Walter Gyula
| Walter Gyula | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1892. január 27. Tövis |
| Elhunyt | 1965. április 16. (73 évesen) Kolozsvár |
| Sírhely | Házsongárdi temető |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Gyula témájú médiaállományokat. | |
Walter Gyula (Tövis, 1892. január 27. – Kolozsvár, 1965. április 16.) erdélyi magyar költő, szerkesztő.
Életútja[szerkesztés]
1911 és 1915 között a kolozsvári Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem hallgatója volt, ahol diplomáját is szerezte. 1916–19, 1933–38 és 1940–44 között helyettes, ill. társszerkesztője volt az Erdélyi Szemlének; 1922–25 között felelős szerkesztője, illetve szerkesztője a Pásztortűznek; közben szerkesztette a Színházi Újságot (1919–21), a Kolozsvárt megjelenő Heti Újságot (1924), felelős szerkesztője a Színház és Film c. kolozsvári lapnak (1928–30), majd szerkesztője a Kolozsvári Friss Újságnak (1930–35), társszerkesztője a Széphalomnak (1938). Az Erdélyi Irodalmi Társaság titkára, 1925–35 között az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet főtitkára, 1941-től az EMKE titkári teendőit látta el. A második világháborút követő években Kolozsvárt antikváriumot vezetett; amikor azt 1949-ben államosították, egyedi kiadványokban gazdag saját könyvtárát is elvették.
Munkásságáról[szerkesztés]
„Lelkes transzilvanista – írja róla Jancsó Elemér –, s talán a legelső a mai erdélyi írók között, aki ezt a transzilvanizmust cikkeiben tudományosan megmagyarázni és elhitetni próbálja is… 1919 után nem tesz mást, csak … a régi transzilvanista programot próbálja a gyakorlati életbe átvinni” (Az erdélyi magyar líra tizenöt éve. Kolozsvár, 1934). Ugyanő „az erdélyi irodalom hőskorának lelkes Kazinczyja”, szerkesztőtársa, S. Nagy László „a jóság énekese”-ként jellemzi.
„A csendes hangulatok költője ő, aki a világmegváltás helyett saját élete és lelke megváltására, a művészet általi állandó újjászületésre, felfrissülésre vágyik… Legtöbbnyire az örök emberi érzelmek: a szerelem, a halál vagy a futó hangulatok érdeklik… Formai készsége határozottan erős, de itt sem tud újat adni ” – jellemzi költészetét ugyancsak Jancsó Elemér.
Emlékezete[szerkesztés]
Sírja a Házsongárdi temetőben található.
Kötetei[szerkesztés]
- A vágyaim (versek, Székelyudvarhely, 1923)
- Régi erdélyi hangok. Jelenetek a történelem kárpitja mögül, 3 felvonásban (Bonyhai Ádám álnéven, Marosvásárhely, 1923)
- Izenet a világnak (versek, Berlin, 1924)
- Énekel a jóság (versek, Arad, 1927)
- Kolozsvár kövei. Regényes rajzok. (Erdélyi könyvesház, Kolozsvár, 1937)
- A kövek lelke (Erdélyi könyvesház, Kolozsvár, 1938)
- Magyar rapszódia (Kolozsvár, 1940)
- Üzent az erdő. Versek (Kolozsvár, 1942)
Irodalmi levelezésének néhány darabját Marosi Ildikó közölte (Molter Károly Levelezése. I–II. Kolozsvár–Budapest, 1995, 2001).
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Reményik Sándor: Walter Gyula: A vágyaim. Ellenzék 1923. dec. 23. Újraközölve Reményik Sándor: Kézszorítás. Kolozsvár–Budapest, 2007. 381–383.
- pk [Pakocs Károly]: Izenet a világnak. Walter Gyula versei. Pásztortűz 1924. II. 177.
- Gaál Gábor: Lírikusok az utódállamokban. Korunk, 1927/12.
- Molter Károly: Walter Gyula: Énekel a jóság. Ellenzék, 1927/288.
- Jancsó Elemér: Az erdélyi magyar líra tizenöt éve. Kolozsvár, 1934. Újraközölve Jancsó Elemér: Kortársaim. Bukarest, 1976. Romániai Magyar Írók
- snl [S. Nagy László]: Walter Gyula: A jóság énekese. Erdélyi Szemle, 1934/3.
- Járosi Andor: Walter Gyula elbeszéléskötete. Pásztortűz, 1938/4.
- Tapsony Endre: Üzent az erdő. Walter Gyula versei. Erdélyi Szemle, 1942/2.
- Jávor József: Két magányos erdélyi költő: Walter Gyula és Salamon László. Erdélyi Szemle, 1943. január 3.
.svg){kind=small}
