Welland-csatorna
| Welland-csatorna | |
 | |
| Ország | Kanada |
| Település | St. Catharines, Welland, Port Colborne |
| Hely |  Kanada, Ontario |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1833 |
| Rekonstrukciók évei | 1839, 1887, 1913–32, 1950 |
| Típus | csatorna |
| Hosszúsága | 43,3 km = 43 300 m |
| Elhelyezkedése | |
 Welland-csatorna
Pozíció Ontario térképén
| |
 é. sz. 43° 09′ 20″, ny. h. 79° 11′ 38″43.155556°N 79.193750°WKoordináták: é. sz. 43° 09′ 20″, ny. h. 79° 11′ 38″43.155556°N 79.193750°W | |
 | |
| Welland-csatorna weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Welland-csatorna témájú médiaállományokat. | |
A Welland-csatorna 43,3 kilométer hosszan húzódik az Erie-tó és az Ontario-tó között. A csatorna az észak-amerikai Nagy-tavakat az Atlanti-óceánhoz kapcsoló tengeri hajózóút része. A csatornát azért építették, hogy a hajók a Niagara-vízesés kikerülésével az észak-amerikai kontinens szívében fekvő Nagy-tavakig juthassanak fel.
Évente 3000 tengerjáró, illetve tavi hajón összesen 40 millió tonna áru halad át a csatornán. Megépülte óta nem szükséges az árut folyami hajókon vagy vasúton a montreali kikötőbe szállítani, az óceánjáró hajók közvetlenül érhetik el Chicago, Detroit, illetve a Nagy-tavak ipari központjainak kikötőit.
Történet
[szerkesztés]
A Welland Csatorna Társaságot 1824-ben William Hamilton Merritt amerikai vállalkozó alapította, hogy vizet vezessen malmához. A csatorna szakaszosan épült meg, és kezdetekben nem is szándékozták nagyobb méretű hajók átbocsátására használni. Az 1833-ban megnyílt 44 kilométeres csatornát 40, fából ácsolt zsilip tagolta. A csatornán áthaladni képes leghosszabb hajó 33,5 méter hosszú és 2 méteres merülésű volt.
1839-ben Felső-Kanada kormánya felvásárolta a csatornatársaságot és nekikezdtek a meder mélyítésének, hogy az egyre nagyobb hajók számára is átjárható legyen a létesítmény. A zsilipek számát 27-re csökkentették, a lehetséges hajóhosszt 45,7 méterre növelték.
Az igyekezet azonban hiábavalónak mutatkozott, mivel 1854-ben megnyílt a csatornával párhuzamosan futó vasútvonal, amely gyorsaságával és hatékonyságával elcsábította a csatorna ügyfeleit. A hajók mérete tovább növekedett, így a csatornát újból mélyíteni és nagyobbítani kellett. 1859-ben már 89 méter volt a lehetséges hajóhossz, a vízmélység pedig 4,3 méter, de még így is kevés volt. 1913-ban a csatorna nyomvonalát egy helyen megváltoztatva nagyszabású munkálatok kezdődtek. A zsilipeket 235 méteresre növelték, a hajózóút mélysége pedig elérte a 7,3 métert.
Az utolsó nagy csatornaépítés az 1950-es években zajlott. A csatorna alatt alagutakat építettek, a vízmélységet 8,2 méterre növelték. A csatornát keresztező nagyszámú, alacsonyabb rendű közutat felnyíló hidakkal látták el. Egy 13,8 kilométer hosszú új csatornaszakasz megépítésével kikerülték Welland belvárosát, ezzel a hajók lehetséges hossza 225 méteresre növekedett.
Technikai adatok
[szerkesztés]
| Hosszúság | 44 km |
|---|---|
| A víztükör szélessége | változó |
| A hajóút szélessége | 100 méter |
| Mélység | 8,2 m |
| Áthidalt szintkülönbség | |
| Áthaladási idő | 11 óra |
| A 8 csatornazsilip adatai: | |
|---|---|
| Kamra hossza | 268 m |
| Kamra szélessége | 24,4 m |
Lehetséges legnagyobb hajóméretek a csatornán:
| Hossz | 225,5 méter |
|---|---|
| Magasság víztükör felett | 35,5 méter |
| Merülés | 8,2 méter |
