Montello egy része is osztrák kézbe került, az előrenyomulás megtorpant, az esőzésektől megáradt Piave pedig június 19-én elsodorta az utánpótlást biztosító folyami hidakat, kritikussá téve a helyzetet. A dél-tiroli offenzíva már az első napon megakadt. A súlyos veszteségek és az offenzíva nyilvánvaló sikertelensége folytán a tábornok (uralkodói parancsra) június 20-án leállította a hadműveleteket. A kudarc ellenére az 1917 folyamán megszerzett területekből ekkor még semmi nem veszett el, de a súlyos veszteségek végzetesen meggyengítették az osztrák-magyar erőket.

Isonzo front colorization.jpg

Osztrák-magyar katonák az Isonzó-fronton (1917 szeptembere)
Kiemelt szócikkszerkesztés 
A Tízes honvéd emlékmű Miskolcon (Vass Viktor alkotása)
A Tízes honvéd emlékmű Miskolcon (Vass Viktor alkotása)

A 10. honvéd gyalogezred Miskolc híres, szinte legendás háziezrede volt. Magja már 1869-ben létrejött, majd 1890-ben, az egri és a sátoraljaújhelyi zászlóaljakkal való összevonással teljesedett ki az ezred. A katonákat a környező vármegyékből regrutálták. A háziezred jellegnek megfelelően szoros kapcsolatot ápoltak Miskolc városával, annak vezetésével és a civilekkel. A tábori ezred mellett a háborús időben létrehoztak egy népfelkelő ezredet is, amelynek – elvileg – nem kellett harci tevékenységet végeznie. A 10-es honvédek bázishelye a Serház (illetve a tiszteletükre később átnevezett Tizeshonvéd) utcán álló József-laktanya volt. Az épületben ma a Herman Ottó Gimnázium helyezkedik el.

Az ezred részt vett az első világháborúban, és először 1914 augusztusában, Galíciában vetették be őket – a népfelkelő ezredet is. A kezdeti nehézségek után megjöttek a győzelmek és a sikerek is. A sereg harcait élénk figyelemmel kísérő Miskolc elismeréssel üdvözölte a honvédeket, és időről időre „szeretetvonatot” küldött a frontra. 1915 májusában a 10-esek részt vettek a híres gorlicei áttörésben, majd 600 kilométert haladva Breszt-Litovszkig nyomultak. 1916 augusztusa és 1918 márciusa között már a román fronton harcoltak, és kiemelkedő sikerként elfoglalták a stratégiai fontosságú Magyaros-tetőt. Az ezred saját – a hátországban is igen népszerű – tábori újságot hozott létre 10-es honvéd címmel, amelyben az aktuális történéseken, híreken kívül tréfás cikkeket és rajzokat tettek közzé. 1918 őszén az olasz frontra kerültek, a Piave folyó környékén harcoltak. A Monarchia összeomlása, illetve a békekötés után az ezred fogságba esett, és amikor egy év után hazatértek, az ezred már megszűnt, a magyar hadsereget átszervezték.

A 10-es honvédek emlékét az ezred volt tisztjei kezdték ápolni. 1922-től ezrednapokat rendeztek, szobrot állíttattak a Rudolf-laktanya előtt, emléktáblát avattak a József-laktanya falán, az ezredről szóló emlékkönyvet jelentettek meg. A második világháború után a hagyományápolás gyakorlatilag megszűnt (az emléktábla eltűnt, a szobrot a Hősök temetőjébe helyezték át), csak az ezredforduló körül éledt fel újra. A szobrot egykori laktanyájuk közelében állították fel, új emléktáblát készítettek, hagyományőrző egyesület jött létre – a 10-es honvédek emlékét újra ápolják a városban.




Tengeri csatákszerkesztés 

SMS Helgoland Kopie.jpg

Az I. otrantói csata (más néven Durazzói csata) az első világháború első igen jelentős adriai ütközete volt, amelyet az Osztrák–Magyar Monarchia flottája vívott az olasz, brit és francia egyesített hajóhadak ellen. A csatát az osztrák-magyar fél kezdeményezte Durazzo megtámadásával, amire válaszul az antant jóval nagyobb tengeri erőket vezényelt a K.u.K. haditengerészet ellen. A túlerővel szemben a Császári és Királyi Haditengerészet vesztett, de fontos hozzátenni, hogy ez csak taktikai vereség volt, amiből minden hajóveszteséget aknák okoztak, ami a nem kellő felderítés eredménye volt.

Haditechnikák, fegyverek és felszerelésekszerkesztés 
SMS St.GEORG.jpg

Az SMS St. Georg, esetleg SMS Sankt Georg az osztrák-magyar haditengerészet páncélos cirkálója(németül Panzerkreuzer) volt az első világháború végéig, többnyire kisegítő bevetésekben vett részt, azonban számos éles alkalommal is a hadszíntérre vezényelték a hajót.

Katonákszerkesztés 

Alfred Graf von Schlieffen (Porosz Királyság, Berlin, 1833. december 28. - Német Birodalom, 1913. január 14.) német katona, tábornok, vezérkari főnök, a híres ún. Schlieffen-terv megalkotója. Apja magas rangú porosz tábornok volt. 1854-ben lépett be a Porosz Hadseregbe. Részt vett az Ausztria elleni kéthetes, Porosz–osztrák–olasz háborúban, majd az 1870-1971-es Porosz–francia háborúban. 1884-től a hadtörténeti részt vezette és 1891-től vezérkari főnök. Schlieffen tábornok tervezte meg és őróla Schlieffen-tervnek nevezték el.

Politikusokszerkesztés 

Victor Adler.jpg

Victor Adler (Prága, 1852. június 24.Bécs, 1918. november 11.) osztrák szociáldemokrata politikus volt. Utazásai során megismerkedett a vezető német szocialista politikusokkal és az 1880-as években elkötelezett szocialista vált belőle. Több szocialista lap kiadása is a nevéhez fűződik, valamint jelentős szerepet játszott az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) megalapításában, amelynek egyik vezető egyénisége lett. Képviselőként küzdött az általános választójog bevezetéséért is, amelyre 1907-ben került sor. A párt egységét, amely a nemzetiségeknek autonómiát és szövetségi rendszert ígért, a cseh szocialisták kiválása miatt nem tudta megőrizni. Az első világháború alatt sikertelenül a békés megegyezésre törekedett. Ezt követően támogatta Ausztria Németországgal való egyesítését. Ezen erőfeszítése közben hunyt el.

Tennivalók
  • A megírandó és kiegészítendő cikkek listáját megtalálod az első világháború műhely feladatok részében.
  • Emellett fent az összefoglaló táblázatban és magán a portálon is találtok hiányos, megíratlan cikkeket.


Idézetszerkesztés 
„Ez nem béke, hanem egy 20 éves fegyverszünet.” - Ferdinand Foch a Versailles-i béke aláírásakor
Első világháború a WikiMédián (angol nyelvű)
Hírek Idézetek Könyvek Kifejezések, szótár Képek, médiafájlok
Wikinews-logo.svg
Wikiquote-logo.svg
Wikibooks-logo.svg
Wiktionary-logo-en.svg
Commons-logo.svg
Wikihírek     Wikidézetek     Wikikönyvek     Wikiszótár     Wikimedia Commons
További portálokszerkesztés 
Földrajz
Irodalom
Kultúrtörténet
Magyarország
Művészet
Sport
Társadalom
Technika
Természet
Történelem
Vallás
Wikipédia