Wallesz Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wallesz Jenő
SzületettWallesz Jakab
1871. szeptember 22.
Balassagyarmat
Elhunyt1943. augusztus 23. (71 évesen)
Budapest XIV. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaGyenes Gitta (1907–1943)
Foglalkozása
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (1A-8-18)
SablonWikidataSegítség

Wallesz Jenő, Wallesz Jakab (Balassagyarmat, 1871. szeptember 22.[1]Budapest, 1943. augusztus 23.)[2] újságíró, író, költő.

Életpályája[szerkesztés]

Wallesz Móric kereskedő és Weisz Franciska fiaként született. Négy középiskolai osztályt végzett, majd lakatosságot tanult. Egy ideig mint nevelő működött, majd az írók sorába került. Szerkesztette 1894-től az Üstököst, 1898–1900-ban a Magyar Géniusz, majd az Új Század segédszerkesztője volt. Később a Népszava, a Pesti Napló, 1910-től Az Újság belső munkatársa, 1927 és 1943 között pedig főmunkatársa volt. 1908 és 1915 között A Hét segédszerkesztőjeként működött. Tárcái, cikkei Lynkeusz jelzéssel igen népszerűek voltak. 1907. szeptember 1-jén Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Gyenes Gitta (Gottlieb Margit) festőművésznővel.[3] Halálát mellszorongás okozta.

Munkái[szerkesztés]

  • Tenczer Pál emlékiratai. ("Tövis" álnéven). Budapest, 1896.
  • A mulató Budapest ("Velszi Bárd" álnéven) Budapest, 1896.
  • Ború - versek, Budapest, 1899.
  • Egy hadimilliomosné keservei - regény, Budapest, 1917.
  • A párt asszonya - regény, Budapest, 1918.
  • Fehér lelkek - regény, Budapest, 1928.
  • Az új ember - elbeszélés, Budapest, 1943.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]