Waterloo (film, 1970)
| Waterloo (Waterloo) | |
| 1970-es szovjet–olasz film | |
 | |
| A film plakátja (1970) | |
| Rendező | Szergej Fjodorovics Bondarcsuk |
| Producer | Dino De Laurentiis |
| Vezető producer | Dino De Laurentiis |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró |
|
| Főszerepben | |
| Zene | Nino Rota |
| Operatőr | Armando Nannuzzi |
| Vágó | Richard C. Meyer |
| Jelmeztervező | Maria De Matteis |
| Díszlettervező | Mario Garbuglia |
| Gyártás | |
| Gyártó |
|
| Ország | |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín | |
| Játékidő | 134 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |
|
| Bemutató |
|
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Waterloo témájú médiaállományokat. | |
.svg){kind=small}
Waterloo egy 1970-ben bemutatott, szovjet–olasz koprodukcióban készült monumentális történelmi mozifilm, Szergej Bondarcsuk rendezésében, Rod Steiger, Christopher Plummer, Orson Welles és Jack Hawkins főszereplésével. A film producere Dino De Laurentiis, szovjet részről a Moszfilm volt. A cselekmény középpontjában a napóleoni korszak utolsó szakasza, a száz nap és a korszakot lezáró döntő ütközet, az 1815-ös waterlooi csata eseményei állnak.
Cselekmény
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A film első harmada a waterlooi csatához vezető hadi eseményekről szó. Az 1814-es hatodik koalíciós háborúban a szövetségesek elfoglalják Észak-Franciaországot és Párizst. 1814. április 4-én a Fontainebleau-i kastélyban Napóleon császár búcsút vesz katonáitól, lemond és Elba szigetére távozik. Egy szűk év után a száműzött császár megszökik és 1815. március 1-jén partra száll Dél-Franciaországban. A trónjára visszahelyezett XVIII. Lajos király a hozzá átállt Ney marsallt küldi a Párizs felé közeledő császár elfogására. Március 12-én Ney csapatai Auxerre közelében találkoznak a Napóleonhoz hű csoporttal. Napóleon személyes varázsa érvényesül, Ney katonái átállnak régi bajtársaikhoz. Ney is meghódol és ismét a császár szolgálatába áll. XVIII. Lajos elmenekül a Tuileriákból.
Napóleon március 20-án bevonul a fővárosba. Megkezdődik száz napos uralma. A nép körében újraéled Napóleon nimbusza, akit a nemzet hős megmentőjeként ünnepelnek. Tábornokok, akik hűséget esküdtek a Bourbon uralkodónak, most ismét alávetik magukat a visszatérő császár parancsainak. A szövetségesek ismét hadat üzennek Franciaországnak. Napóleon igen rövid idő alatt sok támogatót szerez. Új hadsereget tud szervezni, melyre támaszkodva szembeszállhat a szövetségesekkel, akiknek parancsnokai Arthur Wellesley brit tábornok, Wellington 1. hercege és Blücher porosz tábornagy.
Kezdetben Napóleon sikereket ér el, a szövetséges hadseregeket egyenként kényszeríti csatára és külön-külön visszavonulásra kényszeríti őket. Június 15-én Richmond hercege, a brüsszeli brit helyőrség parancsnoka fogadást rendez a szövetséges haderő tisztjei és tábornokai számára. A herceg figyelmezteti Wellington hercegét, hogy Napóleon Dél-Németalföld (Belgium) elfoglalására vonul. Június 16-én a Quatre Bras-i csatában Ney marsall eldöntetlen csatát vív a britekkel, és megakadályozza, hogy egyesüljenek Blücher porosz csapataival. A győzelem hírét a megtért Ney személyesen viszi a császárnak, emiatt Wellington vissza tudja vonni sértetlen egységeit.
Közben Napóleon a lignyi csatában visszaveri Blücher seregét, éket verve a brit és porosz hadsereg közé. Nyilvánvalóvá válik, hogy győzelem és vereség döntően a csapatok közötti kommunikáció fenntartásán múlhat. Napóleon utasítja Grouchy marsallt, hogy 30 000 emberrel vegye üldözőbe a visszavonuló poroszokat, nehogy egyesülni tudjanak a britekkel. Törzskarával tanácskozva Wellington úgy dönt, Waterloo községnél állja útját a franciáknak. Napóleon magabiztosan készül az összecsapásra.
