Whistler anyja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kompozíció szürkében és feketében 1. (Arrangement in Grey and Black No.1)
Whistlers Mother high res.jpg
Művész James McNeill Whistler (1871)
Típus olaj, vászon
Műfaj portré-festészet
Magasság 144.3 cm,
56.8 in
Szélesség 162.4 cm,
63.9 in
Múzeum Musée d’Orsay
Gyűjtemény Musée d’Orsay
Település Párizs
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Whistler anyja témájú médiaállományokat.

Kompozíció szürkében és feketében 1. (Arrangement in Grey and Black No.1) ismertebb címén Whistler anyja James McNeill Whistler amerikai festő festménye, melyet édesanyjáról, Anna McNeill Whistlerről készített. A Whistler anyja az amerikai festőművészet híres alkotása, gyakran hivatkoznak rá viktoriánus Madonnaként.

A festmény[szerkesztés]

Anna McNeill Whistler 1850 körül)

A festmény 1871-ben készült, amikor Anna McNeill Whistler fiával együtt élt Londonban Cheyne Walkban.

Whistler édesanyját kérte fel üljön neki modellt a festményhez. Hogy az idős asszonyt kímélje, alkalmanként a szomszéd házban lakó Helena Amelia Lindgren helyettesítette Annát. Egy 1935-ből származó levél tanúsága szerint, Anna McNeill Whistler Helena nővérét, Christinát szerette volna modellnek, de ezt Christina édesanyja, Eliza Lyle megtiltotta. Helena édesanyja tudta és beleegyezése nélkül vállalta a modellkedést.

James McNeill Whistler: Kompozíció szürkében és feketében 2. (1872-73)

A festményt első alkalommal 1872-ben a Royal Academy of Art 104. kiállításán, az Akadémia többszöri elutasítása után mutatták be. Ez a közjáték elmérgesítette Whistler és az Akadémia jó viszonyát. Whistler többet nem nyújtott be festményt az Akadémiához jóváhagyásra. A művész még ebben az évben látott hozzá a festmény egy másik változatához, mely a Kompozíció szürkében és feketében 2. (1872-73) címet kapta. A festményhez Thomas Carlyle skót író állt modellt, aki az első képet látva fogadta el a festő felkérését, hogy egy hasonló alkotás modellje legyen.

A viktoriánus kor közönségének érzékenységét jól mutatja, hogy nem tudták elfogadni a mű címét. Számukra ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy egy portréképnek a Kompozíció címet adják. Ezért Whistler a Művész anyjának portréja címet adta a festménynek.

Whistler később a festmény értékesítése mellett döntött, melyet 1891-ben a francia állam vásárolt meg és a Musée du Luxembourg gyűjteményébe került. Ma a párizsi Musée d’Orsayban található.

Megjelenés a kultúrában[szerkesztés]

A Whistler anyja idővel A Whistler anyja az idők folyamán – akárcsak da Vinci Mona Lisája, Grant Wood Amerikai gótikája, vagy Edvard Munch A sikoly című festménye – kulturális és társadalmi ikonná, az anyaság, a szülői szeretet és a család jelképévé vált. 1934-ben az amerikai posta bélyeget bocsátott ki a festménnyel. Egyike a legtöbbet reprodukált, újraértelmezett és parodizált műalkotásoknak. A pennsylvaniai Ashland mellett 1938-ban a nagy gazdasági válság idején az édesanyák tiszteletére emeltek szobrot, melyet a festményről mintáztak.

A festmény több filmben és televíziós sorozatban tűnik fel, vagy tesznek említést róla: Sógorom a zugügyvéd (1966), a Babette lakomája (1986), Csupasz pisztoly 2 és 1/2 (1991) a Legenda vagyok (2007) című filmben vagy A Simpson család című televízió sorozatban. Központi szerepet kapott a Bean – Az igazi katasztrófafilm (1997) című vígjátékban, melyben hosszú idő után végleg hazatér Amerikába az alkotás.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Whistler anyja témájú médiaállományokat.