Wikipédia:Író, hazudj!
 |
Ez egy esszé. Nem feltétlenül a konszenzust tükrözi, csak a megalkotói véleményét; a célja az, hogy ugyanazokat az érveket ne kelljen újra és újra elismételni. Ha egyetértesz az alapvető mondanivalójával, nyugodtan módosíthatod vagy átfogalmazhatod. Ha nem értesz egyet vele, írd meg egy külön esszében a saját véleményedet, és linkeld be a lap aljára. |
Az írók „szándékos tévedéseiről”, és azok következményeiről szóló Író, hazudj! című, 1978-ban kiadott művében Moldova György – az egyik legolvasottabb kortárs írónk – így vallott az 5 évvel korábban írt történelmi regényéről, a Negyven prédikátorról:
| „ | […] Más tévedéseket viszont előre megfontolt szándékkal, körmönfont ravaszsággal követtem el. Ha egy tény vagy adat nem illett bele az elképzeléseimbe, addig faragtam, vágtam, nyüstöltem, míg japános kézimunkához kezdett hasonlítani, amikben tudvalevőleg több a lyuk mint az anyag.
Így alakítgattam át például a „Negyven prédikátor” című regényem főhősének, Kocsi Csergő Bálintnak az életrajzát. Nehezen tudnám megmagyarázni, hogy miért, de szerettem volna, ha Kocsi valahonnan a Duna–Tisza közéről származott volna, talán az lebegett a szemem előtt, hogy ezt a fajtát szokás a legtősgyökeresebb magyar típusnak tekinteni. De Kocsi Csergő Bálint életrajza nem adóbevallás, itt alapos és komolyan veendő tényekkel kell számolni: Kócson született, anyja neve: Végh Katalin – és így tovább. Mit csináljak, hogy mégis nekem legyen igazam? Csak annyit tettem hozzá, hogy odaírtam Kocsi Csergő Bálint nevében: „bár én magam Kócson születtem, de őseim a Kiskunságból jöttek erre a vidékre, Enyingi Török Bálint telepítette ide őket a nagy török pusztítások után, meg is őrizték a régi táj édes »ő«-ző beszédét.” – Ez is valami! – dörzsöltem a kezem, lebukástól nem féltem, nálunk nagyobb dolgoknak sem szoktak utánanézni. Évekkel később Kunszentmiklóson jártam író-olvasó találkozón, a könyvtárosnő megajándékozott egy kis helytörténeti tanulmánnyal. Hazafelé a vonaton belelapozgattam, és a szemem hirtelen megakad egy följegyzésen; valahogy így szólt: a történelem során a Kiskunság számtalanszor küldött embereket, hogy megmentse a kipusztulástól az ország más városait – falvait – tájait, így például a XVII. században Enyingi Török Bálint kunsági családokat telepített le a Komárom megyei Kócs községbe. Elállt a lélegzetem. […] A mondat után még egy csillag is állt, valami jegyzetre utalt az adat származásáról, érdeklődéssel hátralapoztam: „Forrás: Moldova György: Negyven prédikátor.” Vagy úgy? Hát mit csináljunk?! […] |
” |
| – Moldova György: Író, hazudj! (Magyar atom, 1978) | ||
Noha az író az állítást már 1978-ban cáfolta, a betelepítés története 2007 májusától a Wikipédia Kocs községről szóló cikkében is tényként szerepel:
| „ | 1594-ben Sinan Pasa Tatáról Győr felé vonulva 200 000-es seregével több falut, köztük Kocsot is felégeti, a menekülő lakosságot pedig lemészárolta. E gyászos esemény után a falu majd egy évtizedig lakatlan volt. 1612-ben birtokosa, Enyingi Török István az elpusztult falut Kiskunságból érkező református telepesekkel népesítette újra. | ” |
| – Kocs (Wikipédia, 2007. május 10.) | ||
A hoax még 2011-ben is él:
| „ | Ma délben Kocs község református templomának harangja szól az MR1-Kossuth Rádióban. Kocs Komárom-Esztergom megyei község […] Sajnos […] a falvaknak végett vetett a török előrenyomulása. 1612 után népesedett be a település, amikor – Enyingi Török István hívására – a Kiskunságból református kunok érkeztek ide. | ” |
| – Harangszöveg – Kocs, református templom (Kossuth Rádió, 2011. március 5.) | ||