Ugrás a tartalomhoz

Walter Dornberger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Voxfax (vitalap | szerkesztései) 2021. május 13., 09:38-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Élete)
Walter Dornberger
Született1895. szeptember 6.[1][2][3][4][5]
Gießen
Elhunyt1980. június 27. (84 évesen)[1][2][3][5]
Sasbach
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiBerlini Műszaki Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Dornberger témájú médiaállományokat.
Dornberger (balra, kalapban) és Wernher von Braun, miután megadták magukat a Szövetségeseknek 1945 májusában

Walter Robert Dornberger (Gießen, 1895. szeptember 6. – Sasbach, 1980. június 27.) német tüzértiszt, tábornok, akinek az életútja átfogta a két világháborút. Ő vezette a német hadsereg fegyverfejlesztési kutatásait a peenemündei kutatóközpontban, a V–2 és más kutatási programok irányítója.

Élete

Hessen tartomány Gießen egyetemi városában született. 1914-ben[6] önkéntes szolgálatra jelentkezett, és szolgált az első világháború végéig. Tüzérhadnagyként 1918 októberében az amerikai csapatok fogságába került, innen két évre francia hadifogolytáborba került. Fogságát főként magánzárkában töltötte, a többszöri szökési kísérletek miatt.[6] Az 1920-as évek végén befejezte mérnöki tanulmányait kitüntetéssel a Berlini Műszaki Egyetem[7] főiskolán, majd 1930 tavaszán,[8] ötéves képzésén MSc gépészmérnöki vegzettséget szerzett.[6][9] Díszdoktori címet kapott 1935-ben Karl Emil Becker ezredestől, egyetemi dékántól.[10]

Rakétakutatása

1930 áprilisában[11] Dornbergert kinevezték a német hadsereg (Reichswehr) Ballisztikai Tanácsának Fegyverzeti Osztályára vizsgálati asszisztensnek a titkos fejlesztésű katonai, folyékony hajtóanyagú, tömeggyártásra alkalmas tüzérségi lőtávolságot meghaladó hatótávolságú rakétafejlesztési programba.[12][13] 1932 tavaszán Dornberger, parancsnoka (Ritter von Horstig százados), és Karl Emil Becker ezredes meglátogatták a Verein für Raumschiffahrt (VfR)'s által bérelt Raketenflugplatz (rakéta repülőteret) és ott támogatási szerződést kötöttek.[9][10] 1932. december 21-én Dornberger százados látogatásakor a kísérleti rakétahajtómű felrobbant Kummersdorfban, amikor Wernher von Braun megpróbálta begyújtani egy négy méter hosszú rúd végén lángoló benzinnel.[8][9][10]

1933-ban a Heereswaffenamt (Hadsereg Fegyverzeti Osztály) szervezetébe tartozó Waffenamt Prüfwesen (Wa Prüf, a. m. fegyverzettesztelés) 1/1, részlege megkezdte munkáját dr. Dornberger ezredes vezetésével. Dornberger 1934. október elsején távozott a königsbrücki szilárd hajtóanyagú rakétakiképző század katonai parancsnokságából.[8] 1937 májusában Dornberger és kilencven fős szervezete áttelepült Kummersdorfból a peenemündei fejlesztő telepre.[14] 1942 szeptemberében kinevezték a V-1 "szárnyas bomba" és a "V–2" rakétafejlesztési programok vezetőjévé.[15] Az első sikeres V–2 rakétaindítás 1942. október 3-án történt, a harmadik kilövési próbán. 1943 július hetedikén reggel a személyes használatú Heinkel He 111 repülőgépén Dr Ernst Steinhoff[16] von Braun és Dornberger vezérőrnagy Hitler főhadiszállására Führerhauptquartier "Wolfsschanze" repül és másnap Hitler megtekinti a sikeres tesztről készült filmet von Braun magyarázatával, valamint a Watten bunker és a mobil kilövőállványok modelljeit:[17]

1942. október harmadika, az első űrutazás napja, új korszak a közlekedésben...
Egész életemben csak két férfitől kértem bocsánatot. Az első von Brauchitsch tábornagy. Nem hallgattam rá, amikor ő újra és újra mondta, milyen fontos kutatásokat végez ön. A második ember pedig ön. Soha nem hittem a munkájának sikerében.

