Wikipédia:Újperzsa nevek átírása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(WP:ÚJPERZSA szócikkből átirányítva)

Az átírás hatóköre[szerkesztés]

A ma használatos újperzsa nyelv első emlékei a 9. századból származnak. Iránt a 7. század végére szinte teljesen meghódították az arabok, és mind az egyre jobban terjedő iszlám, mind az adminisztráció nyelve az arab volt, ahogy a tudományé is. Ennek következtében jelentős arab hatás érte a perzsa nyelvet, amelynek szókincse jelenleg mintegy 60%-ban arab eredetű,[1] illetve az arab írást is átvette. A perzsa hangállományhoz igazodva azonban egyes arab betűk ejtése módosult, és néhány speciális perzsa hangot jelölő betűvel bővült az ábécé.[2]

A klasszikus és modern perzsa határa[szerkesztés]

Az újperzsa nyelvnek két nagy periódusa különböztethető meg, a klasszikus és modern perzsa. A klasszikus perzsa nyelvben 11-12. századig korai periódusról beszélhetünk, amikor a nyelvészek és rímszótár-szerzők több ún. madzshúl („pogány”) ejtésmódról is tudnak bizonyos magánhangzók esetében, szemben a maarúf („ismert”, azaz arabos) ejtéssel.[3] Ez azonban a folyamatos arab hatás következtében idővel eltűnt.[4]

Az újperzsa klasszikus és modern időszaka közti időhatár megjelölése meglehetősen nehéz, már a 16. századtól fellelhetőek bizonyos modern jellegzetességek, de mindezek csak a 19. századtól mutathatóak ki teljes bizonyossággal. A Wikipédiás használatban az átírás tekintetében praktikus okokból Iránnak a Kádzsár-dinasztia által történt 1796-os újraegyesítését tekintjük korszakhatárnak.

Dari és tádzsik[szerkesztés]

Az újperzsa nyelvvel nagyjából azonos, de arról politikai okokból leválasztott nyelv az Afganisztánban és Pakisztánban beszélt dari vagy kabuli perzsa, illetve a tádzsikisztáni és üzbegisztáni tádzsik.[5] Az útmutató a vitatott státuszú darira is érvényes, de a tádzsikra nem, mivel ez utóbbit az évszázados orosz befolyás következtében cirill ábécével írják, így a WP:CIRILL hatáskörébe tartozik.

Kivételek[szerkesztés]

Az átírás nem igazodik az itteni irányelvhez a már meghonosodott nevek esetében, illetve ha valamelyik helyesírási kútfő (MHSz. vagy OH.) szabályozza az átiratot.

Egyes betűk átirata a klasszikus újperzsa nyelvben[szerkesztés]

Arab Tudományos Magyaros
'
Nem jelöljük.[6]
ā / â
á
b
b
p
p
t
t
sz
ǧ / j / dj
dzs
č, c
cs
h
ẖ/ ḫ / kh
h
d
d
ḏ / dh
dz
r
r
z
z
ژ
ž
zs
s
sz
š / sh
s
sz
z
t
Arab Tudományos Magyaros
z
ʿ / ‘
Nem jelöljük.[7]
ġ / gh
g
f
f
q / ḳ
k
k
k
g
g
l
l
m
m
n
n
w, v / ū (ō)[8]
v / ú (ó)[8]
h
h
y / ī (ē)[8]
j / í (é)[8]

Rövid magánhangzók[szerkesztés]

Arab Tudományos Magyaros
َ
a
a
ِ
i
i
ُ
u
u

Egyes betűk átirata a modern újperzsa nyelvben[szerkesztés]

