Wahnfried
| Wahnfried | |
 | |
| A Wahnfried 2005-ben | |
 | |
| Település | Bayreuth |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1872- 1874 |
| Építész(ek) | Wilhelm Neumann |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Tulajdonos | Wagner-családfa |
| Elhelyezkedése | |
 'Wahnfried'
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 49° 56′ 27″, k. h. 11° 34′ 55″Koordináták: é. sz. 49° 56′ 27″, k. h. 11° 34′ 55″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wahnfried témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Wahnfried (Haus Wahnfried, Wahnfried-villa) megépítésétől 1973-ig Richard Wagner és családja otthonaként szolgált, egyúttal a Wagner-fesztivál (Bayreuthi Ünnepi Játékok) szíve és irányítóközpontja is volt. Wagner első és egyetlen saját otthona nevét a zeneszerzőtől kapta, a német ’őrület’ (Wahn) és ’béke’ (Friede) szóösszetételből.[1] 1976 óta a Bayreuthi Richard Wagner Múzeum látogatható itt, mely a tekintélyes Wagner-hagyatékot őrzi. Az épület 1872 és 1874 között épült fel Richard Wagner elképzelései alapján, a klasszicista családi villa, a Wahnfried, Bayreuth városa déli részén elterülő őrgrófi Hofgarten park szélén áll. Az épület kertjében van Richard Wagner és felesége, Cosima Wagner eltemetve.
Épület[szerkesztés]
A háromszárnyú épület kialakításában Wagner elutasított minden luxust. A Wahnfried földszintje két nagy, reprezentatív helyiségből, a hallból és a nagyteremből áll. A nagyteremben található Wagner könyvtára, és itt áll az 1876-ból származó Steinway zongora, William Steinway ajándéka a Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitása alkalmából. A zongora – melyen Liszt is játszott – kora ellenére ma is koncertezésre alkalmas állapotban áll. A földszint további részein vannak a vendégszobák, és egy egyszerű falépcső vezet fel az emeleten levő családi lakrészekhez, gyerekszobákhoz, Wagner és Cosima háló- és dolgozószobájához.
Története[szerkesztés]
A Wahnfried nagyrészt II. Lajos bajor király ajándékából épült, aki 25 000 tallér összegig támogatta Richard Wagnert az építési terület megvásárlásában, és a villa megépítésében.[2] II. Lajos mellszobra a ház előtt kapott helyet. Az építkezés 1872-ben kezdődött és 1874-ben fejeződött be, Wagner feleségével, Cosimával és gyermekeivel Danielával, Blandine-nel, Izoldával, Évával és Siegfrieddel április 28-án költözött be. A zeneszerző itt fejezte be Az istenek alkonya c. operáját és dolgozott a Parsifalon. Wagner a bayreuthi klíma miatt többször hónapokat töltött Velencében, ahol 1883-ban hunyt el. A zeneszerzőt a kertben temették el 1883-ban, és itt nyugszik az 1930-ban Bayreuthban elhunyt özvegye, Cosima Wagner is. A Wahnfrieddel szemben levő épületben (jelenleg Wahnfriedstraße 9) halt meg Liszt Ferenc 1886-ban, a házon ezt emléktábla jelzi, 1993 óta Franz-Liszt-Museumnak ad otthont.[3]
A villa keleti oldalán álló melléképületet, melyet a zeneszerző már 1879-ben bővíteni akart, Siegfried Wagner 1894-ben neoklasszicista stílusú kis villává bővítette, emeletet építtetett rá, és saját otthonát ott alakította ki.
Siegfried Wagner és Cosima 1930-ban bekövetkezett halála után a villa életét Siegfried Wagner angol származású özvegye, a náci vezetéssel szoros kapcsolatot tartó Winifred Wagner irányította. Először 1923-ban volt Hitler a villa vendége, aki 1936 és 1938 között az Ünnepi Játékok alatt a Siegfried Wagner-házban is szállt meg. 1945. április 5-én egy Bayreuthot ért légitámadás során a Wahnfried-villa délkeleti része, a szalon, a hozzátartozó rotunda, az efölötti emeleti részek súlyosan sérültek. 1949 után a zeneszerző unokája, Wieland Wagner feleségével és négy gyerekével a Wahnfried-villa lakható nyugati részébe visszaköltözött, majd a keleti szárnyat is – nem az eredeti terveket követve – helyreállították. A Siegfried Wagner-ház 1957-ig amerikai katonai parancsnokság és tisztikaszinó volt, majd miután Winifred Wagner visszatért Bayreuthba, élt itt haláláig, 1980-ig.[4] Wieland Wagner 1966-ban bekövetkezett halála után özvegye kénytelen volt a Wahnfried-villából kiköltözni.[5]
A Wahnfried-villa 1973-ig állt a Wagner-család tulajdonában.
