Wien Südbahnhof
| Wien Südbahnhof (Bécs Déli pályaudvar) | |
 | |
| Az állomás homlokzata 2005 júliusában | |
| Cím | |
| Ország | Ausztria |
| Hely |  Ausztria,Bécs X. kerülete |
| Névadó | (szövetségi főváros, önálló tartományi város, osztrák tartomány, metropolisz, enklávé, városállam, osztrák község, főváros, legnagyobb város és ausztriai járás) |
| Állomáskód |
|
| UIC állomáskód | 8102851 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1841–1846 |
| Megnyitás | 1865 |
| Lebontás éve | 2009. december 13. |
| Építési stílus | klasszicista |
| Építész(ek) | Mathias von Schönerer, Wilhelm von Flattich, Heinrich Hrdlička, Rudolf Maculan, Kurt Walder |
| Felhasználási terület | vasúti pályaudvar |
| Tulajdonos | Osztrák Szövetségi Vasutak |
| Üzemeltető | |
| Peronnal rendelkező vágányok száma | 12 |
| Szomszédos állomások | Wien Grillgasse ( – 2012. december 8., Hegyeshalom vasútállomás, Ostbahn) |
| Időzóna | |
| Vasútvonalak | |
| |
| Elhelyezkedése | |
 Wien Südbahnhof
Pozíció Bécs térképén
| |
 é. sz. 48° 11′ 12″, k. h. 16° 22′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 12″, k. h. 16° 22′ 48″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wien Südbahnhof témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Wien Südbahnhof (szó szerinti fordításban: Bécs Déli pályaudvar) Bécs egyik multimodális tömegközlekedési csomópontja és 2009. december 13-án kezdődött átépítéséig legnagyobb vasúti fejpályaudvara volt. A pályaudvar másfél évszázadnál is hosszabb története az osztrák vasutak fejlődését követi. A bontásra ítélt épületegyüttes jelentős része az 1960-as években épült, magán hordozta a korszak jellegzetes stílusjegyeit. A megkezdődött átépítés során a pályaudvar túlnyomó részét lebontották, és csak bizonyos viszonylatok forgalma maradt itt átmeneti kialakítású állomásépületben. Az állomás szerepét 2012-től a helyén felépülő Wien Hauptbahnhof vette át.
Története[szerkesztés]
A mostani állomás legkorábbi előzményei a Gloggnitzer Bahnhof, a Südbahn végállomása és a Raaber Bahnhof, az Ostbahn kiinduló állomása. A két állomás kb. 90 fokban van elforgatva egymáshoz képest. Az épületet Mathias von Schönerer építette 1841 és 1846 között klasszicista stílusban a Belvedere kastély és a Favoriten külvárosa között.
Az állomás szerepe az átépítés megkezdése előtt[szerkesztés]
A 2000-es években a Südbahnhof a bécsi városi és elővárosi közlekedésben játszott meghatározó szerepe mellett a nemzetközi vasúti forgalomban is fontos volt.
A többszintes állomás alsó, felszín alatti állomásrészben (21-es és 22-es vágányok) a bécsi S-Bahn egyes vonalainak állomása található, itt napközben 3-5 percenként követik egymást a szerelvények. A vonatok itt az S-Bahnra jellemző módon balra tartás szerint közlekednek, azaz a két sín közül a menetirányba eső bal oldali sínen futnak.
A földszinten, ahol az épületegyüttes csatlakozott a városi villamos- és buszforgalomhoz, volt található a tágas légterű, jellegzetesen 60-as évekbeli építészeti stílusú utasforgalmi csarnok, ahol a jegyárusító automaták, pénztárak, utastájékoztatás és üzletek kaptak helyet, továbbá az állomásépület előtt volt a Schwechatra induló reptéri busz megállója is. Az épület jelentős üvegfelületeinek köszönhetően napközben jól bevilágított volt, ekkorra azonban ez már hátrányokat is hordozott magában: a tetőszerkezet az állomás bezárása előtt már olyannyira megrongálódott, hogy esős időben számos helyen befolyt a víz.
