Wet Tropics Nemzeti Park
| Wet Tropics Nemzeti Park | |
| Világörökség | |
 | |
| Esőerdő Daintree (Queensland) környékén | |
| Adatok | |
| Ország | Ausztrália (ország) |
| Világörökség-azonosító | 486 |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VII, VIII, IX, X |
| Felvétel éve | 1988 |
| Elhelyezkedése | |
 d. sz. 17° 12′, k. h. 145° 48′17.200000°S 145.800000°EKoordináták: d. sz. 17° 12′, k. h. 145° 48′17.200000°S 145.800000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wet Tropics Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
A Wet Tropics Nemzeti Park ausztrál világörökségi helyszín nagyjából 8 940 km² trópusi esőerdőt foglal magában és végighúzódik a Nagy-Vízválasztó-hegység északkelet-queenslandi részén. A nemzeti park eleget tesz a természeti helyszínekkel szemben támasztott négy lehetséges követelmény mindegyikének.[1] A címet 1988-ban nyerte el.[2] A Wet Tropics Nemzeti Park 2007 májusában az Australian National Heritage List (Ausztráliai Nemzeti Örökség) tagja lett.[3]
Az esőerdőben találhatók a földön a legnagyobb koncentrációban a primitív virágos növények családjai.[4] Csak Madagaszkár és Új-Kaledónia - történelmi elszigeteltségüknek köszönhetően - rendelkezik az endemikus élőlények hasonló szintű, nedves, trópusi régióival.[2]
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Wet Tropics Nemzeti Park Townsville-től Cooktownig húzódik, közel párhuzamosan a Nagy Korallzátonnyal (szintén világörökségi helyszín).[5]
Területe szaggatott. A Nagy-Vízválasztó-hegység és számos kisebb parti terület, felföld, fennsík, hegyláb és hegyoldal határozza meg a tájat.
Az örökségi helyszín magában foglalja a queenslandi trópusi esőerdő északi szakaszát, beleértve a Daintree-esőerdőt is. Az esőerdők 16 különböző típusát azonosították itt.[6][7]
A nemzeti parkban található Ausztrália legmagasabb, Wallaman Falls nevű vízesése. 13 nagyobb folyó érinti: az Annan, a Bloomfield, a Daintree, a Barron, a Mulgrave, a Russell, a Johnstone, a Tully, a Herbert, a Burdekin, a Mitchell, a Normanby és a Palmer folyó.[7] Ugyancsak a nemzeti park területén fekszik a Copperlode Dam, a Koombooloomba Dam és a Paluma Dam nevű duzzasztómű.[7]
Védett területek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A terület 15%-a nemzeti parkként védett.[6] A nemzeti parkok közül az alábbiak tartoznak a Wet Tropics Nemzeti Park területéhez:
- Barron Gorge Nemzeti Park
- Black Mountain (Kalkajaka) Nemzeti Park
- Cedar Bay Nemzeti Park
- Daintree Nemzeti Park
- Edmund Kennedy Nemzeti Park
- Girringun Nemzeti Park
- Kirrama Nemzeti Park
- Kuranda Nemzeti Park
- Wooroonooran Nemzeti Park
Van továbbá több mint 700 egyéb védett terület, köztük magántulajdonban lévők is.
1983-ban alakították meg a Wet Tropics Intéző Bizottságot. Ez a szervezet a felelős azért, hogy a helyszín eleget tegyen az Ausztrália által a világörökségi egyezményben vállalt kötelezettségeknek.[8] Az ügynökség 2012-ben 12 embert foglalkoztatott a queenslandi Department of Environment and Heritage Protection (Környezet- és Örökségvédelmi Minisztérium) részeként. Igazgatótanács irányítja, mely a Wet Tropics Ministerial Council (Wet Tropics Miniszteri Tanács) alá tartozik, amelybe úgy a queenslandi, mint a szövetségi kormány küld képviselőket.[8]
Növényvilág
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A helyszínen több mint 390 ritka növényfaj él, melyek közül 74 a fenyegetett fajok közé tartozik.[5] Legalább 85 faj endemikus élőlény - azaz természetes állapotban csak ezen a területen található meg -, 13 különböző esőerdei típus és 29 mangrove, több mint bárhol máshol az országban.[5] A földön előforduló 19 primitív virágos növénycsalád 12 tagja fellelhető a nemzeti parkban, közülük kettő kizárólag itt van jelen.[9] Ez legalább ötven egyedi fajt jelent, melyek endemikus jellegűek a területen.[2]
Az orchideafélék 90 faját jegyezték fel.[10] A mirtuszfélék közé tartozó hatalmas, ritka Stockwellia fák csak a Wet Tropics esőerdős felföldjén nőnek. Ezek a leszármazottai az egykori Gondwana (őskontinens) nagyon hasonló, megkövesedett fajainak, melyeket az eukaliptusz-félék egyik ősének tartanak, és amelyek oly sok változatban terjedtek el mára.[11] Ausztrália haraszt fajainak 65%-a nő itt védetten, beleértve mind a hét ősi haraszt fajt.[6]
Állatvilág
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Állat | Faj | Endemikus faj | Monotipikus taxon |
|---|---|---|---|
| Madár | 370 | 11 | 0 |
| Emlős | 107 | 11 | 2 |
| Hüllő | 113 | 24 | 3 |
| Kétéltű | 51 | 22 | 0 |
| Források:[1][12] | |||
370 madárfajt figyeltek meg a területen.[10] Közülük 11 sehol máshol nem található meg.[1]