1944 januárjában kinevezték a 191. alakulat parancsnokává, főhadiszállása Saint Germain közelében lévő Maisons-Lafitte-ben volt. Dornberger teljhatalmú irányítója volt a légvédelmi rakétafejlesztésnek. (Flak E Flugabwehrkanonenentwicklung).[18]

1944. augusztus 8-án leváltják a V–2 fejlesztési program vezetéséből, helyét Hans Kammler vette át.[19] 1945. január 12-én Albert Speer - Dornberger javaslatára - ezt átalakította a Nagytávolságú Fegyverzeti Bizottsággá a Dornberger-munkacsoportot.[20] 1945 februárjában Dornberger és munkatársait áthelyezték Schwedt-an-der-Oder-ből Bad Sachsa helységbe, majd 1945. április 6-án innen Bajorországba, az Allgäu-hegységben Hindelang közelében levő Oberjoch településre. Itt az Ingeborg-házban volt a háború végéig.[21][22] Mielőtt azonban az hegyek közé települtek Dornberger vezérőrnagy elrejtette a személyes dokumentumait Bad Sachsa,[23] közelében, amit később a 32nd Engineer Regiment talált meg.

1945. május 2-án Dornberger, Wernher von Braun és öt ember elhagyta az Ingeborg-házat, és Adolf Hitler menlevelével elutaztak Schattwaldba egy kis osztrák faluba. Ekkor éjjel[24] találkoztak a tiroli Reutte[25] felé tartó konvojban közlekedő amerikai csapatokkal. Más források szerint Patton 3. Hadseregével 1945. május 3-án Csehszlovákiában Prága mellett esett fogságba.

Fogsága alatt a CSDIC Camp 11 táborban az angolok beszervezték, tárgyalásokat folytatott Gerhard Bassenge (GOC Air Defences, Tunis & Biserta) vezérőrnaggyal. Ekkor mondta, hogy ő és Wernher von Braun már 1944 végén már amikor a háború már elveszett, kapcsolatba léptek a General Electric társasággal a portugál német követségen keresztül azért hogy egyezkedjenek a későbbiekről.[26]

A második világháború után

1945. augusztus második felében az Operation Backfire művelet keretében Cuxhavenből Londonba kísérték a Brit Háborús Bűnöket Kivizsgáló Egység kihallgatására. Ez a V-2 rakétagyártással összefüggő kényszemunkatáborokkal kapcsolatos szerepére irányult. Ekkor két évre egy South Wales-i táborban internálták.[27]

Ezután őt és rakétatudós társait az amerikai állam a Gemkapocs fedőnevű műveletben az Egyesült Államokba szállították, ahol a légierő foglalkoztatta tovább őket irányított rakétafejlesztési kutatásokkal három évig. 1950-ben elhagyta a légierőt, és a Bell Aircraft Corporation alkalmazásában dolgozott 1965-ig néhány fejlesztési programban. Személyes karrierje a társaság alelnöki posztjáig emelkedett. Vezető szerepet játszott az X–15 repülőgép fejlesztési programban és főtanácsadó volt az X–20 Dyna-Soar fejlesztési projektben. Szintén fontos szerepet töltött be olyan projektek és elméletek kidolgozásában, ami az űrrepülőgép megalkotásához vezetett.[28][29][30] Dornberger részt vett a Bell Aircraft Corporation Rascal projektjében ami a világon az első irányított nukleáris levegő-föld rakétafejlesztés volt a Stratégiai Légierő Parancsnokság számára.[31] Az ötvenes években von Braun és még néhányan lemorzsolódtak a munkacsoportból és a USAF számára végeztek fejlesztést a Huntsville-i telepen. Ezek közül a leginkább említésre méltó Krafft Ehricke aki részt vett a Centaur rakétafokozat megalkotásában és aktívan közreműködött több védelmi projektben.

A visszavonulása után Mexikóban élt, majd később visszatért Németországba. Baden-Württembergi Sasbachban halt meg 1980-ban.

Munkái

  • Dornberger, Walter (1952). V-2, der Schuss ins Weltall - Geschichte einer grossen Erfindung (német nyelven). Esslingen: Bechtle Verlag. OCLC 175065526. {{cite book}}: Unknown parameter |trans_title= ignored (|trans-title= suggested) (súgó)
  • Dornberger, Walter (1954). V-2. New York: Viking Press. OCLC 1223668.