Arab Tudományos Magyaros
'
Nem jelöljük.[6]
ā / â
á[9]
b
b
p
p
t
t
sz
ǧ / j / dj
dzs
č, c
cs
h
ẖ/ ḫ / kh
h
d
d
ḏ / dh
dz
r
r
z
z
ž
zs
s
sz
š / sh
s
sz
z
t
z
ʿ / ‘
Nem jelöljük.[7]
ġ / gh
g
f
f
q / ḳ
Többnyire g.[10]
Duplázott esetben,[11] illetve – nem mindig – szó elején k.
k
k
g
g
l
l
m
m
n
n
v / u
v / u
h
h
y / i
j / i

Rövid magánhangzók[szerkesztés]

Arab Tudományos Magyaros
َ
a
a[9]
ِ
e
e[12]
ُ
o
o

Tá marbúta[szerkesztés]

Számos arab szó végződik a gyakran nőnemet jelölő, ragok és végződések nélkül „a”-nak, ragozva „at...”-nak olvasandó ún. tá marbútával (ami a versekben viszont a „h”-ra rímel, ezért több nyugati átírás „ah”-ként adja vissza.). Ezt tükrözi, hogy ha további elemek nem járulnak hozzá, a „t” (ت) és „h” (ه) kombinációjának tűnik (ة).

A perzsa nyelvben ez jelentősen változik, ugyanis a két pontot nem teszik ki, azaz a betű ugyanúgy néz ki, mint a „h” szóvégi alakja. Ez a klasszikus szövegekben „a”, a modern szövegekben viszont „e” hangértéket képvisel. A két pont elhagyása egyébként már a korai arabokat is megtévesztette, így lett سيبويه, a híres nyelvész arab neve Szíbavajhi a valóságos Szíbúja (modern ejtéssel Szibuje) helyett, és ugyanígy vált a hasonoló esetű történetíró, مسكويه, azaz eredetileg Miszkúja (Meszkuje) Miszkavajhivá.

A tá marbútát bizonyos esetekben teljesen kiírt „t” helyettesíti, akkor annak is olvasandó.

Példák[szerkesztés]

Perzsa Klasszikus Modern Megjegyzés
سلطانيه
Szultánijja
Szoltánijje
Északnyugat-iráni település
آيت الله
Ájatulláh
Ájatolláh
ajatollah
خواجه شمس‌الدین محمد حافظ شیرازی
Hvádzsa Samszuddín Muhammad Háfiz-i Sírází
Hádzse Samszoddin Mohammad Háfez-e Sirázi
14. századi perzsa költő
نقش جهان
Naks-i Dzsahán
Nags-e Dzsahán
A világ képe (iszfaháni tér)
چهل ستون
Csihil Szutún
Csehel Szotun
Negyven oszlop (iszfaháni palota)
سياست نامه
Szijászat Náma
Szejászat Náme
A kormányzás könyve (Nizám al-Mulk könyve, 11. század)
آرش
Áras
Áras
hős íjász a perzsa folklórban
تخت طاووس
Taht-i Távúsz
Taht-e Távusz
pávatrón
محمد مصدق
Muhammad Muszaddik
Mohammad Moszaddeg
iráni miniszterelnök
انقلاب اسلامی
inkiláb-i iszlámí
engeláb-e eszlámi
iszlám forradalom
محمود احمدی‌نژاد
Mahmúd Ahmadínizsád
Mahmud Ahmadinezsád
iráni miniszterelnök

Példaszöveg[szerkesztés]

Perzsa Klasszikus Modern
همه‌ی افراد بشر آزاد به دنیا می‌آیند و از دید حیثیت و حقوق با هم برابرند, همه دارای اندیشه و وجدان می‌باشند و باید دربرابر یکدیگر با روح برادری رفتار کنند hama-ji afrád basar ázád be dunjá míájand u az díd-i hijszíjat u hukúk bá ham barábarand, hama dárá-ji andísa u vidzsdán mibásand u bájad dar barábar-i jekdígar bá rúh-i barádarí raftár kunand hame-je afrád basar ázád be donjá miájand o az did-e hejszijat o hogug bá ham barábarand, hame dárá-je andise o vedzsdán mibásand o bájad dar barábar-e jikdigar bá ruh-e barádari raftár konand