A veszélyeztetett sisakos kazuár és a ritka óriás erszényesnyest a fenyegetett fajok közé tartozik, míg a pézsma-patkánykenguru egyike annak az 50 állatfajnak, melyek csak ehhez a területhez kötődnek.[4] A pézsma-patkánykenguru azért jelentős, mert a kenguruk fejlődésének egy korai állomását reprezentálja.[2] A ritka állatok közé tartozik még a sárgahasú erszényesmókus és az ecsetfarkú patkánykenguru.[10] 107 emlős fajt azonosítottak.[1] Ausztrália legritkább emlősét, a rovaerevő csőorrú denevért szintén itt fedezték fel.[10] Az ausztráliai rágcsálófajok negyedét szintén a nemzeti parkban találták meg.[6]
113 féle hüllőt, köztük 24 endemikus fajt találtak a területen, és él itt 51 kétéltű faj is, melyek közül 22 ehhez a területhez kötődik.[1] Az endemizmus magas fokának egyik oka, hogy a táj geomorfológiailag változatos, ami szigetszerű élőhelyeket eredményezett, melyeken jól megkülönböztethető alfajok jöttek létre.[2] Néhány faj bizonyos hegyhez vagy hegycsoporthoz kötődik.[13]
Éghajlat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csapadék mennyisége jelentős mértékben változik a magasságtól és a tengerpart irányultságától, e két legmeghatározóbb tényezőtől függően.[7] Az éves csapadékátlagok 1200 és 8000 mm közé esnek.[6] A Cairns és Tully között húzódó legnagyobb hegyek kapják a legtöbb csapadékot, főleg az orografikus tényezők hatására. A Mount Bellenden Ker a legnedvesebb meteorológiai állomás a körzetben, más hasonlóan esős hegycsúcsok és keleti lejtők mellett.[6] A csapadék többsége november és április között hullik le. A területet a trópusi ciklonok sem hagyják érintetlenül.
A környezetet fenyegető veszélyek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az alföldi cukornádtermelés bővülése komoly fenyegetést jelent a veszélyeztetett ökoszisztémára. Részben elvesztette egybefüggő voltát és természetes vegetációja elszegényedett.[6] Az invazív kártevő fajok más jellegű problémát jelentenek, mint az utak és távvezetékek miatti belső töredezettség.[6][13] A rovar- és lárvafajok speciális gondot okoznak, mert néhányukat igen nehéz felfedezni.[13] A terület egy részét elzártak a nyilvánosság elől, megelőzendő a gombakártevők behurcolását.[13] A sisakos kazuárok gyakran válnak a közlekedési eszközök áldozataivá.[13]
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 "World Heritage List: Wet Tropics of Queensland". UNESCO World Heritage Centre. United Nations. Hozzáférés: 2013. március 21.
- 1 2 3 4 5 Steve Goosen & Nigel I. J. Tucker (1995). "Wet Tropics Overview" (PDF). Repairing the Rainforest: Theory and Practice of Rainforest Re-establishment in North Queensland's Wet Tropics. Wet Tropics Management Authority. Hozzáférés: 2013. március 21.
- ↑ "Wet Tropics of Queensland". Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts. Hozzáférés: 2010. június 18.
- 1 2 "Wet Tropics". Department of National Parks, Recreation, Sport and Racing. 2012. május 14. 2016. július 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 21.
- 1 2 3 Reid, Greg (2004). Australia's National and Marine Parks: Queensland. [South Yarra, Victoria: Macmillan Education Australia. 13. o. ISBN 0-7329-9053-X.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 "Queensland tropical rainforests". Encyclopedia of Earth. Environmental Information Coalition, National Council for Science and the Environment. 2012.
- 1 2 3 4 McDonald, Geoff; Marcus B. Lane (2000). Securing the Wet Tropics?: A Retrospective on Managing Australia's Tropical Rainforests. Federation Press. 17–19. o. ISBN 1862873496. Hozzáférés: 2012. december 3.
- 1 2 "Wet Tropics Management Authority". Wet Tropics Management Authority. Hozzáférés: 2013. március 24.
- ↑ World heritage forests: the world heritage convention as a mechanism for conserving tropical forest biodiversity. CIFOR. 1999. 36. o. ISBN 9798764234. Hozzáférés: 2013. március 21.
- 1 2 3 4 Riley, Laura and William (2005). Nature's Strongholds: The Worlds' Great Wildlife Reserves. Princeton, New Jersey: Princeton University Press. 599–600. o. ISBN 0-691-12219-9. Hozzáférés: 2011. július 12.
- ↑ Breeden, Stanley (1992). Visions of a Rainforest: A year in Australia's tropical rainforest. Illustrated by William T. Cooper. Foreword by Sir David Attenborough. (1st ed.). East Roseville: Simon & Schuster Australia. ISBN 0-7318-0058-3.
- ↑ "Endemic and rare species". Wet Tropics Management Authority. Hozzáférés: 2013. április 7.
- 1 2 3 4 5 Stork, Nigel E. (2005). "The Theory and Practice of Planning for Long-term Conservation of Biodiversity in the Wet Tropics Rainforests of Australia". In Bermingham, Eldredge; Dick, Christopher W.; Moritz, Craig (eds.). Tropical Rainforests: Past, Present, and Future. University of Chicago Press. 522–523. o. ISBN 0226044688. Hozzáférés: 2013. március 23.
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wet Tropics of Queensland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