A földszintről érdekes térbeli megoldással elrendezett mozgójárdák és mozgólépcsők vezettek az Ostbahnhof (1-9 vágányok) peronjára, illetve az ennél is magasabban fekvő, tulajdonképpeni Südbahnhof peronjaira.
A pályaudvar Ostbahnhof része szolgálta ki az S60-as S-Bahn-vonalat Bruck an der Leitha felé, mely Hegyeshalmon át Győrbe, illetve Nezsideren keresztül Fertőszentmiklósra menő Eurorégió-vonalakban folytatódik Magyarország, illetve Köpcsényen keresztül Pozsony (Bratislava-Petržalka) felé, de ugyancsak innen indultak Marcheggen át a pozsonyi főpályaudvar felé a vonatok, biztosítva ebben az irányban is Szlovákia és tovább Csehország, Lengyelország és Németország egyes részei felé a nemzetközi vasúti összeköttetést.
Ugyancsak a Südbahnhofról indultak Wien Meidling állomáson át a mödlingi vonal járatai, illetve Bécsújhely és Sopron (és tovább Sopronkeresztúr) felé a GYSEV-vonatok, a Semmeringi vasúton át pedig Mürzzuschlag, Graz felé belföldi, illetve Maribor, valamint Olaszország felé a nemzetközi expresszek.
Ideiglenes forgalmi megoldások az átépítés idejére[szerkesztés]
Már 2009 közepén elkezdődtek a bontási munkálatok, amint az időközben átépített Wien Meidling állomás teljesen üzemszerűen tudott már működni. A tároló- és rendezővágányokat, és a nem közvetlenül az utasforgalmat szolgáló épületeket már 2009 novemberére elbontották, az Ostbahnhof peronjait két vágány kivételével megrövidítették. 2010 elején a megrövidített vágányokból (1-9 vágányok) és két másik, korábban más célra használt vágányból (új, 10-11 vágányok) egy ideiglenes fejpályaudvart és utasforgalmi zónát alakítottak ki a korábban is innen induló vonalak nagy részének kiszolgálására. A mélyszinti S-Bahn-állomáshoz pedig új kijáratokat nyitottak a korábbi (immár jórészt elbontott) állomásépülettel átellenben, közvetlenül a villamosmegálló felé. A két állomásrész egymástól jelenleg hosszabb gyalogúttal volt csak elérhető. Az ideiglenes fejpályaudvar kijáratánál gyalogátkelőt is létesítettek, mivel a korábbi ostbahnhofi oldalon az építkezés miatt ilyen mérvű gyalogosforgalom veszélyes lenne.
A szűk értelemben vett südbahnhofi részt gyakorlatilag teljesen elbontották, az átépítés alatt az érintett vonatok Wien Meidling állomásra érkeztek és onnan indulnak. Ezzel az átépítés idejére a Südbahnhof megmaradó részeinek a közvetett metrócsatlakozása (U1 Südtiroler Platz) is megszűnt.
Képek[szerkesztés]
-
Wien Südbahnhof, 1875 körül -
Az utasforgalmi csarnok 2006-ban. A hídszerű mozgójárda a jobb oldalon a südbahnhofi állomásrészhez vezetett, a kép hátsó részének irányában volt az ostbahnhofi állomásrész. Jobbra alul a személypénztárak sora látható -
Az állomás südbahnhofi részének egyik peronja (2006) egy bécsi S-Bahn szerelvénnyel, egy EuroCity vonattal és egy regionális vonattal. A bal oldalon jól látható a személygépkocsik bevagonírozására szolgált rakodórámpa
További információk[szerkesztés]
- Plans of the 1874 Südbahnhof. Österreichische Nationalbibliothek (németül)
- Der neue Hauptbahnhof (PDF). ÖBB. [2006. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (németül)
