Oroszlánfejű makákó
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hím oroszlánfejű makákó
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Macaca silenus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Oroszlánfejű makákó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszlánfejű makákó témájú kategóriát. |
Az oroszlánfejű makákó vagy más néven wanderu (Macaca silenus) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj.
Több magyar néven is ismert faj, hívják sörényes makákónak és barkós páviánnak is (holott semmi köze a páviánokhoz, egyértelműen egy makákófaj). Az emsemakákó (Macaca nemestrina) legközelebbi rokonai.
Előfordulása[szerkesztés]
Kizárólag India délnyugati részén, a Nyugati-Ghátok hegység nedves, örökzöld trópusi erdeiben élnek.
Megjelenése[szerkesztés]
Fényes fekete bundájával, feltűnő szürkés hajkoszorújával és szakállával (melyről nevét is kapta), minden bizonnyal ez a makákófaj nemének legszebb képviselője. Csupasz arca fekete színű. 45-60 centiméteres hosszával és 3-10 kilogrammos testsúlyával a legkisebb makákófajok közé tartozik. Farka, ellentétben közeli rokonával, az emsemakákóval, 25 centiméter hosszú és fekete bojt van a végén. Farkának alakja az oroszlánra hasonlít, innen nyerte el angol nevét (Lion-tailed Macaque), mely oroszlánfarkú makákót jelent. Olykor magyarul is nevezik így.
Életmódja[szerkesztés]
Nappali életmódú esőerdőlakó majmok. Kedvenc tartózkodási helyük a 30 méter magas faóriások lombkoronája. Néha mégis a földön keresnek táplálékot, de a legkisebb gyanús jelre újra visszamenekülnek a fákra. Ebben a vonatkozásban ellentétes a viselkedésük legközelebbi rokonaikkal, az emsemakákókkal, melyek alapvetően földön élő majmok.
Viszonylag kicsi, 10-20 tagú csapatokat alkotnak. A csapat többnyire egyetlen hímből, több nőstényből és azok utódaikból áll. Sajátos viselkedési forma a csapatot irányító hím hangos kiáltása, ami a többi makákófaj esetében nem tapasztalható. A hanggal nem csak irányítja, hanem össze is tartja csapatát, a közelben levő egyéb csoportokat pedig figyelmezteti a jelenlétükre.
Elterjedési területén él egy másik makákófaj is, a parókás makákó (Macaca radiata). Ezzel olykor keveredik is, de többnyire térben osztják fel az erdőt, a parókás makákó inkább a talajszinten mozog, az oroszlánfejű makákó pedig inkább a fákon.
Más makákófajokkal ellentétben lehetőleg kerülik az ember közelségét. Tartózkodásuk abból ered, hogy sokáig vadásztak rájuk bundájuk miatt és azoknak a hegyi jellegű erdőknek is jó részét kiirtották már, ahol éltek.
Az oroszlánfejű makákók virágokkal, gyümölcsökkel, hajtásokkal, rügyekkel, diófélékkel táplálkoznak, de elfogyasztják a levelek között talált rovarokat is.
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstény 6 hónapig tartó vemhessége után, többnyire egyetlen kölyköt hoz a világra. Az anya kölykét több mint egy évig szoptatja és a fiatal állat négy-hat évig marad szülőcsoportjában. Ezután elhagyják csoportjukat és a nőstények egy másik csoporthoz csatlakoznak, melynek életük végéig tagjai maradnak. A hímek megpróbálják elhódítani egy másik csoport hímjétől nőstényeit, de ez többnyire csak több év után sikerül nekik.
Élettartama vadon 20 év körül van, fogságban 30 évig is elélhet.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az oroszlánfejű makákó a makákók leginkább veszélyeztetett faja és egyike a legritkább majomfajoknak. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) becslése alapján kevesebb, mint 2500 felnőtt egyede élhet jelenleg. Az élőhelyén tapasztalt nagyarányú erdőirtás és a faj emberekkel szembeni fokozott idegenkedése vezetett ilyen mérvű megritkulásához.
A faj megmentése érdekében nemzetközileg összehangolt fajmentési programot indítottak. Nagyjából 300 egyedük élhet fogságban. Több európai állatkertben is tartják, de ritkaságnak számít. Magyarországon jelenleg sehol nem tartják, korábban a Szegedi Vadasparkban élt egy pár.
Képek[szerkesztés]
-
Oroszlánfejű makákó -
a bristoli -
állatkertben -
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
- Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie, Springer-Verlag 2002, ISBN 3540436456
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
