Waitangi szerződés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Waitangi Szerződés szócikkből átirányítva)
A szerződés egyik fennmaradt példánya

A waitangi szerződés (angolul: Treaty of Waitangi, maori nyelven: Tiriti o Waitangi) a brit Korona képviselői és Új-Zéland Északi-szigetén élő maori törzsfőnökök közötti, elsőként 1840. február 6-án kötött szerződés. A szerződés értelmében Új-Zéland brit fennhatóság alá került. A szerződés létrehozta Új-Zéland brit kormányzója hivatalát, elismerte a maorik tulajdonjogát földjeik, erdeik és más tulajdonuk felett, és megadta nekik a brit alattvalók jogait.

A két nyelv közötti különbségek miatt a szerződés angol és maori változata jelentősen eltér egymástól, ezért nincs egyezség arról, hogy a két fél pontosan miben is egyezett meg.[1][2] A szerződés angol nyelvű változata alapján a maorik „korlátlanul és fenntartás nélkül átengedik az Uralkodás minden jogát és hatalmát” Viktória kiránynőnek, és felhatalmazták a Koronát képviselő kormányzót, hogy Új-Zélandot kormányozza.[3] A maori változat szerint a maorik a béke és rend fenntartásért cserébe a „földjük fölötti teljes kormányzást Anglia Királynőjének adják korlátlanul mindörökre”, ám megőrzik szuverenitásukat és a földjeik fölötti tulajdont.[3]

A waitangi aláírás után a szerződés másolatait körbevitték Új-Zélandon és az elkövetkező hónapokban sok más törzsfő is aláírta.

Az 1970-es évekig a szerződést nagyrészt figyelmen kívül hagyta mind a parlament, mind a bíróságok, habár az új-zélandi történetírás a Korona bőkezű és jóakaratú tetteként utalt rá. Már legkorábban az 1860-as években a maorik úgy a szerződésre hivatkoztak, kevés sikerrel, megpróbálva jogorvoslatot és kárpótlást szerezni elvett földjeikért és egyenlőtlen kezelésükért az állam részéről. Az 1960-as évek végétől a maorik elkezdték felhívni a figyelmet a szerződés megszegéseire és az újonnan kiadott történelmek a szerződés fordításával kapcsolatos problémákat hangsúlyozták. 1975-ben létrehozták a Waitangi Tribunalt (Waitangi Tanács), egy állandó vizsgálóbizottságot melynek feladata a szerződés Korona- vagy ügynökei által elkövetett megsértéseit vizsgálni és ezek helyrehozására javaslatokat tenni.

Ma általánosságban a szerződésre Új-Zéland, mint nemzet, alapító dokumentumára tekintenek; ennek ellenére a szerződés gyakran heves viták tárgya. Sok maori érzi úgy, hogy a Korona nem tartotta be az üzlet ráeső részét és erről bizonyítékokat mutatott be a tanács ülésein, velük ellentétben néhányan a nem-maori lakosságból úgy vélik, a maorik túl nagy figyelmet szentelnek a szerződésnek és arra használják, hogy „különleges privilégiumokat” harcoljanak ki. A Korona nem köteles a tanács ajánlásait megvalósítani, azonban sokszor elfogadta, hogy megsértette a szerződést és annak elemeit. A rendezések eddig több millió dollárra rúgnak, pénzben és vagyontárgyakban illetve bocsánatkérések formájában.

A waitangi szerződést 1997-ben felvették az UNESCO világ emlékezete programának listájára.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2004) „Az új-zélandi maorik földjének visszaszolgáltatása: a társadalmi felépítés szerepe”. Kisebbségkutatás: szemle a hazai és külföldi irodalomból 13 (1). (Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 23.)  
  2. Two parties, two understandings (angol nyelven) (PDF). Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
  3. ^ a b The New Zealand Society of Translators and Interpreters: The Treaty Times Thirty (PDF). New Zealand Ministry for Culture and Heritage, 2012. december 20. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)
  4. Világemlékezet Program. UNESCO. (Hozzáférés: 2018. augusztus 23.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Treaty of Waitangi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]