A csata kezdetén a franciák visszaszorítják és véres védelmi közelharcra kényszerítik a briteket Hougoumont-nál és La Haye Sainte-nél. Wellington ragaszkodik ahhoz, hogy főerejét nem mozdítja el a centrum védelmi állásaiból. Éjszaka megváltozik az időjárás, ez keresztülhúzza Napóleon terveit. A zuhogó eső következtében a csatamező sártengerré válik, a reggelre tervezett francia támadás megindítását el kell halasztani. A késedelem időt biztosít Blüchernek, hogy az újjászervezett porosz hadsereggel ismét felvonuljon Napóleon hátában, és a döntő pillanatban beavatkozzon a csatába. Ney marsall a francia lovasságot rosszul időzített rohamokra viszi a brit gyalogos négyszögek rendszere ellen. A lovasság felőrlődik, a hadi szerencse elpártol Napóleontól. Utolsó próbálkozásként a császár harcba veti sokat tapasztalt, mindaddig veretlen „Régi Gárdáját”, amely azonban a támadó poroszok és a rejtett védelmi állásaikban szilárdan kitartó brit gyalogság közé szorulva szintén felőrlődik. A brit ellentámadás nyomán Napóleon elhagyja a csatateret, estére a franciák rendezetlenül visszavonulnak. A menekülőket a poroszok egész éjjel üldözik. A csatamezőn visszamarad Napóleon legendás kerek csákója. Wellington megszemléli a halottakkal és sebesültekkel borított csatamezőt.
Főbb szereplők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Szerep | Színész[1] | Magyar hangja (1. szinkron, 1979)[2] |
|---|---|---|
| Napoléon Bonaparte francia császár | Rod Steiger | Haumann Péter |
| Arthur Wellesley, Wellington hercege | Christopher Plummer | Ujréti László |
| XVIII. Lajos francia király | Orson Welles | Képessy József |
| Sir Thomas Picton brit tábornok | Jack Hawkins[3] | N/A |
| Blücher porosz tábornagy | Szergo Zakariadze | Erdődy Kálmán |
| Michel Ney, francia marsall | Dan O’Herlihy | N/A |
| Alexander Gordon ezredes, Gordon 4. hercege | Rupert Davies | N/A |
| Charlotte Lennox, Richmond hercegné | Virginia McKenna | N/A |
| Sir William Howe De Lancey brit ezredes | Ian Ogilvy | N/A |
| Emmanuel de Grouchy márki, francia marsall | Charles Millot | N/A |
További magyar hangok: Buss Gyula, Csernák János, Dallos Szilvia, Felföldi László, Márton András, Pákozdi János, Tolnai Miklós, Varga T. József
Gyártás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rod Steiger (Napóleon) és Christopher Plummer (Wellington) gyakran magányos narrációk keretében mondják el a nézőknek a hadvezérek saját gondolatait.[4] Bondarcsuk rendező alapvetően semleges szemlélettel készítette a filmet. A forgatókönyv nem egyszerűen a két főparancsnok személyét állítja a központba, hanem megszólaltatja mindkét oldal tisztjeit, egyszerű katonáit is. A film cselekménye a valós történelmi eseményeket hűen követve, idősorrendben mutatja be a hadi eseményeket, hangsúlyt helyezve mindkét harcoló fél katonáinak hősi erőfeszítéseire, és az elszenvedett véres veszteségekre.