Díjak és kitüntetések

Kapcsolódó szócikkek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Walter Dornberger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Commons:Category:Walter Dornberger
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Dornberger témájú médiaállományokat.

Hivatkozások

  1. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  2. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  3. 1 2 "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  4. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796.
  5. 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven).
  6. 1 2 3 McGovern, J (1964). Crossbow and Overcast. New York: W. Morrow. 18. o.
  7. ↑ Middlebrook, Martin (1982). The Peenemünde Raid: The Night of 17–18 August 1943. New York: Bobs-Merrill. 19. o.
  8. 1 2 3 Dornberger, Walter (1952 -- US translation V-2 Viking Press:New York, 1954). V2--Der Schuss ins Weltall (német nyelven). Esslingan: Bechtle Verlag. 17, 20, 26, 36. o. {{cite book}}: Check date values in: |year= (súgó)CS1 karbantartás: year (link) NOTE: Dornberger's detailed account of the V2 project was one of the first to be published by a major participant.
  9. 1 2 3 Ordway, Frederick I., III; Sharpe, Mitchell R. (1979). The Rocket Team. Apogee Books Space Series. Vol. 36. New York: Thomas Y. Crowell. 21, 26, 27, 40. o. ISBN 0-69001656-5. {{cite book}}: Invalid |ref=harv (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link); edition for pagerefs unknown; 1979, 1982, 2003, 2008 editions.
  10. 1 2 3 Neufeld, Michael J. (1995). The Rocket and the Reich: Peenemünde and the Coming of the Ballistic Missile Era. New York: The Free Press. {{cite book}}: Invalid |ref=harv (súgó), pp.  19, 33, 55.
  11. ↑ Heashall (1985). Hitler’s Rocket Sites. St Martin's Press. 12. o.
  12. ↑ Klee, Ernst; Merk, Otto (1965) [1963]. The Birth of the Missile: The Secrets of Peenemünde. Hamburg: Gerhard Stalling Verlag. 117. o. ASIN B001REHJ98. {{cite book}}: Invalid |ref=harv (súgó); The 1965 translation is Publisher: E. P. Dutton, New York – not Stalling; another translation?; citations may be to German edition; https://books.google.com/books/about/The_birth_of_the_missile.html?id=owgNMSQVl_EC.
  13. ↑ Collier, Basil (1976) [1964]. The Battle of the V-Weapons, 1944-1945. Yorkshire: The Emfield Press. 24. o. ISBN 0-7057-0070-4.
  14. ↑ Braun, Wernher von; Ordway III, Frederick I. (1985). Space Travel: A History. Harper & Row. 45. o.
  15. ↑ Collier, Basil (1976) [1964]. The Battle of the V-Weapons, 1944-1945. Yorkshire: The Emfield Press. 20. o. ISBN 0-7057-0070-4.
  16. ↑ Neufeld 1995, p. 191
  17. ↑ Garliński, Józef (1978). Hitler's Last Weapons: The Underground War against the V1 and V2. New York: Times Books. 73, 74. o.
  18. ↑ Ordway & Sharpe 1979, pp. 61, 214
  19. ↑
  20. ↑ Dornberger 1954, p. 260
  21. ↑ Ordway & Sharpe 1979, p. 301
  22. ↑ Dornberger 1954, pp. 266, 271
  23. ↑ McGovern, J (1964). Crossbow and Overcast. New York: W. Morrow. 184. o.
  24. ↑ Huzel, Dieter K (1960). Peenemünde to Canaveral. Prentice Hall. 187. o.
  25. ↑ Klee & Merk 1965, p. 110
  26. ↑ C.S.D.I.C Report Entitled G.R.G.G. 341 dated 7 August 1945 (summary of Dornberger's revelations)
  27. ↑ Ordway & Sharpe 1979, p. 343
  28. ↑ Paul Dickson (2009). A Dictionary of the Space Age. Johns Hopkins University Press. 199. o.
  29. ↑ "SP-4402 Origins of NASA Names". NASA.
  30. ↑ "The Space Shuttle Decision". NASA.
  31. ↑ Time Magazine. Vol. LXX, no. 22. 1957. november 25. http://www.time.com/time/magazine/0,9263,7601571125,00.html. {{cite news}}: Missing or empty |title= (súgó)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Walter_Dornberger&oldid=23862122”