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vagy – stílustól és témától függően – akár nagyobb is, ld. Jeremiás Éva M.: A perzsa nyelv. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M., Piliscsaba, Avicenna, 2007. p. 406
  2. Ezek ábécésorrendben: p – ﭖ, cs – ﭺ, zs – ژ, g – ﮒ. Régebben a v fonémát jelölő betű is létezett, ám ez utóbb beolvadt a w – ﻭ hangba.
  3. Példa erre a شير szó, amely arabosan ejtve [sír] tejet, madzshúl ejtésben [sér] viszont nagymacskát jelent.
  4. Így lett A dzsungel könyve tigrise Sír Kán, nem pedig Sér Kán.
  5. A két nyelv legfőbb eltérése a perzsától, hogy viszonylag sok archaizmust őriztek meg (különösen a tádzsik, ahol ez a magánhangzókon is látszik). A darira az indiai nyelvekből származó ún. kakuminális hangok voltak nagy befolyással, a tádzsikot inkább török hatások érték.
  6. ^ a b Bár a perzsában rendszerint nem ejtik, nem csak arab eredetű szavakban fordul elő a sémi eredetű arab írás bizonyos sajátosságai miatt.
  7. ^ a b Kizárólag arab eredetű szavakban fordul elő, a perzsák rendszerint nem ejtik. Legfeljebb gondozott beszédben jelenik meg, de akkor is csak az arab hamzának megfelelő hangként.
  8. ^ a b c d „Madzshúl” ejtés, csak bizonyos szavakban a korai periódusban.
  9. ^ a b A modern perzsa nyelv â betűje valójában sokkal közelebb áll a magyar „a” hanghoz – sőt gyakorta „o”-ba hajlik (mondhatni palócosan) –, mint a rövid „a”, amely inkább egy („e”-be hajló) rövid magyar „á”-val adható vissza. Hogy mégis így használjuk az átiratot, annak alapvetően a hagyomány az oka: viszonylag sok „â”-t tartalmazó perzsa szó épült be a magyar nyelvbe „á”-val (Irán, Teherán, Iszfahán, az összes területképző -isztán stb.), illetve a legújabb magyar iranisztikai kiadványok is ezt alkalmazzák magyaros átirataikban.
  10. A modern perzsában ugyanis a q mára a ġ allofónjává vált.
  11. Ez csak arab eredetű szavakban fordul elő.
  12. Tehát az előbbieket figyelembe véve például Iszfahán neve a perzsa ejtést legjobban tükröző átiratban Eszfáhan lenne magyarosan.

Források[szerkesztés]

  • Az itt kialakított átírási rendszer alapvetően magyar iranisztika egyik legújabb, összefoglaló jellegű munkájának alapján készült: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M., Piliscsaba, Avicenna, 2007. Az itt alkalmazott rendszeren végrehajtott néhány változást a konzekvensség igénye indokolta, így az Osiris Helyesírás arab átírási útmutatója alapján írjuk át azokat a betűket, amelyek mindkét nyelvben megvannak és azonos hangokat jelölnek (ﻕ mindkét változata, ﺥ), illetve a perzsában nem ejtik (ﺀ és a vele tkp. „azonosan nem ejtett” ع). Mindennek oka végeredményben pedig az, hogy az átlagos magyar olvasót a „kh” betűkapcsolat vagy aposztróf nem hozza közelebb az eredeti kiejtéshez, mint ha elmaradnak vagy leegyszerűsödnek, amint azt OH által javasolt arab átírási útmutatóban javasolják.
  • A hangrendszer vonatkozásában felhasznált irodalom: Jeremiás Éva M.: A perzsa nyelv. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M., Piliscsaba, Avicenna, 2007. p. 406
  • Jeremiás Éva: New Persian. In: Encyclopedia of Islam, Vol. 2, Leiden, Brill, 2008. Suppl., fasc. 7–8, pp. 426–448.