A filmet a bőséges és látványos csatajelenetek tették híressé. Ezeket Ungvár térségében, az Ukrán SzSzK Kárpátontúli körzetében vették fel. A szovjet hatóságok 17 000 statisztát állítottak ki, javarészben a Szovjet Hadsereg katonáiból, köztük egy teljes szovjet lovas dandárt (2000 lovast). Ilyen létszámú statiszta-gárdát addig egyetlen mozifilmben sem szerepeltettek. A statiszták korhű jelmezekben és felszereléssel (egyenruhákban és fegyverekkel) dolgoztak. A csatajeleneteket az eredeti leírásoknak megfelelő létszámú statiszta játszotta el, a látványos manőverek végrehajtását hadtörténészek és katonai szakértők tervezték, az eredeti csata leírásai szerint. A katonák csoportjait tisztek irányították, akik hordozható rádió-adóvevő készülékeken (walkie-talkie-kon) kapták utasításaikat a rendezőtől. A forgatás alatt lábra kelt a mondás, hogy Bondarcsuk a világ hetedik legnagyobb hadseregét vezényli.[5]
A nagy kiterjedésű harcmezőt a szovjet fél nagyszabású földmunkával, buldózerek bevetésével tette az eredetihez hasonlóvá. Dombokat gyalultak le, utakat építettek. Mezőgazdasági brigádok gondoskodtak a csatamező növényzetének kialakításáról. A sártengert föld alá fektetett öntözőcsövekkel biztosították. Az operatőri munka közvetlen, valóságos látványtervezésen alapult, nem alkalmaztak speciális effekteket. A felvételeket Panavision filmre rögzítették. A kamerákat a harcmező sok pontján működtették, filmeztek közvetlenül a föld szintjéről, magas kameratornyokból, katonai helikopterből és a harcmező fölött kiépített magasvasúti pályáról is.[6]
További jeleneteket Nápolyban, a Casertai királyi palotában forgattak. A beltéri jeleneteket a római De Laurentiis Stúdiókban vették fel.
Fogadtatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A film rendezője, Szergej Bondarcsuk néhány évvel korábban, 1967-ben fejezte be Háború és béke című, szovjet–amerikai–olasz koprodukcióban készült monumentális, háborús filmsorozatát, Tolsztoj klasszikus regényfolyama alapján. Az alkotás nemzetközi sikert aratott és Oscar-díjat is nyert. Az 1970-es Waterloo filmet a nemzetközi kritika vegyesen fogadta, ennek ellenére több szakmai díjra jelölték, ezekből néhányat el is nyert. Az elmarasztaló bírálatok elsősorban a szovjet történelmi filmekre jellemző lassú ütemű és hangsúlyozottan patetikus hangvételt kifogásolták. A brit és nyugatnémet kritikának nem tetszett a Napóleon-karakter pozitív ábrázolási módja (a nép egyszerű, hős fia, harcban az idegen megszállók ellen).
Elismerések, díjak
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Díjosztó | Díjosztály | Jelölt | Eredmény |
|---|---|---|---|
| 24. BAFTA-gála, 1971 | Legjobb operatőri munka | Armando Nannuzzi | Jelölve |
| Legjobb jelmeztervezés | Maria De Matteis | Elnyerte | |
| Legjobb díszlettervezés | Mario Garbuglia | Elnyerte | |
| David di Donatello-díj | Legjobb film | Dino De Laurentiis | Elnyerte[7] |
| Ezüst Szalag díj, 1970/71 | Legjobb operatőri munka | Armando Nannuzzi | Jelölve |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ Waterloo (1970) 1. szinkron, 1979. Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ Hawkins betegsége miatt Robert Rietti hangján.
- ↑ "Waterloo (1971)". AFI Catalog (afi.com) (angol nyelven). 2025. január 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. július 31..
- ↑ J.G.M. Corrigan, Waterloo (review), <http://www.channel4.com/history/microsites/H/history/t-z/waterloo.html>
- ↑ Heziel Pitogo (2015. június 18.). "Waterloo: The Movie That Used 15,000 Real Soldiers as Extras". War History Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. július 20..
{{cite web}}: Cite has empty unknown parameter:|1=(súgó) - ↑ Megosztva a Finzi-Continiék kertje és a A megalkuvó című filmekkel.
További információ
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Waterloo a PORT.hu-n (magyarul)
- Waterloo az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Waterloo az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Waterloo a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Waterloo a Box Office Mojón (angolul)
- "Waterloo (1970)". AlloCiné.fr (francia nyelven).
- "Waterloo (1970)". Filmdienst.de (német nyelven).
- "Waterloo (1970)". TMDB (The MovieWeb Adatbázis).
- "Waterloo (1970)". MAFAB.hu.