Múzeum[szerkesztés]
Az 1973. május 1-én létrejött Richard Wagner Alapítvány tulajdonába került Wahnfried-villát Bayreuth városának adományozta, a város múzeum felállítása céljára pedig az alapítvány rendelkezésére bocsátotta azt. A második világháborúban félig lerombolt és az idők során elhanyagolódott épületet eredeti formájában felújították, így a rotundát, a szalont, a vendégszobákat, majd a Bayreuthi Richard Wagner Múzeum 1976. július 24-én hivatalosan is megnyithatta kapuit.
A múzeum őrzi Richard Wagner több mint 2500 kötetből álló könyvtárát, a hagyaték legértékesebb része nyolc opera eredeti partitúrája, kompozíciós és zenekari változatok, szerzői utasítások; mintegy 1500 levél, melyeket a zeneszerző és majd 10 000, melyeket Cosima Wagner írt. Itt őrzik R. Wagner és II. Lajos bajor király levelezését is.[6] A teljes Richard Wagner és Cosima Wagner hagyatékon túl a múzeumi anyag Siegfried Wagner művészi hagyatékát is tartalmazza.
Az egykori Siegfried Wagner-házat a múzeum a család történetének árnyékos időszakának, a nácikkal való kapcsolatnak a bemutatására szentelte.
2013 és 2015 között 20 millió euró költségből a múzeumot újra felújították, bővítették és átalakították, 2015 július 24-én hároméves bezárás után nyílt újra.[7][8][9] Az átalakításkor az 1930-as években a telekhez Winifred Wagner által vásárolt részen egy modern múzeumépületet húztak fel, így a múzeum jelenleg három épületből áll: Wahnfried-villa, Siegfried Wagner-ház, és az új épület.
Képgaléria[szerkesztés]
-
A Wagner-család a Wahnfried előtt 1881-ben -
Richard Wagner sírja a villa kertjében -
II. Lajos bajor király bronzszobra az épület előtt (Caspar Zumbusch, 1875) -
Cosima sírja a villa kertjében
-
Az új épület egyik kiállítóterme -
A Wahnfried emeleti része – eredetileg a családi lakrészek -
A Wahnfried bejárata felülről
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kiesel, Markus and Mildner, Joachim. (2016). Wahnfried, Das Haus von Richard Wagner (Wahnfried, the Home of Richard Wagner). ISBN 978-3-940768-59-9. Bestellnummer CB 1259. ConBrio Verlagsgesellshaft mbH. (Regensburg, Germany).
- ↑ W. Bronnenmeyer. Richard Wagner. Bürger in Bayreuth. Ellwanger, 47. o. (1983)
- ↑ Franz-Liszt-Museum honlapja
- ↑ Siegfried Wagner-Haus. Richard Wagner Museum. (Hozzáférés: 2022. július 27.)
- ↑ Kurbjuweit, Dirk.: Wagner's Dark Shadow: Can We Separate the Man from His Works?. Spiegel Online, 2013. április 12.
- ↑ Német Szövetségi Köztársaság. Panoráma, 290. o. (1980). ISBN 963 243 025 5
- ↑ Fulker, Rick. (24 July 2015). "Richard Wagner's house reopens to the public". Music. Deutsche Welle. (Germany).
- ↑ Roddy, Michael. (24 July 2015). "New Bayreuth Wagner museum confronts family Nazi ties head on". Reuters. (Bayreuth, Germany).
- ↑ Heilmeyer, Florian. (21 March 2016). "Taking a Staab at Wagner – Extending the Richard Wagner Museum in Bayreuth". Uncube Magazine.
Források[szerkesztés]
- Heinrich Habel: Festspielhaus und Wahnfried. Prestel, München 1985, ISBN 3-7913-0386-4.
- Manfred Eger: Die Bibliotheken des Richard-Wagner-Museums und der Richard-Wagner-Gedenkstätte. In: Bibliotheksforum Bayern, 15 (1987), S. 227–235.
- Manfred Eger, Sven Friedrich: Richard-Wagner-Museum Bayreuth. 15. Auflage. Westermann, Braunschweig 2008.
- Sven Friedrich: Das Buch eines edlen Geistes ist der kostbarste Freund: Richard Wagner und seine Bibliotheken. In: Klaus Döge (Hrsg.): „Schlagen Sie die Kraft der Reflexion nicht zu gering an.“ Beiträge zu Richard Wagners Denken, Werk und Wirken. Schott, Mainz u. a. 2002, ISBN 3-7957-0463-4, S. 11–20.
- Angelika Pabel, Reinhard Feldmann: „War doch solcher Luxus in Büchereinbänden in Bayreuth bisher noch nicht getrieben worden“. Richard Wagners Bibliotheken: ein Einstieg. In: Einbandforschung, 26 (2010), S. 51–58.
