Wason szelekciós feladat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Wason szelekciós feladat az együttműködést befolyásoló kognitív szabályok vizsgálatát szolgáló kutatási teszteljárás. Peter Cathcart Wason kognitív pszichológus találta ki 1966-ban, és az egyik legismertebb tesztté vált az érveléspszichológiában.

A feladat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy logikai rejtvény, amely alábbi kérdésre keresi a választ:

Tegyük fel, hogy van előttünk négy kártyalap az asztalon. Mindegyikről tudjuk, hogy az egyik felén egy szám van, a másik felén pedig egy betű. Az kártyák látható oldalán az alábbi számok és betűk olvashatóak: 4, 7, E, K. Mely kártya vagy kártyák sérthetik meg ezek közül az alábbi szabályt: ha egy kártya egyik oldalán magánhangzó van, akkor a másik oldalán páros számnak kell lennie?

Megoldás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyes válasz az "E" és a "7". A szabály így hangzott: "Ha egy kártya egyik oldalán magánhangzó van, akkor a másik oldalán páros számnak kell lennie." Tehát csak olyan kártya sértheti meg a szabályt, amelyiknek az egyik oldalán magánhangzó van, a másik oldalán pedig páratlan szám. Nézzük meg egyenként:

  • [4]: Ha 4-> magánhangzó, akkor nem sérti meg a szabályt, sőt megfelel annak. Ha 4-> mássalhangzó, akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról.
  • [7]: Ha 7-> magánhangzó, akkor megsérti a szabályt, mert a kártya egyik oldalán magánhangzó van, a másik oldalán páratlan szám. Ha 7-> mássalhangzó, akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról.
  • [E]: Ha E-> páros, akkor nem sérti meg a szabályt, sőt megfelel annak. Ha E-> páratlan, akkor megsérti a szabályt, mert a kártya egyik oldalán magánhangzó van, a másik oldalán páratlan szám.
  • [K]: Ha K-> páros, akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról. Ha K-> páratlan, akkor akkor nem sérti meg a szabályt, mert az semmit sem állít a mássalhangzót tartalmazó kártyákról.

A teszt alapszabályát a klasszikus logikában kondicionálásnak nevezzük. Az ilyen "Ha A, akkor B" típusú állítások lényege, hogy az előtag igazsága vonja maga után az utótag igazságát.

Kutatási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wason 1993-ban végzett kutatása szerint a tesztet kitöltők mindössze 10%-a válaszolt helyesen. Ennek az lehet az oka, hogy a hétköznapi nyelvben a kondicionálást más értelemben használjuk, mint a logikában. Vegyük például az alábbi állítást: ha Géza agglegény, akkor Géza egy nőtlen férfi. Ebben az esetben a mondat tagjai felcserélhetőek, hiszen ha Géza nőtlen férfi, akkor egészen biztosan agglegény. Ez a megfordíthatóság azonban nem igaz minden ilyen típusú mondatra. Ha esik az eső, akkor vizes az út. Ebben az állításban a tagok nem felcserélhetőek, hiszen az út attól is lehet vizes, hogy fellocsolták.

A kontextus megváltoztatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutatások szerint a tesztet kitöltők sokkal nagyobb arányban tudtak helyesen válaszolni, amikor a kérdést hétköznapi kontextusba helyezték. Például a szabály az volt, hogy a 18 éven aluliak nem ihatnak alkoholt, és a kártyákon életkorok és italfajták szerepeltek. A pszichológusok ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy az emberek sokkal könnyebben oldanak meg olyan feladatokat, amelynek témájával nap mint nap találkoznak.

A csalás leleplezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leda Cosmides, amerikai evolúciópszichológus a Wason-teszt segítségével azt vizsgálta, hogy az emberekben genetikailag kódolva van-e a csalás felismerése. A vizsgálat résztvevői két típusú tesztet töltöttek ki, amelyekben képzeletbeli dolgozók munkáját kellett ellenőrizniük. A két típus közötti egyetlen különbség az volt, hogy az egyik felhívta a figyelmet arra, hogy a tesztben tárgyalt személyeknek oka lehet a csalásra. Utóbbi változatot 68%-uk sikeresen töltötte ki, míg azok, akik nem számítottak csalásra, csak 27%-ban produkáltak jó eredményt. Ebből arra következtettek, hogy az emberekben van egy észlelési mechanizmus, amely a csalás felmerülése esetén automatikusan aktiválódik.

Más pszichológusok szkeptikusan viszonyulnak ehhez az elmélethez, sokan ugyanis úgy gondolják, hogy a csalás felismerésének képességét inkább tapasztalat útján tanuljuk meg.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barkóczi I. (2006) A Wason-féle kártyatrükk. Magyar Pszichológiai Szemle, 61, 2, 299-314.
  • Krajcsi A. (2003) Feltételes állítások megértésének vizsgálata Wason szelekciós feladatában. Magyar Pszichológiai Szemle, 58, 3, 363-380.
  • Wason, P. C. (1966). "Reasoning". In Foss, B. M.. New horizons in psychology. Harmondsworth: Penguin.
  • Wason, P. C.; Shapiro, Diana (1971). "Natural and contrived experience in a reasoning problem". Quarterly Journal of Experimental Psychology 23: 63–71.
  • P.C. Wason (1977). "Self-contradictions." In: P.N. Johnson-Laird & P.C. Wason (eds.) "Thinking: Readings in cognitive science." Cambridge: Cambridge University Press.
  • Oaksford, M., & Chater, N. (1994). A rational analysis of the selection task as optimal data selection. Psychological Review, 101, 608-631.
  • Stenning, K. and van Lambalgen, M. (2004). A little logic goes a long way: basing experiment on semantic theory in the cognitive science of conditional reasoning. Cognitive Science, 28(4):481–530.
  • Cosmides, L.; Tooby, J. (1992). Barkow et al.. ed. Cognitive Adaptions for Social Exchange. New York: Oxford University Press.